Szerencsés flottás lesz a Malibu?

Amíg a tengerentúlon már 1964 óta koptatja az utakat, addig a legtöbb piacon, így a Chevrolet európai kínálatában is vadonatúj típusnak számít a Malibu. Az aktuális nyolcadik generáció ugyanis világ-­autónak készült, amit mellesleg arra az Epsilon II platformra húztak fel, melyet többek között az Opel Insignia és a Saab 9-5 is használ. Kontinensünkön a 2006-tól csekély sikerrel forgalmazott Epica helyébe lép, s ha már egyszer átveszi tőle az európai zászlóshajó szerepkörét, annak rendje és módja szerint minden dimenzióban felülmúlja „elődjét”: hossza 60, szélessége 45, magassága 15 milliméterrel nagyobb, míg a tengelytávolsága 37 mm-rel hosszabb.

Nem csak méretesebb, hanem utcahosszal látványosabb is a Malibu! Már a markáns frontrész, az erőt sugárzó motorháztető és a lendületesen ívelő tetővonal sem a visszafogottságáról híres, de kétség- kívül a Camaro filmsztár és izomautóról „áttranszformált” hátsó lámpatestek a kocsi legvagányabb részletei.

Persze ezt a ziccert az utastér tervezői sem hagyhatták ki, s a szögletesített csőbe húzott műszerek mellett a türkizkék háttérvilágítást is átcsempészték a sportkocsiból. Mindenekelőtt ez utóbbi teszi amerikaiasan giccsessé a belső hangulatot, éjszaka még a műanyagosan egyszerű és furcsa dekorbetétek krómcsíkja is ilyen fényben úszik. Pedig a berendezés egyébként takaros, a határozottan tagolt műszerfal jól áttekinthető, egyedül a középkonzol alsó szekcióját nem sikerült szép szimmetrikusra rajzolni. Még a választott anyagok minősége (főleg a vételár tükrében) is rendben van, de egyebek mellett a bőrkárpitozás és a 8 irányban elektromosan állítható, memóriafunkciós, fűthető ülések, valamint a kétzónás automata légkondi és a 7 colos, színes érintőképernyős kijelző természetesen csak a legmagasabb LTZ szinten dukál. Ettől még az LS alapmodell korántsem fapados, tulajdonképpen csak a mélységben állítható és bőrborítású kormány, illetve a sebességtartó automatika hiánya róható fel neki – végeredményben a legoptimálisabb választás a középső LT kivitel lehet.

Mindezek mellett akár négy amerikai specifikációjú felnőtt számára is kényelmesen tágas a belső, a Malibu biztonságáról pedig az ötcsillagos Euro-NCAP minősítés tanúskodik. A poggyászoknak is jut hely bőven, az 545 literes befogadóképesség 65-tel nagyobb az Epicáénál, és szükség esetén a 60/40 osztású támlák döntésével tovább bővíthető a csomagtér – bár az átrakodónyílás szűk.

Méretei és kvalitásai alapján a Malibu méltó vetélytársa lehetne a felső-középkategória felé nyújtózkodó Skoda Superbnek vagy Renault Latitude-nek. Ez azonban a nyár végéig még várat magára, merthogy akkor érkeznek majd a dízelmotoros verziók. Addig kizárólag ezzel a méretcsökkentést hírből sem ismerő 2,4 literes benzinessel kapható a Chevy, úgyhogy egyelőre legfeljebb a hasonlóan szingliszívű Suzuki Kizashit hívhatja birokra. A hagyományos bicskakulcs ellenére a tesztkocsiban gombnyomásra (opció) indult a motor. Járása nagyon kifinomult, alacsony és közepes fordulatszám-tartományban pedig csendesen is végzi a dolgát. Viszonylag élénken veszi a gázadást, és készségesen pörög fel a négyhengeres, a 167 lovas ménest azonban visszafogja a lágyan és komótosan kapcsolható hatfokozatú automatikus sebességváltó: gyári adatok sze­rint közel 0,7 másodperccel hosszabb ideig tart felgyorsulnia százra, mint a kézi váltós kivitelnek. Ennek ellenére a gyakorlatban nem érezni különösebben lomhának a Malibut. Start-stop rendszer és egyéb „diétás” megoldások híján városban nehéz 12, míg „vegyesben” 10 liter alatt tartani a fogyasztást. Persze a Malibu valódi élettere amúgy is a széles országút és autópálya, jófajta utazóautó válhatna belőle. Csakhogy a meglehetősen feszes hangolású futómű nem sok úthibával képes elsimítani a nézeteltéréseit, és elég hangosan is dolgozik.

Ami a piszkos anyagiakat illeti, jelenleg csak a 7 millió forintos indulóár a biztos.

A világot jelentő deszkák

A Kalifornia egyik elegáns negyedéről elnevezett Malibu kezdetben az 1964-től kapható Chevelle típus egyik felszereltségi szintjét jelölte, és csak 1978-ban vált önálló modellé, amikor a negyedik generációnál éppen a Chevelle név helyébe lépett. Ennél mélyrehatóbb változáson ment át az 1997-es ötödik nemzedék, hiszen hátsó- helyett elsőkerék-hajtásúnak tervezték a középkategóriás autót. A jelenlegi nyolcadik nemzedék az első Malibu, amelyik világautónak készült, így Európában is hivatalosan forgalmazzák. A tengerentúlon azonban nem ez, hanem az Impala a Chevrolet legnagyobb személyautója – itteni forgalmazását nem tervezik. A nemrég debütált, vadonatúj tizedik generációs szedán 5,1 méter hosszú, első kerekeit négyhengeres (2.4, 2.5 l) vagy 3.6 V6-os motorok hajthatják.

• formaterv

• helykínálat

• jutányos alapár

Nem tetszett:

• gördülési komfort

• türkiz háttérvilágítás

• egytagú motorpaletta

Összegzés

Az alapok jók, tetszetős, tágas és korrekt minőségű autó a Malibu, de ezzel a motorral nem lesz a kategória favoritja. Kíváncsian várjuk a dízelmotoros példányokat, és reméljük, hogy a széria 17"-os kerekekkel (225/55) jobb a rugózási komfortja.-->