Az Északi-tengeren a Mol

Az Északi-tengernek az Egyesült Királysághoz tartozó kontinentális talapzatán kíván szénhidrogén-kutatásba és termelésbe fogni a Mol csoport. Bejelentése szerint 375 millió dollárt (82,5 milliárd forint) szán arra, hogy 14 ottani kutatási-termelési lelőhelyben szerezzen részesedést.

A vásárlást a működési cash-flow-jából kívánja finanszírozni, a tranzakció 2014 első negyedében zárulhat le, addig még módosulhat az ár. Az eladó a német BASF csoporthoz tartozó Wintershall társaság, amellyel a Mol egyúttal stratégiai partnerséget is indít. Ennek egyik területe éppen az Északi-tenger, ahol a magyarországi társaságnak még jártasságot kell szereznie a helyi körülmények közötti olaj- és gáztermelésben. Ebben a Wintershall mellett más társaságokra – leendő tulajdonostársaira is számíthat. A Molnak ugyanis 17-75 százaléka lesz a megszerzendő 14 kutatási-termelési területben, amelyeken az Enquest, az Itacha Energy, a TAQA, a Sterling Resources, a Premier Oil, a Cairn Energy, a Statoil, a Tullow, az MPX és a Dyas társaságokkal fog együtt dolgozni.

Az érintett lelőhelyek közül jelenleg csak a Broom két licencterületén folyik termelés, ebben a Molnak 20 százaléka lesz. A Cladhan terület, amelyben 33,5 százaléka lesz, 2015-ben ígéri számára az első olajat, néhány további 2017-ben, illetve még később. Nyolc mező van a feltárás, négy a fejlesztés szakaszában. A Mol elsősorban olajat, kisebb mennyiségben földgázt remél felhozni 90-150 méteres mélységből, az új északi-tengeri eszközeinek köszönhetően.
A beruházás révén a csoport egyrészt arra számít, hogy új készletekhez jut, és középtávon növelheti a termelését, másrészt arra, hogy a politikai és gazdasági szempontból a meglévő érdekeltségeihez képest biztonságosabb környezetben csökkenni fog tevékenységének a kockázata. Az üzlet révén rövid távon 28 millió hordó olaj-egyenértéknyi 2P minőségű olajkészlethez fér hozzá a Mol, amelynek nagyjából ennyi a 2013-as készletpótlási rátája is, erről Alexander Dodds, a csoport kutatás-termelési ügyvezetője nyilatkozott a londoni merchantcantos.com által a médiának elküldött interjúja szerint. Dodds ebben elmondja, hogy a megszerzendő portfólió legnagyobb eszköze a Catcher termelési egység lesz, amelyben a Mol 20 százalékhoz jut, és amely a most megvásárolt 2P készletnek mintegy kétharmadát teszi ki. A víz alatti termelő egységről egy úszó finomítóba kerül majd a nyersolaj, ahol azt feldolgozzák, majd az előállított készterméket tartályhajók juttatják el a partra és a piacokra.

Az igazgató kiemelte a Cladhan és a Broom mezőt is. Az utóbbiról a Mol már napi 1000 kőolajhordó-egyenértéknyi szénhidrogént remél, a Cladhanon pedig, amelyben 33,5 százaléka lesz, várhatóan 2015-ben indul meg a termelés. Az ezt követő években, 2018-ig a termelés elérheti a napi 16-18 ezer kőolajhordó-egyenértéket, érni várhatóan, az elkövetkező négy-öt éven belül. A Mol a következő 10 évben további 500-600 millió dollárt kíván hasonló projektekre fordítani az északi-tengeri térségben.

Közel-keleti és oroszországi lehetőségek

A társaság és a Wintershall stratégiai együttműködésének másik fontos területe a Közel-Kelet lehet, erről Rainer Seele, a Wintershall vezérigazgatója nyilatkozott az előbbi interjúban. A térségben a Molnak már ma is erős pozíciói vannak, de jelen van a Wintershall egyik részvényese is. „A Wintershallnak érdeke, hogy a Közel-Keletet egyik kulcs régiójává fejlessze” – jelentette ki. Harmadikként megemlítette Oroszországot is, ahol cége együttműködik a Gazprommal, így hagyományosan jók a pozíciói. Ezért, ha lesz lehetőség rá, a Mol-Wintershall páros kiterjesztheti együttműködését Oroszország felé is.