Gáz: ki tárgyaljon az oroszokkal?

A világviszonylatban 780 milliárd köbméterre tehető készletek még 120-130 évre elegendők.

 Igaz, ezen belül mintegy 50 százalékos a nem hagyományos gázkincs aránya, amelynek kinyerését még csak az USA-ban oldották meg, ott viszont ebből fedezik a lakossági igények 70-75 százalékát. Máshol, például Magyarországon még 10-15 évre vagyunk az amerikaitól eltérő szerkezetben lévő gáz kinyerésére szolgáló technológia kifejlesztésétől. „Az Exxon is elköltött itt 100 millió dollárt, de csak olajat és meleg vizet talált, úgyhogy kivonult” – emlékeztetett a csütörtöki CEBC energiakonferencián Horváth Tibor, az E.On Hungária Zrt. igazgatósági tagja.

A csökkenő belső termelésű Európának mind a négy fő importforrása kívül esik az Európai Unión. Vezetéken Algériából, Oroszországból és Norvégiából juthatunk gázhoz, tartályhajón pedig bárhonnan idehozható cseppfolyós (LNG) formában. Előrejelzések szerint 2020-ban az európai gázigénynek már a 19 százalékát képviseli ez a fajta gáz, 2025-ben pedig a negyedét. Eladói oldalon Katar 2005 óta egyre aktívabb, a vevőin pedig Délkelet-Ázsia. Nem tudni, a világpiac ki tudja-e elégíteni gond nélkül Japánnak azt az évi 13 milliárd köbméterrel bővülő gázigényét, amely a nukleáris alapúról a gázalapú áramtermelésre való átállásból fakad, vagy pedig drágulásra kell felkészülni. (Irán egyelőre politikai megfontolásból instabil gázszállítónak minősül.)

Horváth Tibor az LNG behozatal erősítésében látja a jövőt egyrészt a kereskedelmi tendenciák alapján, s mert az diverzifikálását tartja a legfontosabb elvárásának az ellátásbiztonság, az olcsó gáz és a diverzifikáció hármasán belül, amely három elem egyszerre nem érvényesülhet, csak egymás rovására.

A diverzifikációra Európának új forrásokat bekapcsoló, és forrás független infrastruktúrafejlesztésekkel kell felkészülnie. Ennek meglétét feltételezve Magyarország ellátásában az orosz gáznak továbbra is meghatározó szerepe lesz, de nem mindegy, milyen mennyiséggel. Az sem, ki tárgyal majd az oroszokkal a 2015 utáni hosszú távú szerződésről (htsz), a magyar állam képviselője, vagy az E.On. Tárgyalni ugyanis tudni kell a Gazprommal, amelynek erős a pozíciója, hosszú távú kapcsolatban gondolkodik, abban viszont nem partner, hogy vevője ötévente változtassa fókuszát a keleti és a nyugati beszerzés között” – jelentette ki Horváth Tibor, aki cége részéről a Gazprom fő tárgyalópartnere.

Nehezen látható előre a 2007 óta ötödével szűkült magyarországi gázpiac jövője a szakember szerint. „A szabályozás kiszámíthatatlan, az állam pedig nem engedett eszközökkel támogat állami szereplőket. Nem lenne szerencsés, ha az államé lenne a gáz-nagykereskedelem nagy része, hiszen nem jó gazda” – fejtette ki Horváth Tibor. Jelentős probléma a hazai gázpiacon az árfolyamkockázat is, azaz, hogy az E.On dollárral fizet a gázért, de a lakosságtól forintban kapja a bevételt, „Ha elérkezik az a szép új világ, hogy kiebrudalják az E.Ont, akkor az árfolyamkockázat problémájával az állami nagykereskedőnek kell majd szembe néznie”.

Az ármoratórium sem megoldás, hiszen olyan keresztfinanszírozást takar, amelyben jelenleg a nagyfogyasztók adják össze a lakosság árkedvezményét, állami gáz-nagykereskedelem esetén pedig majd maga a lakosság, az adókon keresztül.

A szakember amellett érvelt, hogy a stabil magyarországi ellátást csak a hosszú távú szerződéssel (htsz) alátámasztott orosz import biztosíthatja. Emlékeztetett, hogy az utóbbi időben felkapott spotpiaci gáz ára a februári nagy hideg idején 35 százalékkal megugrott.

A htsz-ek mellett érvel Didier Lebout, a Gazprom Marketing and Trading franciaországi vezetője is. Másokkal szemben úgy értékelte, hogy cége rugalmasan reagált az elmúlt években megváltozott piaci környezetre, hiszen megújult, az orosz piacra összpontosító termelővállalatból globális terveket szövögető, nemzetközileg aktív, sokprofilú, olaj-, áram- és megújuló alapú üzletekben is érdekelt csoporttá vált. A htsz-ek mellett azonban kitart, hiszen ezek nélkül nem indíthatja el a hatalmas pénzekbe kerülő beruházásait, mellesleg hitelt sem adnak a bankok, ha nem látják a stabil megtérülést. Már pedig ezt a spotpiac nem garantálja, ahogyan a biztos ellátást és a kiszámítható árakat sem. „Két éve nem kérdezte tőlünk senki, miért alacsonyabbak évtizedek óta az áraink, mint a versenypiaciak” – mondta.

Didier Lebout szerint a sokat támadott olajárindexált gázár képleten sincs mit változtatni. Szerinte hosszú távon az olaj ára a legjobb mutatója minden árupiaci terméknek.

Világgazdaság Online A lignitnek kedvez a piaci környezet Olyan olcsó lett a széndioxid-kvóta, hogy gazdaságos a 850 megawatt kapacitású, lignitet és biomasszát tüzelő mátrai erőmű áramtermelése is Valaska József, az erőműtársaság igazgatósági elnökének tájékoztatása szerint. Így lesz ez jövőre is, amikortól az eddigi 30 százalék helyett CO2 kötelezettsége egészét meg kell vásárolnia. Igaz, a társaságnak költségcsökkentéssel, tüzelőanyag-szerkezete megváltoztatásával és fejlesztésekkel is javítania kell termelése hatékonyságán. Az ország szénalapú áramtermelése várhatóan nem fog nőni, de az aránya emelkedhet a már most is 30 százalék körüli import erősödése miatt. Környezetvédelmi szempontból kedvezőtlen, hogy az elszegényedő, gázszámlát fizetni nem tudó lakosság egyre több szenet vásárol: míg 2008 hideg telén a társaság csak 58 ezer tonnát adott el, tavaly már 200 ezer tonnát, jövőre pedig 500 ezerrel számol.

-->