Bár az izlandi kormány alapvetően minden külföldi befektetésnek örül, mivel azok segítik a válságból való kilábalást, Huang terveire érthető módon aggodalommal tekintenek. Nem egészen világos ugyanis, miért kell egy szálloda építéséhez 300 négyzetkilométernyi terület, még akkor sem, ha a befektető golfpályát is akar mellé.
Többen arra figyelmeztetnek, hogy Kína geopolitikai érdekei húzódnak a háttérben. A mindössze 320 ezer lakosú szigetország elhelyezkedése ugyanis stratégiailag kiemelt fontosságú Észak-Amerika és Európa között. Ráadásul ha a klímaváltozás miatt a sarkvidéki vizek hajózhatóvá válnak, könnyen az ázsiai áruk észak-atlanti elosztóközpontjává válhat Izland. A szóban forgó, Grímsstadir á Fjöllum elnevezésű földterület nincs közvetlen kapcsolatban a tengerparttal, de egy mélytengeri kikötő közelében fekszik, s magában foglalja a szigetország legnagyobb glecscserfolyóját is.
A kínai befektető a magántulajdonosokkal már megegyezett, a terület egy részét birtokló izlandi kormánytól azonban még jóváhagyásra vár. A döntésért felelős Ögmundur Jónasson belügyminiszter egyelőre kritikusan tekint az üzletre. „Egy külföldi milliárdos 300 négyzetkilométer izlandi földet akar megvásárolni. Ezt meg kell rágni, mielőtt lenyeljük” – mondta a miniszter, aki szerint Kína nagyon aktívvá vált földterületek felvásárlásában szerte a világon, ezért tisztában kell lenni a nemzetközi szálakkal is.
Huangot, aki korábban a propagandaminisztériumban és az építésügyi minisztériumban is dolgozott, jelenleg Kína 161. leggazdagabb embereként tartja számon a Forbes magazin. Cége, a Zhongkun Group számos üdülőhelyet és idegenforgalmi létesítményt üzemeltet Kína-szerte. Szándékait illetően azzal próbálja megnyugtatni az izlandiakat, hogy kész lemondani minden jogról, amely a területen keresztülfolyó vizekkel kapcsolatos. Hozzá közel álló személyek pedig azt állítják, hogy nem geopolitikai okok motiválják, hanem a természet szeretete. Izland iránti vonzalma pedig még a 1970-es évekből ered, amikor a Pekingi Egyetemen egy izlandi szobatársa volt.
Huang terve nem az első jele annak, hogy Peking aktívan érdeklődik a szigetországi lehetőségek felől. A kínai és az izlandi központi bank júniusban egy több mint 500 millió dollár értékű deviza-csereügyletről állapodott meg, amely a remények szerint további lökést adhat a két ország közötti folyamatosan fejlődő kereskedelmi kapcsolatoknak. Peking közben egyre inkább érdeklődik a sarkvidéki hajózási lehetőségek felől is, és a két állam már tárgyal a lehetséges együttműködésről.
