A legjobb: jót és finomakat adni

Egész eddigi életét a minőségi termékek készítésének, a vendégek megelégedésére végzett munkának szentelte Marján Sándor. Az egri cukrász tulajdonképpen beleszületett a szakmájába, hiszen anyai nagyapja, édesanyja, annak három testvére is ezt a mesterséget választotta. Édesapja pékmester volt,

a háború előtt és után iparosként önálló sütőüzemet vitt. A Rákosi-érát megszenvedték. A debreceni család akkor Heves megyébe költözött, hiszen a családfő – régi munkatársainak köszönhetően – Sirokon, majd Verpeléten kapott munkát.

„Három testvéremmel 10-12 éves korunktól kezdve besegítettünk a kiflik, zsemlék készítésébe. Otthon belekóstoltam a cukrászatba is, s úgy éreztem, nekem való ez a szakma: jót tenni az emberekkel. Mindenki nagyon örül, ha finom, jó, friss kenyeret, süteményt kap, s én azt tűztem ki életcélomul, hogy ezt adjak” – mesél a kezdetekről Marján Sándor, aki a cukrászatot Egerben tanulta ki, úgy, hogy párhuzamosan esti tagozaton végezte a vendéglátó-ipari technikumot is. Olyan mesterei voltak, mint Pap József, Jászai Gyula, Orgoványi Gyula és Tancsa István.

Pályáját a parádfürdői SZOT-szanatórium cukrászdájában kezdte, majd részese volt az egri Dobos cukrászda elindításának is, ahol Tőzsér Sándor nemzetközi mestercukrásztól sajátíthatta el a szakma fortélyait. Azon volt egész életében, hogy mindig a fogyasztók legnagyobb megelégedésére végezze munkáját, és olyan minőségű termékeket állítson elő, amilyeneket

a családjának is szívesen adna. Mindig is a lehető legmagasabb minőségre törekvés volt a legfontosabb célkitűzése.

A parádfürdői esztendőket követően több évtizedet más vendéglátó-ipari területen töltött. Melegkonyhás üzletvezető lett

a szilvásváradi Lipicai vendéglőben, majd a Heves Megyei Tanács invitálására el kellett vállalnia a vendégek protokollellátását és vezetését. Tizenhat évig, tehát egészen 1998-ig az egri Vadászkürt éttermet irányította.

Vendéglátó-ipari munkájáért két ízben is miniszteri elismerést kapott, de ezen kívül is részesült kitüntetésekben. Bár különböző okok miatt a visszavonulást tervezte, mégis belevágott az egri vár alatti cukrászda működtetésébe. Az egység Kopcsik Lajos kényszerű távozása után elég leromlott állapotban volt, de három hónap alatt a családjával és a munkatársaival rendbe tette.

„A szakma szeretete húzott bele, meg akartam mutatni, hogy milyen az igazi cukrászat. Végigvittem az elhatározásomat, hogy vegyszer- és adalékmentesen dolgozunk. Az elmúlt húsz év a vegyészeké volt, a forgalmazók folyton megkörnyékeztek, de ellenálltam a csábításnak. Nem vagyok hajlandó olyan termékekkel dolgozni, amelyek rombolják a fogyasztók egészségét. Az akkori társaságot is meg kellett tanítani a hagyományos cukrászatra, de szerencsére jó partnerek voltak, fogékonyak

a tanácsokra.”

A vállalkozó állítja, hogy családja megértése, türelme, munkatársainak megbecsülése is kellett ahhoz, hogy idáig eljusson. Kötelességtudóan, fegyelmezetten, kellő alapossággal tette a munkáját, nála mindig a vendég volt a középpontban, ezért is kapta meg az idén az Eger Város Gazdaságáért Díjat. Mint mondja: a világ minden kincséért sem adná, amikor látja az örömöt a vásárlók arcán. A cukrászatban jelenleg huszonketten dolgoznak, köztük a lánya és fia is. Előbbi az értékesítésben, utóbbi a termelésben; minden területet ismerniük kell ahhoz, hogy később az irányítást is átvehessék.

egyéni vállalkozó

Születési hely, idő: Hajdúböszörmény, 1945. május 29.

Díjak: a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának kiváló dolgozója, a Belkereskedelem kiváló dolgozója

Eger Város Gazdaságáért Díj

Tóth Balázs Névjegy Marján Sándor

egyéni vállalkozó

Születési hely, idő: Hajdúböszörmény, 1945. május 29.

Díjak: a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának kiváló dolgozója, a Belkereskedelem kiváló dolgozója

Eger Város Gazdaságáért Díj Valódi alapanyaggal dolgozik a család Csak valódi holland kakaót, cukrot, tojást, tejet, tejszínt használunk, másképpen elképzelhetetlen a kézműves cukrászkodás, fagylaltkészítés. Szerencsére a szakma is kezd odafigyelni erre, de amíg a vegyszereket nem tiltják be, addig nem várható javulás az emberek egészségében – vallja Marján Sándor. A tanulóképzésben is rendre részt vesz

Marján Sándor a mai napig részt vesz a szakmai utánpótlás képzésében, vizsgáztatásában. Mindig kemény szokott lenni saját maga és cukrásztársai érdekében, ugyanis van, aki nem való errea pályára. Kritikákat is megfogalmaz a hazai szabályozással szemben. – Sajnos évek óta nincs pultosképzés, pedig szükség volna rá. Hiányzik a szakmai gyakorlat is. Heti egy nap alatt nem lehet megszerezni azt a gyakorlati tudást, amely ahhoz kellene, hogy a fiatalok dolgozni tudjanak – fogalmazta meg aggályait a szakember.-->