Egy rejtőzködő, őszinte borász a hevesi megyeszékhelyről

Rejtőzködő borászként ismeri a szakma az egri Tóth Istvánt. Olyannak, akit meg kell találni, akit fel kell fedezni, hiszen boraival viszonylag kevés helyen, éttermekben, vinotékákban találkozhatnak a borbarátok. Pedig nem akárkiről van szó: igazi bikavér-specialista, tradicionális családi pincészete a szó szoros értelmében kézműves borászat. Számos elismerés birtokosa,a lista tavaly év végén tovább bővült: a VOSZ szavazásán ő lett Heves megyében 2011-ben az év vállalkozója.

„Családunk, amennyire én vissza tudok tekinteni, legalább öt nemzedék óta foglalkozik borkészítéssel, tanulmányaim és lehetőségeim engem is ebbe az irányba tereltek – mesélte magáról. – 1990 előtt, az akkori körülmények adta lehetőségek okán, elsősorban szőlővel foglalkoztunk, a saját pincészet alapjait 1995-ben raktuk le. Fokozatosan fejlesztettünk, mindig ügyeltünk arra, hogy ne kerüljünk anyagi függőségbe. Eleinte mindössze egy hektár termését dolgoztam fel, így a száz mázsa szőlőből 70 hektoliter bor készült.”Idővel kinőtték ezt a pincét, nagyobba költöztek, amely már 800 hektoliter befogadására képes érlelőterű. Az anyagi forrásokat elsősorbana technológia fejlesztésére fordították, így ma is mindössze 2,5 hektár saját szőlővel rendelkezik a család, további nyolc hektárról pedig felvásárolják a termést: állandó partnereik az ő iránymutatása alapján művelik a szőlőt.

„A pince a tradíciókra épül, őszinte, terroire- és évjárat-specifikus borokat készítek, amelyek alapanyagait a legjobb egri dűlők adják. Kizárólag vörösborokkal foglalkozom, amelyeket háromévnyi hordós, illetve 9 hónapos palackos érlelés után engedek ki a pincéből. Ez is közrejátszik abban, hogy időtállók, még a 2003-as évjáratból is van forgalomban belőlük” – vallja filozófiájáról.

A fajták közül a kékfrankos, a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot szerepel a palettán, de a zászlósbor az egri bikavér, melyet csak a jobb évjáratokban készít.

„A fajtaborokkal szemben –a bikavér esetében– a harmónia megteremtése a fontos, emiatt jelent nagyobb kihívást is, hiszen nem szerencsés, ha valamelyik fajtajelleg kidomborodik. A bikavéremben lényegében a kékfrankos adja a savgerincet, a merlot a tüzet, a cabernet a fűszerességet, a blauburger pedig a színét erősíti.”