A súlyos beteg nem kifizetődő

Országszerte több mint húsz kórházban fejlesztik a jövőben a rehabilitációs ellátásokat – derül ki egy kormányhatározatból. A következő két évben megvalósuló uniós beruházások nyomán 11 kórházban bővítik a kapacitásokat, másik 14 intézményben pedig a rehabilitációs szakrendeléseket.

A fekvőbeteg-szakellátásban több ágy áll majd rendelkezésre egyebek mellett a drogfüggők, a súlyos agysérültek, a központi idegrendszeri sérültek gyógyítására. A járóbeteg-szakellátásban többek között a kardiológiai, a mozgásszervi, a pszichiátriai, a tüdőgyógyászati és légzés-rehabilitációs ellátásra szorulók lehetőségei bővülnek.

Csakhogy a fejlesztések nyomán egyetlen fillérrel sem lesz több pénz rehabilitációra. A kormányhatározat ugyanis arra is kitér, hogy „az újonnan megjelenő rehabilitációs lehetőségek finanszírozási igénye nem ronthatja az Egészségbiztosítási Alap számára 2013–2015-re jóváhagyott költségvetési egyenleget”. Ami akár azt is jelentheti, hogy miközben elvileg egyre több a rehabilitációs lehetőség, a súlyos betegeket ellátó kórházak, osztályok működésképtelenné válhatnak.

Pedig ezek az ellátóhelyek már ma is pengeélen táncolnak – tudtuk meg Dénes Zoltán országos rehabilitációs szakfelügyelő főorvostól. A jelenlegi finanszírozás ugyanis nem egy adott beteg rehabilitációs ellátásának költségeit honorálja, hanem rehabilitációs ágyat „fizet”. Ezért történhet meg az, hogy ugyanannyi pénz jár annak a kórházi osztálynak, amelyiknek egy friss stroke-ot kapott vagy balesetben súlyosan sérült, lebénult, még munkaképes korú embert kell rehabilitálnia, mint egy gyógyfürdőkórháznak, ahol egy hosszú évek óta ízületi panaszokkal küzdő nyugdíjas vagy több évvel ezelőtti stroke-os beteg tervezett kezelése zajlik.

Míg a tervezhető kezelések kevesebbe kerülnek, az azonnali rehabilitációs kezelésekre szoruló betegekre akár milliókat is el kell költeni, hiszen rengeteg gyógyszerre, rehabilitációs eszközre és nem utolsó sorban folyamatos orvosi, nővéri munkára van szükség. Nem beszélve arról, hogy a kardiológiai, neurológiai vagy traumatológiai esetek utáni, úgynevezett korai rehabilitáció szakmailag is elsőrendű fontosságú. Mert minél előbb megkezdik a kezeléseket, a páciens annál nagyobb eséllyel térhet vissza a társadalomba és a munkába. A szakma ezért kéri évek óta, hogy változtassanak a finanszírozáson, és magasabb szorzóval ismerjék el az azonnali rehabilitációt – mondta Dénes.

Ma inkább fordított ösztönző működik a rehabilitációban. Az osztályoknak, kórházaknak kevésbé érdekük súlyos és drága eseteket ellátni. A helyzetet tovább nehezíti – tette hozzá a szakember –, hogy a szakorvosok és a rehabilitációhoz értő, szakképzett ápolók közül is egyre többen mennek külföldre. A valóban rehabilitációval, azon belül is a súlyos állapotú betegekkel foglalkozó osztályok mindegyike nővérhiánnyal küzd ma már.

Sok hely, sok betegség

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint Magyarországon 119 kórház 261 osztályán folyik rehabilitációs ellátás. A legtöbb helyen – az osztályok 37, illetve 26 százalékán – mozgásszervi illetve pszichiát­riai betegeket látnak el. Kardiológiai rehabilitációra szakosodott az ellátóhelyek több mint 10, belgyógyászatira több mint 8, tüdőgyógyászatira több mint 5 százaléka. Összesen húsznál is többféle szakmában folyik ma hazánkban rehabilitációs munka, de például stroke-betegekkel vagy traumatológiai esetekkel mindössze 1-2 helyen foglalkoznak.