BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Egy művész már üzletember is

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Mennyit számít egy szobor elkészítésében az aktuális gázár? Hogyan tudják elkerülni a képzőművészek az adósságspirált és miért válik a legtöbb művész kényszervállalkozóvá? A kérdésekre a szolnoki művészélet meghatározó alakjával kerestük a választ

Pogány Gábor Benő szobrászművész, a 19. század közepe óta fennálló Szolnoki Művésztelep mögött álló Szolnoki Művészeti Egyesület elnöke állítja, a gazdasági és pénzügyi folyamatok a művészéletre is sokkal nagyobb hatással vannak, mint azt sokan gondolnák. Anyag, eszköz, szerszám, idő és persze a befektetett energia ellenértéke – egy szobor elkészítése manapság rengeteg költséggel jár.

A szolnoki szobrászművész saját cégén, a PGB Bt.-n keresztül vállalja el a munkákat. Korábban, a kilencvenes évek elején még szellemi szabadfoglalkozásúként próbált boldogulni.

– Vegyünk egy egyszerű, átlagos portrészobrot, amelynek az elkészítése kétmillió forintra rúg. Ennek legalább a felét az anyag- és az eszközköltség teszi ki. Amíg például egyszer megolvasztjuk az alapanyagnak szánt bronzot, sokszor százezer forintnyi gázt használunk el. Az alapanyag pedig eleve drága, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az összeg jelentős része elmegy a különböző adókra, járulékokra. Ami marad, azt nevezhetjük nyereségnek – sokszor azonban ez egyáltalán nem arányos a munkára szánt idővel, energiával – beszélt a szakma sajátosságairól Pogány Gábor Benő.

A szobrász szerint a gazdasági válságot kísérő recesszió a művészberkeken belül is éreztette, érezteti hatását.

– Egyértelműen visszaesett a megkeresések, a pályázatok száma – mondta a művész, aki elmondása szerint több olyan kollégájáról tud, aki már évek óta hiába küzd az adósságok ellen. – Ebből a szempontból sajnos nem garantált a megélhetés sem itt Szolnokon, sem máshol az országban. Ezt tudomásul kell venni, ezzel nem lehet mit kezdeni. Én például egy fiatal művészkollégával dolgozom együtt. Hogy ha én nem lennék, neki sem lenne munkája. Én is így kezdtem, és már az én mesterem is annak idején. A képzőművészetben még jelenleg is van létjogosultsága a műhelymunkának – tette hozzá Pogány Gábor Benő.

A több, más munka mellett jelenleg a Magyar Nemzeti Bank felkérésére egy emlékplaketten dolgozó művész szerint ma már nem engedheti meg például egy szobrász, hogy csak a képzőművészetekhez értsen.

– Ha pályázom egy munkára, mindig részletes költségvetést készítek. Tisztában kell lenni az anyagárakkal, érteni kell a kőhöz, a fémekhez, és emellett az eszközöket, a szerszámokat is tudni kell használni. És akkor még nem beszéltünk a szobrászatban is egyre fontosabb technológiai fejlődésről. Tervezőprogramok, 3D-nyomtatók és a többi új fejlesztés – ma már egy képzőművésznek egyben iparosnak is kell lennie, mindemellett pedig valamilyen szinten üzletemberként is muszáj gondolkodnia – tette hozzá Pogány Gábor Benő.

Szoros a költségvetés

Az 1901-ben alapított Szolnoki Művészeti Egyesület rendkívül szoros költségvetéssel működik. A Pogány Gábor Benő által vezetett szervezet nagyjából nyolcmillió forintnyi támogatást kap a várostól évente, a működéshez szükséges további forrást pályázatokból, adományokból fedezik. A Szolnok művészeti életét összefogó egyesület három alkalmazottat foglalkoztat – az egyik munkatárs közhasznú foglalkoztatás keretében vesz részt a szervezet mindennapi munkájában.


Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.