Versenyt torzító árszerkezet

Torzítja a versenyt a szállításban, hogy az állami költségvetésben a közúti közlekedés okozta veszteség többszöröse a vasútiénak – derül ki a Közlekedéstudományi Intézet és a Levegő Munkacsoport közös tanulmányából.

Hosszú évek óta mondják a magukét hazai környezetgazdászok és közlekedéskutatók a közlekedés költségeiről anélkül, hogy közös nevezőt próbáltak volna találni – mondja Lukács András, a Levegő Munkacsoport (LMCS) elnöke. A közeledés 2008-ban indult el az akkori közlekedési tárca kezdeményezésére, amikor a Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. (KTI) és az LMCS közös megbízást kapott a közlekedés államháztartási hatásainak a számszerűsítésére. Tavaly a két szervezet egy egyeztetési változatnak minősített tanulmányt adott le a tárcának és hozott nyilvánosságra A közúti és vasúti közlekedés társadalmi mérlege Magyarországon címmel. Ez a hazai és külföldi szakirodalom által elfogadott értelmezés szerint mutatja ki, hogy a közlekedés résztvevői az általuk okozott költségek mekkora részét nem fedezik, illetve – ha van – menynyi a túlfizetésük. A témának külön aktualitást ad a kilométer- és szennyezésarányos útdíj bevezetése, illetve a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.

Az államháztartás közvetlen kiadásainál és bevételeinél néhány tétel besorolásában eltért a KTI és az LMCS véleménye, de ezek érdemben nem befolyásolják a teljes mérleget. Az előbbi szerint számításba veendő bevétel az üzemanyagok jövedéki adójának és a regisztrációs adónak az áfája, valamint az uniós támogatás. Az LMCS ezzel a nemzetközi környezet-gazdaságtani szakirodalomra hivatkozva nem értett egyet.

A negatív externáliák (mindazon károk, melyek a közlekedés velejárói, de nem a résztvevőit terhelik, mint például a levegő- és zajszennyezés, az üzleti biztosítással vagy a használó által nem fedezett baleseti költség) értékelésében nem volt nézetkülönbség a kutatók között. A tanulmány szerint az ezekkel kibővített államháztartási egyenleg vesztesége a vizsgált időszakban, 2006-ban mintegy 1500 milliárd forint volt. Ennek (kerekítve) 41 százalékát adja a személygépkocsi-, 29 százalékát a tehergépjármű-közlekedés, 19 százalékát egyéb közúti közlekedési módok (például helyi és helyközi tömegközlekedés, motorkerékpár), kilenc százalékát a vasúti személyszállítás, és mindössze két százalék tulajdonítható a vasúti áruszállításnak. Ugyanakkor fajlagosan (zárójelben az LMCS szakértői szerinti értékek) a személygépkocsi-közlekedés okozta veszteség utaskilométerenként 17,3 (18,9) forint, a vasúti személyszállításé 15,8 (17), a helyközi autóbusz-közlekedésé pedig 7 (8) forint volt. Az árufuvarozásra a közúton árutonna-kilométerenként 12,9 (13,4), vasúton 3,9 (4,6) forint veszteség jut.

Vizsgálták a kutatók a személygépkocsi-vásárlással és

-használattal kapcsolatos trükkök és adócsalások, az árufuvarozásban a feketefuvarok, valamint a hétvégi kamionstop hatását is. A KTI szakértői a vizsgált időszakban 554 milliárd forintra tették a személygépkocsikkal kapcsolatos adóelkerülést. Ők a forgalmi adatokból indultak ki, míg a környezetgazdászok Magyarország nemzeti számláinak és a KSH háztartás-statisztikájának adatait vetették össze a háztartások személygépkocsi-vásárlásra és -üzemeltetésre fordított kiadásaival. A két adattárban a kiadások között a vizsgált időszakban 1031 milliárd forint volt az eltérés; ezt szakértők szerint nem lehet mással magyarázni, mint adóelkerüléssel. A különbség mögötti adó- és járulékkiesés mintegy 1200 milliárd forint. A tehergépkocsi-közlekedéssel kapcsolatos adócsalások a tanulmány becslése szerint 276 milliárd forintot tettek ki. A KTI szerint ezek a tételek nem tartoznak a közlekedés társadalmi mérlegébe, de az LMCS kutatói – az OECD és az Európai Bizottság tanulmányaira is hivatkozva – ezekkel is bővítették a mérleget. A közúti és a vasúti közlekedésnek ezekkel a versenytorzító tényezőkkel kiegészített államháztartási mérlegében így 2006-ban 3065 milliárd forint veszteség mutatkozott. Ennek 61 százaléka jutott a személygépkocsikra, 23 százaléka a tehergépjárművekre, három százaléka a helyközi autóbuszokra, öt százaléka a vasúti személyszállításra, egy százaléka a vasúti árufuvarozásra és hét százaléka az egyéb közúti módokra. A közúti árufuvarozás árutonna-kilométerenként négy és félszer annyi veszteséget termel, mint a vasúti. VG

a versenyt torzító árszerkezet kimutatása, és ebben sajnos nincs változás. Pedig a téma különösen időszerű ma, amikor az ország súlyos gazdasági nehézségekkel, eladósodottsággal küszködik. Sürgetőnek tartja, hogy minél inkább megszüntesse az állam a piaci torzulásokat, hiszen mikroszinten csak akkor születhetnek a társadalom szempontjából is helyes gazdasági döntések, ha az árak tükrözik a valódi költségeket.

a versenyt torzító árszerkezet kimutatása, és ebben sajnos nincs változás. Pedig a téma különösen időszerű ma, amikor az ország súlyos gazdasági nehézségekkel, eladósodottsággal küszködik. Sürgetőnek tartja, hogy minél inkább megszüntesse az állam a piaci torzulásokat, hiszen mikroszinten csak akkor születhetnek a társadalom szempontjából is helyes gazdasági döntések, ha az árak tükrözik a valódi költségeket.-->