Nyugati példák alapján a kis, közepes és jelentős finanszírozási igényű projektek egyensúlya alapvető fontosságú. „Tévhit, hogy a megújulófejlesztések számára a csekély finanszírozási szükséglet az ideális, a méretgazdaságossági szempontok bizony gyakran kifejezetten nagy összeget indokolnak” – mondja Kilyénfalvi Béla, az ING Bank Magyarország ügyvezető igazgatója.
Az ING Bank tapasztalatai szerint különösen igaz ez a napenergia-, a szélenergia-, valamint a biomassza-alapú projektek esetében. A hitelintézet húsz saját projektjét vette górcső alá az elmúlt öt évből: a napenergia-fejlesztések átlagos hitelösszege 352, a szélenergia-projekteké 264, a biomassza-beruházásoké pedig 27 millió euró volt. „A finanszírozási igény független volt az ösztönző rendszertől, a kötelező átvételi, illetve a zöldbizonyítvány-rendszerekben hasonlók voltak a hitelösszegek” – hangsúlyozza Kilyénfalvi Béla.
A technológiai, illetve a piaci lehetőségek persze határt szabnak a projektek fizikai méretének. A megoldás az ING Bank tapasztalatai szerint az eszközcsoport-finanszírozás. Ez úgy valósulhat meg, hogy egy tőkeerős szakmai szereplő – ernyőszervezetként működve – finanszírozási közösségbe tereli a partnereit – a csoport így a hitelintézetekkel szemben egységként léphet fel, s ezáltal máris érvényesülnek a méretgazdaságossági előnyök.
Ez a modell az igazgató szerint tökéletesen alkalmas a magyar megújulószektor számára, hiszen az egyik oldalról érvényesülnek a hatékonyság és a méretgazdaságosság szempontjai, a másik oldalról viszont nem sérül a decentralizáció, a „small is beautiful” filozófiája és gyakorlata sem.
„A bankok látnak fantáziát a megújulószektorban” – hangsúlyozza a szakember, hozzátéve: megfelelő, a méretgazdaságossági szempontok érvényesülését is segítő, de legalább nem hátráltató állami ösztönzőkre van szükség.
