Már alig éri meg libázni, de sok család nem tud másra váltani
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságNyárlőrincen egy-két évtizeddel ezelőtt húsznál is többen foglalkoztak libaneveléssel és töméssel. Ez mára már teljes egészében megváltozott. Mindössze négyen nevelnek szárnyasokat, és egy család van, aki ilyenkor a téli időszakban tömi is a libákat. Mint mondják, nem nagyon éri már meg ezekkel az állatokkal foglalkozni. Annyit azonban sikerül kihozni belőle, mint egy gyári dolgozó bére. Sokan azért hagyták abba, mert nem bírták már energiával, mások pedig azért, mert nem láttak már benne annyi pénzt, mint amennyi szerintük a befektetett munkájuk után járna.
Különösen a tömés munkaigényes, kilenchetes korukban kapják meg a libákat, és tizennyolc nap eltelte után adják le őket. Ez alatt az idő alatt azonban öt óránként kell etetni a szárnyasokat. Akad olyan család, aki nem cégtől veszi meg a libát, hanem egyéb úton szerzi be. Az elmúlt több évtized alatt ugyanis már olyan ismeretségre tettek szert, hogy tudják kitől és mikor kell libát vásárolni, kinek van „többlete”. A libákat sem cégeknek adják le, hanem magánvágóhidaknak. Természetesen minden a hivatalos eljárások betartásával történik. A szükséges papírokat ugyanúgy megkapják, mint azok, akik cégektől kapják a libákat és annak is adják le. A magánúton vásárolt libáknak azonban az a kockázata, hogy nem lehet előre tudni, mikor jutnak a szárnyasokhoz. Ha nincs, várni kell. Ez is a piac függvénye.
Azok, akik most is vállalják a libázást, többnyire azért teszik, mert az elmúlt évtizedek alatt teljesen berendezkedtek a liba nevelésére, tömésére. Valamennyien tanyán tartják az állatokat, megfelelő ólakkal és a szükséges felszerelésekkel, berendezésekkel rendelkeznek. Nem tudnak és nem is nagyon akarnak mással foglalkozni, még akkor sem, ha ez a fajta állattartás már nem akkora üzlet l, mint egy-két évtizeddel ezelőtt.
