A kutatási adatok szerint például döntő többségében a magyar tulajdonú mikro, kis- és közepes vállalatok azok, amelyek bércsökkentésre kényszerülnek az idei évben. A 835 munkáltató válaszait összegző felmérés résztvevőinek több mint negyede még nem döntött az adatfelvétel időpontjában a bérek mértékét illetően, de 72 százalékuk a hazai vagy magyar többségi tulajdonú munkáltatók közül került ki.
A 2011. évi gazdasági eredményeket tekintve is megfigyelhetőek a különbségek. Amíg a külföldi tulajdonú cégek 24,7 százaléka jó évet zárt, addig a magyar tulajdonú szervezeteknek csak 16,8 százaléka mondhatta ezt el magáról. Az eredményesség viszont független a foglalkoztatottak számától, hiszen mind a legkisebb vállalkozások, mind a több ezer főt alkalmazó gazdasági társaságok között van ilyen, ráadásul iparágtól függetlenül.
A magyar tulajdonú munkáltatók 49 százaléka teljesítette az éves célkitűzéseit, a nemzetközi társaságok közül 4 százalékkal kevesebben számoltak be erről. Közel ekkora a különbség a rossz évet maguk mögött tudók tekintetében is, mivel a haza cégek 34,2 százaléka, míg a külföldiek 30,6 százaléka nem tudta teljesíteni az elvárásokat.
Azonos iparágakon belül is heterogén helyzet tapasztalható. A kutatás legtöbb résztvevője a kereskedelmi szektort képviselte. Esetükben nagyjából egyharmad-kétharmad az aránya a célkitűzéseknek megfelelő, illetve az attól elmaradó vállalkozásoknak. A szintén sok résztvevőt felvonultató IT szektorban 20 százalékkal többen vannak azok, akik rossz évet tudhatnak maguk mögött, mint a számaikkal elégedettek.
Míg például az építőipar tekintetében általánosan negatív képet festenek sokan, addig a válaszokból az derül ki, hogy 35 százalékuk hozta a tavalyi terveket, 17 százalékuk túl is teljesítette azt, míg 48 százalékuk múlta alul az elvárásokat.
Ha mindezt annak függvényében próbáljuk árnyalni, hogy 2012-re vonatkozóan milyen gazdasági kilátásaik vannak e szektor képviselőinek, a kép még színesebb lesz. Hiszen mind a jól, mind pedig az átlagosan teljesítők, illetve a negatív eredménnyel záróak között egyaránt megtalálhatóak azok, akik romló, stagnáló vagy javuló kilátásokat várnak.
Nem igaz tehát, hogy általános van mindenütt. Ugyanez az összetett helyzet köszön ugyanis vissza szinte minden ágazatból. Márpedig a különbségek nagyon sok esetben a vezetéstől, illetve az alkalmazottak teljesítményétől függőek. Nem mindegy tehát, hogy milyen jövedelemcsomaggal avagy egyéb eszközökkel próbálják a teljesítményt ösztönözni a munkáltatók - hívta fel a figyelmet Dara Péter.
Mi a helyzet a béren kívüli juttatásokkal?
A kutatásból a béren kívüli juttatások tekintetében is hasonlóan vegyes kép derült ki. Erre példa a juttatásokat első ízben idén bevezetni tervező munkáltatók köre, akiknél az éves keretösszeg 18 ezer és 500 ezer forint között szór. 81 százalékuk magyar tulajdonú, főként néhány tíz vagy százmilliós árbevételű mikro- és kisvállalkozás, míg az ugyanezt tervező külföldi cégek többsége a 100 milliárd forint feletti árbevételű társaságok közül kerül ki. Utóbbiak mindegyike átlagos vagy jó évet zárt, s javuló gazdasági kilátásokkal várja az idei évet.
A közép és nagyvállalatoknál, illetve az ipari területen elterjedtebb a béren kívüli juttatások köre, s ezt a tendenciát a juttatásokat bevezetni nem tervezők is megerősítik. Utóbbiak 87 százaléka mikro- és kisvállalkozás, döntő többségük (79 százalék) magyar tulajdonban van.
