Új gazdasági modellre van szükség

– Mennyire tekinthető fenntarthatónak jelenlegi világunk működése, a gazdasági fejlődésünk, illetve fogyasztásunk trendje?

– Az ökológiai túllövés napja azt a napot jelzi, amikor az emberiség egy adott évben feléli a teljes évre rendelkezésre álló ökológiai erőforrások és szolgáltatások „keretét”. Az idén ez a nap szeptember 27-ére esett, ez azt mutatja, hogy alig kilenc hónap alatt feléltük a 12 hónapra rendelkezésre álló erőforrásokat, s az év utolsó hónapjaiban gyakorlatilag hitelből, a jövő generációk erőforrásainak elfogyasztásából tartjuk fenn magunkat. Ráadásul az ökológiai túllövés napja évről évre egyre jobban közeledik a nyárhoz, azaz egyre pusztítóbb ütemben éljük fel tartalékainkat. Ezt a trendet paradox módon csak a 2008 végén kitört gazdasági világválság törte meg, amelynek hatására a fogyasztás világszerte mérséklődött. Ugyanakkor a gazdasági előrejelzések azt a vágyat fogalmazzák meg, hogy a válság lecsengését követően a növekedés folytatódik, s 2050-re már megduplázódik a jólét az akkor már közel 9 milliárd lakosú Földön. Csakhogy ezek a prognózisok nem számolnak azzal, hogy a bolygónkon egyszerűen nincs annyi erőforrás, amely ennek elérését lehetővé tenné: az olcsó nyersanyagok és energiaforrások korának egyszer és mindenkorra vége, s ezzel előbb-utóbb az egész emberiségnek szembesülnie kell.

– Meg lehet-e állítani a negatív folyamatokat olyan gazdasági szabályozó eszközökkel, mint például a klímavédelmi törvény, amelynek tervezete immár másfél éve hever az Országgyűlés előtt?

– A probléma az, hogy a klímaváltozás nem szokásos externália, amelyet közgazdasági eszközzel lehet szabályozni. A közgazdaságtan azokat az externáliákat tudja kezelni, amelyeknél a kibocsátások kismértékű növekedése viszonylag alacsony (arányos) károkat okoz. A Föld légkörében bekövetkező igen kis változás is igen jelentős hatásokkal járhat, amelyek természete nem jelezhető pontosan. Persze ha az „embernek vérzik az ütőere, akkor a sebet el kell kötni”, ám a tűzoltás önmagában nem elég. Az emberiség globális problémáinak megoldására egy teljesen új gazdasági-társadalmi modellt kellene felállítani, meg kellene változtatni a „haladás” irányát. A folytonos növekedés és a verseny helyett fontosabb szerephez kellene jutnia a gazdasági szereplők és a nemzetek közötti együttműködésnek, s ezen belül kiemelkedő fontosságú a regionális együttműködések rendszere. Sokkal kevesebb anyaggal, energiával és környezetterheléssel sokkal nagyobb jólétet lehetne elérni, a Föld pedig képes ellátni akár kilencmilliárd embert is, ha…! A „ha” azt jelképezi, hogy nem csinálhatjuk dolgainkat úgy, ahogy eddig tettük. Meg kell változtatni a jólétről, a kényelemről, a fogyasztásról, a termelésről az elképzeléseinket. Így a jövőben nem szabad a javakat birtokolnunk, meg kell elégedjünk az általuk nyújtott szolgáltatások igénybevételével. A fosszilis energiahordozók olcsóságát és kényelmét pedig fel kell váltanunk a drágább és kisebb energiasűrűségben jelentkező megújuló energiaforrásokkal. Lehet, hogy az úgynevezett hidrogéngazdaság megoldja majd az energiaproblémákat, de a nyersanyagforrások akkor is korlátozottak lesznek, és az árak biztosan emelkedni fognak.

– Milyen utat célszerű követni Magyarországnak? Nyer vagy veszít az ország azzal, ha „előreszalad” és élenjáró, eminens szerepet vállal fel a klímavédelem területén?

– Magyarországnak meglehetősen jó adottságai vannak, így területe akár 15 millió ember fenntartható módon történő eltartására is alkalmas. Ám mindez csak akkor igaz, ha nem akarunk olyan életszínvonalon élni, mint például az Észak-Amerikában élő emberek. Valójában pedig már most nagyobb az ökológiai lábnyomunk egynél, tehát több erőforrást élünk fel, mint amennyi nekünk „járna”. Radikális szemléletmódbeli váltásra van szükség tehát mind idehaza, mind az egész világban, s ennek megtételére legfeljebb már csak 30-40 évünk maradt hátra, utána a folyamatok könnyen visszafordíthatatlanokká válnak. Arra ugyanis már rájöttünk, hogyan tudjuk elpusztítani a világunkat, de arra még nem, miként menthetnénk meg. Ha a politika nem az életkörülmények gyors javulását, az egyes ember egzisztenciális helyzetének azonnali jobbra fordulását ígérné, és rendelné alá ennek intézkedéseit, hanem egy szolidabb tempót, egy lassúbb felzárkózást tűzne ki célul, eközben pedig minőségében más útra állítaná az országot, az mindenképpen használna hazánknak és a világnak is.

2006 és 2009 között

a Corvinus School of Management MBA akadémiai igazgatója, s 2000-ben nevezték ki

a Környezettudományi Intézet igazgatójává.

Emellett 2008 és 2010 között az egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese, 2010 óta pedig nemzetközi

és tudományos rektorhelyettese.

Munkásságának csak az egyik elismerése a 2011. október 24-én átadott Dr. Georg Winter-életműdíj, amelyet a környezetvédelem és a fenntarthatóság területén kiemelkedő eredményeket elérő személyeknek ítélnek oda.

Németh I. Gergely Karrier Kerekes Sándor 1986 óta oktat – a mostani nevét 2004 óta viselő – Budapesti Corvinus Egyetemen. 1986 és 1989 között az ipari technológiai és áruismereti tanszék, majd 1989 és 2007 között a környezetgazdaságtani és technológiai tanszék vezetőjeként dolgozott.

2006 és 2009 között

a Corvinus School of Management MBA akadémiai igazgatója, s 2000-ben nevezték ki

a Környezettudományi Intézet igazgatójává.

Emellett 2008 és 2010 között az egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese, 2010 óta pedig nemzetközi

és tudományos rektorhelyettese.

Munkásságának csak az egyik elismerése a 2011. október 24-én átadott Dr. Georg Winter-életműdíj, amelyet a környezetvédelem és a fenntarthatóság területén kiemelkedő eredményeket elérő személyeknek ítélnek oda.-->