Stratégiai partnerek a középvállalatok
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság– Az MKB Bank sokáig elsősorban nagyvállalati hitelintézetként élt a köztudatban, és csak később célozta meg a középvállalati területet is. Milyen eredménnyel járt ez, és hogyan lehet növekedni a jelenlegi, zsúfolt piacon?
– A középvállalkozói szektor már elég hosszú ideje a bank célcsoportjai közé tartozik, hiszen már a múlt évtized elején nyitottunk ebbe az irányba, a közelmúltban elfogadott stratégiánknak pedig már kiemelt részét képezi. Az pedig nem hátrány, hanem inkább előny, hogy az MKB Bank jelentős múlttal rendelkezik a nagyvállalatok kiszolgálásában, hiszen az ott szerzett tapasztalatokat jól tudjuk kamatoztatni ezen a területen is, legyen szó akár a rugalmas ügyfélkiszolgálásról, akár a személyes tanácsadásról. A piac persze valóban nincs könnyű helyzetben, hiszen sok a versenytárs, a vállalkozások működési környezete pedig nem kedvező. Ennek ellenére úgy gondolom, van lehetőség a növekedésre, hiszen amellett, hogy több bank is stratégiájának a fókuszába helyezte a kisvállalkozásokat, akadnak szereplők, amelyek tudatosan leépítik a szektorral fenntartott kapcsolataikat.
– Számszerűen mit jelent ez a stratégia?
– A következő három évben 120 milliárd forint új kihelyezést tervezünk a szektorban, és – hasonlóan az elmúlt két év eredményéhez – évi 600 új ügyfél szerzésével kalkulálunk.
– Mennyire számít vonzónak a középvállalati réteg?
– A szektor – jelentős részben külső hatásokból adódóan – komoly nehézségekkel küzd. Ezzel együtt be kell látni azt is, hogy működnek olyan kis- és középvállalatok Magyarországon, amelyek a kedvezőtlen környezet ellenére alkalmazkodni tudnak a helyzethez, és saját lehetőségeiket jól felmérve, rentábilisan tudnak működni. Ezért meggyőződésem, hogy olyan területről van szó, amely komoly lehetőségeket tartogat számunkra.
– A banki jövedelmezőség szempontjából meghatározó hitelezés ugyanakkor a csökkenő kamatok ellenére sem indult be, jelentős részben a kereslet bizonytalanságból eredő hiánya miatt. Mik ezzel kapcsolatban a tapasztalataik?
– A hitelkereslet alakulása szempontjából három részre lehet bontani a hazai vállalkozásokat. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek beruházási céllal keresnek banki finanszírozást. Ez jelenleg egy valóban igen szűk réteg, hiszen a beruházások folyamatosan csökkennek, a bizonytalan középtávú kilátások miatt. Figyelemre méltó tény emellett, hogy a vállalatok kapacitás-kihasználtsága is igen alacsony – 70 százalék vagy az alatti –, és nem is mutat a növekedés irányába. Ennek megfelelően a beruházási célú, hosszabb futamidejű finanszírozás iránt alacsony az igény, és ez a helyzet rövidtávon nem is változik jelentősen. A második csoportba azok a vállalatok tartoznak, amelyek forgóeszköz-finanszírozási céllal vennének igénybe hitelt, jellemzően azért, mert így tudják fenntartani likviditásukat, vagy növelnék forgalmukat. Ez a csoport már nagyobb lehetőségeket tartogat, ám a növekedés egyelőre itt is korlátos, jellemzően az új piacokat kereső, exportálni tudó cégek tudnak üzletet hozni. A harmadik – jelenleg legszélesebb – csoportot pedig azok alkotják, amelyek nehéz helyzetük kezelése érdekében fordulnak bankjukhoz hitelért, ám azt a megtérülési kockázatok miatt nem kapják meg. Itt a kereslettel nincs baj, a gond értelemszerűen a kínálattal van.
– Rövidtávon mi lehet az irány a kkv-finanszírozásban?
– Úgy látom, hogy a bankok közötti versenyben most elsősorban az a döntő, hogy ki, milyen szolgáltatást tud nyújtani, mennyire tud partnere lenni az adott cégnek, és nem a hitelek árazása a legfőbb szempont. Az árazásban egyébként nagy különbségek nincsenek az egyes bankok között, hiszen mindenki ugyanazon a piacon működik, és hasonló feltételekkel jut forráshoz.
– Ha már az árazásnál tartunk: mekkora változást hozhat a piacon a jegybank közelmúltban bejelentett növekedésösztönző terve?
– A felvázolt konstrukció jelentős különbséget hoz a piacon elérhető, 8-9 százalékos kamattal hozzáférhető hitelekhez képest, bármekkora is lesz a végül alkalmazandó kamatplafon. Ez pedig nem elhanyagolható, hiszen egy százmillió forintos hitelt feltételezve évi 5 millió feletti differenciát jelent. Ekkora összeg pedig egy hazai kis- és középvállalkozás életében nagyon fontos lehet, hiszen lehet, hogy pont ez kell ahhoz, hogy pozitív eredménnyel tudjon gazdálkodni. Ezek alapján úgy vélem, hogy azoknak az egyébként hitelképes vállalkozásoknak, amelyek a finanszírozási költségek miatt nem mertek eddig hitelt felvenni, hasznos lehet a konstrukció, és várhatóan lesz is iránta kereslet.
– Vannak viszont olyan kérdések, amelyek nem tisztázottak, például az arbitrázs lehetőségének a megakadályozása. Ezeket hogyan lehet megoldani?
– Ha egy vállalkozás támogatott hitelt vesz fel, annak mindig meg kell jelölni a célját, és a felhasználás – talán a folyószámlahitel kivételével – viszonylag könnyen ellenőrizhető. Ezzel együtt valóban vannak még nyitott kérdések a konstrukció kapcsán, amelyeket tisztázni kell: érdekes lehet például, hogy a kedvezményes kamat mekkora időszakra jár, hiszen a jelenlegi terv szerint három hónapos hitelprogramról van szó. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a program több szempontból is hasznos lehet minden érintett számára, így meghatározó eleme lesz a kis- és középvállalati növekedési stratégiánknak.
