Csak a sikeres növi ki a garázst

A hagyományos savanyúságok elkészítéséhez nincs a háziasszonyok többségének ideje, energiája. Vállalkozó kedvű emberek már a nyolcvanas évek közepén, végén észre vették, hogy jó pénzt hoz a házhoz a piacos savanyítás. Amikor pedig a hazai konzervipar összezsugorodott, apró családi vállalkozások sokasága állt rá egyebek közt a savanyításra. Túlkínálat alakult ki a piacon, egyre nagyobb szakmai követelmény elé állítva a tartósítókat. A nagykőrösi Járvás család negyedszázada savanyít, jelentős szakmai tapasztalatukkal bírják a versenyt, üzemük gyorsan kinőtte a kisportát. Ők is a garázsban láttak munkához, amiként jóformán minden kisvállalkozás ebben a hazában.

– Szinte a semmivel indultak el szüleink a nyolcvanas évek közepén, pedig nem is szakmájuk a konzervgyártás. Édesapánk az állami gazdaság sofőrje volt, fuvarozott a kereskedőkhöz és meglátta náluk, hogy a savanyúságok jól eladható termékek. Berendezkedett rá és szépen el is kelt minden, amit készítettünk. Amint kiálltunk az általános iskolából, nem volt kérdéses a pályválasztásunk. Az élelmiszertartósító szakmát tanultam, a vizsgára a savanyú káposzta készítéséről írtam a dolgozatom. Könnyen összefoglaltam a tudnivalókat, hiszen gyerekkoromban eleget tapostam a hordós káposztát. Délutánonként a kapuban vártak a haverok, de amíg nem volt elkészítve másnapra az áru, addig szó sem lehetett szórakozásról – idézte fel emlékeit a fiatalabb testvér, Tamás.

– Ugyanabba az iskolába jártunk, de én az élelmiszergépészetet tanultam, ez a szakismeret sem hiányozhat nálunk – toldotta meg a másik fivér, Zoltán, aki ma már a 2004-ben alapított családi kft. ügyvezetője. Az édesapa termeszti az alapanyagokat a mintegy 15 hektáros kertészeti gazdaságban, édesanyjuk az adminisztrációt intézi és gyakran segít fiai munkahelyén, a feldolgozó üzemben. Jelenleg 15 alkalmazottal dolgoznak.

– Több munkatársunk az értékesítési vonalon áll helyt, ugyanis helyben, Kecskeméten, Gyöngyösön, Tiszafüreden is vannak saját üzleteink, a mellett sok kereskedelmi céghez szállítunk. Kénytelenek vagyunk szélesíteni az értékesítési hálózatot, mert rengeteg savanyítóssal osztozunk a piacon, egy-két árushellyel nem sokra jutnánk. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy egyre kevesebb a vásárlók pénze, áremelésről szó sem lehet. Csak a termelési költségek csökkentésével próbálkozhatunk, de közben minden segédanyag drágul. Komoly előny jelent az, hogy a zöldségféléket magunk termesztjük és sokat törődünk a választékkal. Jelenleg vagy húszféle savanyúságot készítünk, a régi jó receptek felújításával. Olyan ízeket kell "kihozni", amelyek elnyerik az emberek tetszését már az első kóstoláskor. Ötletekben nincs hiány nálunk, de néha a legfinomabb termékeket csak óvatosan merjük bevezetni. Elővettük például a sajttal töltött, ecetes csípős paprika receptjét. Aprólékos kézi munkát igényel, ha egyszerre sokan megismernék, nem győznénk eleget gyártani belőle, ezért egyelőre reklámozni sem merjük. Szeretnénk az üzemet gépesíteni, adtunk be központi támogatásra pályázatot, izgatottan várjuk az eredményt – újságolta Zoltán.

Tamás elárulta: eddig nem volt jó tapasztalatunk a támogatások elosztásáról. – Próbálkoztam a fiatal gazdáknak kiírt pályázaton, azt megelőzően új üzem építésére is kértünk forrást. Az egyik pályázatot megnyertük, ám csak egy sajnálkozó levelet kaptunk: elfogyott a pénz. Szerintünk a főhatóságok korántsem támogatják úgy a kisvállalkozókat, ahogy azt hangsúlyozzák a médiában. Most azt halljuk, hogy a nagykőrösi városvezetés megyét akar váltani. Örülünk a szándéknak. Pest megyében mindig szűken csorogtak a források, ezzel szemben a dél-alföldi régióban több támogatást kapnak a vállalkozók. A megyeváltáshoz sem fűzünk azonban túlzott illúziókat: eddig is mindent saját erőnkből teremtettünk meg, egyetlen forint adósság nélkül.