Nem minden a csillogás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság– Mennyire jövedelmező ágazat jelenleg a szállodaipar?
– Külső szemlélő számára a szállodák épületei és berendezésük miatt csillogó, elegáns, pénzzel teli nagy üzlet lehet. A benne élők tudják, hogy nagy eszköz- és pénzbefektetést igényel az ágazat. A szezonális hatások kiegyensúlyozására magas forgótőkeigényt is. Mindemellett a politikai, gazdasági külső hatásokra nagyon érzékeny ágazat. Példa erre, hogy a 2008. év második felétől kezdődött és még ma is tartó pénzügyi és gazdasági válság hatásait a szállodaipar az elsők között sínylette meg, és még mindig nem lábalt ki belőle. Az üzemi eredmény szintjén 2010-re nullszaldóssá, 2011-re akár veszteségessé vált a gazdálkodás. Mindezek következtében Magyarországon jelenleg szerény hozammal működik a szállodaipar. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Széchenyi-terv állami támogatásával és számottevő hitellel elkészült fejlesztések közül nagyon kevés van, amelyik megáll a lábán. Vannak szép számmal olyanok, amelyek már rég visszakerültek a finanszírozók kezelésébe, mert nem tudtak eleget tenni a kötelezettségeinek.
– Mi az oka az alacsony jövedelmezőségnek?
– Az nyilvánvaló, hogy csak magas szobafoglaltsággal igazán komoly eredményt elérni nem lehet. Ha azonban ehhez tartósan magas ár párosul, akkor a jövedelmezőség ugrásszerűen növekszik. Magyarországon sajnos az elmúlt évek az árak mélyrepülését hozták. Versenytársaink árai, árszerkezete vonatkozásában a magyar szállodaipar jelentős versenyhátrányban van, hiszen az eladási áraink még mindig közel 10 százalékponttal magasabb áfát tartalmaznak a szobaárbevételeknél, míg a vendéglátás tekintetében a 27 százalékos áfakulcs a legmagasabb egész Európában.
– Milyen piaci változásokat tapasztal?
– A piaci szegmensek átrendeződése következtében Magyarország olcsó desztinációvá vált. A csoportos turisták körében van megfelelő kereslet. Ám az ilyen üzleteknek a nyereségtartalma is alacsony. A magas költésszintű szegmens kereslete – az úgynevezett MICE – erősen csökkent az elmúlt években, amelyet a Malév megszűnése 2012–ben egyértelműen tovább erősített. És végül jogos aggódás hatja át a szakmát, hogy lefelé tartó spirálba kerülhet, az átlag alatti jövedelmezőség csökkenő fejlesztést, alacsony szintű beruházást tesz lehetővé, amelynek következtében romlik a kínálat színvonala, ami az eladhatóság érdekében további ármérséklésekhez vagy esetleg leminősítéshez vezethet, ezáltal tovább romlik a jövedelmezőség.
– Mik lehetnek a kitörési pontok?
– A problémák gyökere olyan mélyre nyúlik, hogy ezt egy-két vállalati intézkedéssel nem lehet orvosolni. A minden közreműködő számára elfogadható turizmusstratégia megalkotásán túl összehangolt, hosszú távú normatív eszköztár és az ennek a működtetését biztosító források megléte talán az egyik legfontosabb feltétel. Magyarország versenypozíciójának helyreállítása érdekében az áfát a nemzetközi szintre kellene mérsékelni. Az önkormányzatoknak fizetett adók vagy azok legalább egy részének turisztikai célú visszaforgatásával a lokális stratégiák megvalósításához szükséges források megteremtését kellene elérni. A nemzeti marketing költségvetésének megfelelő szintre emelése, az országimázs építéséhez szükséges források biztosítása ugyancsak lényegi kérdés a megfelelő szintű piaci jelenlét eléréséhez. A kétségtelenül szükséges és hasznos fapados légitársaságokon túlmenően a nemzetközi menetrend szerinti járatok rendszerébe vissza kell kapcsolni Budapestet annak érdekében, hogy ismét egy regionális központtá válhassunk.
– Régiós viszonylatban milyen eredményes a Danubius magyarországi ága?
– Sommás lenne azt mondani, hogy a gyengébben teljesítők közé tartozik. Ehhez a fenti okokon túl látni kell, hogy a cseh, a szlovák vagy a román leányvállalatunknak a magyarországitól eltérő a piaci pozíciója, a fejlődési üteme, figyelembe kell venni, hogy milyen a nemzetgazdaságuk állapota, mennyire kompetitív az adott kínálati elem, milyen képzettségű a személyi állomány, és nem utolsósorban a tiszta profil összetétel. Ez nem csupán hatékonysági kérdés, még ha leegyszerűsítve pusztán annak tűnik is. Leányvállalataink teljesítménye kétségtelenül kisebb visszaesést mutatott a válság kialakulását követően. Csakúgy, mint a magyarországi gyógyszállodák a Danubius magyarországi szállodái között. Néhány gyógyszállodánk még imponáló növekedést is képes volt produkálni a válság időszakában. Budapesti városi szállodáink – amelyek jelentős súlyt képviselnek az összvállalati teljesítményből –, különösen a felsőbb minőségi kategóriákban és a vidéki városi szállodák viszont komolyan megszenvedték a válság hatását.
Tóbiás János (59)
1972–1975: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola1975–1981: Danubius – elemző közgazdász
1977–1980: Közgazdaságtudományi Egyetem
1981–1989: Magyar Játékkaszinó Kft. – gazdasági igazgató
1989–1991: Hilton Szálloda – gazdasági igazgató
1992– : Danubius Hotels Rt., gazdasági vezérigazgató-helyettes
1975–1981: Danubius – elemző közgazdász
1977–1980: Közgazdaságtudományi Egyetem
1981–1989: Magyar Játékkaszinó Kft. – gazdasági igazgató
1989–1991: Hilton Szálloda – gazdasági igazgató
1992– : Danubius Hotels Rt., gazdasági vezérigazgató-helyettes Javuló eredmények A Danubius Hotels Nyrt. az első fél évben 406 millió forint adózás előtti nyereséget könyvelt el az egy évvel korábbi 706 millió forint veszteség után; az EBITDA (kamatfizetés, adózás és értékcsökkenési leírás előtti) eredmény közel 1,1 milliárd forinttal javult a tavalyi első hathavihoz képest. A csoport adózás előtti nyeresége a második negyedévben 1,5 milliárd forintra rúgott, 68 százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszakáét. Az összes működési és egyéb bevétel az első fél évben 21,1 milliárd forint volt, 9 százalékkal magasabb a tavalyi első félévihez képest. A csoportszintű foglaltság 56,4 százalékra emelkedett a tavalyi első félévi 56,1 százalékról.-->