A tulajdonforma szerint vizsgálva az látható, hogy szinte hajszálra azonos mértékben élnek a hazai és a külföldi munkáltatók a jogszabályok biztosította lehetőséggel. 49 százalékuk legalább öt elemet biztosít. Az egyes elemeket vizsgálva azonban jelentős eltérések fedezhetőek fel. A juttatási toplistán első helyen szereplő Erzsébet-utalvánnyal a havi 5 ezer forintos kedvezményes adózási határt figyelembe véve a magyar cégek 81 százaléka, míg a nemzetközi érdekeltségűek 69,5 százalék él - többek között a legnagyobb, akár több tíz vagy százmilliárd forgalmat bonyolítóak is. Az ötezer forintos értékhatár felett magasabb összeggel adózó Erzsébet-utalványt biztosítók között ugyanakkor 7,5-szer nagyobb a külföldiek aránya.
Ezt a juttatási formát a döntéshozók 88 százalék úgy választotta, hogy mellette még legalább két-három elemet nyújt a munkavállalóknak.
A szintén újdonságnak számító SZÉP Kártya vendéglátás alszámlájára adható támogatást a felmérésben résztvevők arányához képest több vidéki szervezet használja ki. Az üdülés támogatásaként szintén a szálláshely alszámlára nyújtható juttatást viszont több budapesti cég biztosítja. A juttatási rangsor 3. helyén szereplő egészségpénztárba és önsegélyező pénztárba fizethető juttatással ugyanakkor mind a legkisebb, mind pedig a legnagyobb munkáltatók egyaránt élnek. Az iskolakezdési támogatást munkáltatók 58 százaléka külföldi illetőségű.
A minimálbéremelés kigazdálkodása terén szintén jelentős a különbség. Az országos kutatás résztvevőinek valamivel több, mint fele érintett a kérdésben. A limit felett keresők 57,5 százaléka külföldi tulajdonú társaságnál dolgozik. A válaszadók 4,42 százaléka azt jelezte (háromnegyedük magyar társaság képviselője), hogy nem tudja kigazdálkodni a minimálbéremelést, s emiatt várhatóan felszámolják a céget. Elbocsátásban látja a megoldást 11,1 százalékuk (négyötödük szintén hazai vállalkozás). Ugyanakkor jóval nagyobb (7/3-hoz) az aránya azoknak a magyar cégeknek, akik a hatékonyságnövelésben keresik a megoldást - elemezte a DEVISE Hungary ügyvezető igazgatója.
Megdöbbentő ugyanakkor, hogy azok is szinte mind magyar tulajdonú vállalkozások, amelyek már tavaly is rossz évet zártak, illetve idén is negatívak a kilátásaik, s mégsem kívánnak semmiféle hatékonyságnövelő intézkedést végrehajtani. Épp ezért lenne kiemelkedően fontos, sőt akár egyes cégek túlélése érdekében elengedhetetlen - épp kulcsfontosságú szerepköre miatt - a menedzsment fejlesztése. Ez azonban igencsak háttérbe szorul a válaszadók tervei alapján.
Márpedig a vezetőkön nagyon sok múlik. Nem mindegy, hogy beletörődnek-e a nehézségekbe, avagy megpróbálnak változtatni a helyzeten, s akár saját magukon. Hiszen a kutatás adatai alapján minden ágazatban megtalálhatóak a jól prosperáló és a kevésbé eredményes cégek. A különbség a legtöbb esetben a vezetőkön és az általuk irányított munkatársakon múlik - hangsúlyozta Dara Péter.
A nehéz helyzet ugyanis eddig is több szervezetet a megtisztulás, az új irányok keresése, az előremenekülés irányába indított el. Sok vezető és beosztott ilyenkor fedez fel önmagában vagy a munkatársaiban olyan képességeket, melyek eddig rejtve voltak. Ezen képességek felismerése, különböző eszközökkel (coaching, képzés, mentorálás stb.) fejlesztése, a munkatársak bérrel, béren kívüli juttatásokkal avagy egyszerűen a vezetői odafigyeléssel, törődéssel történő megtartása sok szervezet jövőjének lehet a záloga.
