A nyugati borkereskedők Tokaj miatt érkeznek Magyarországra

– Hogy látja a magyar borászat helyzetét, sikerül megmutatni a nemzetközi piacoknak, hogy miben vagyunk jók?
– Magyarország teljes szőlőtermő területe valamivel több mint hatvanezer hektár. Valamikor ez bőven meghaladta a százezer hektárt is, de most csak ennyiből áll a huszonkét borvidék. Ez a terület azonban kisebb mint több Európai borvidék, például a toszkánai vagy a bordeaux-i borvidék is egymaga nagyobb ennél. Ezek alapján szerintem nem kérdés, hogy a magyar borászat csakis a minőséggel léphet ki az európai piacokra, mennyiségi téren esélyünk sincs felvenni a kesztyűt. Azzal azonban labdába rúghatunk, amink van, hiszen a Kárpát-Medence természeti adottságai jók, minden adott ahhoz, hogy jó bort készítsünk. Ezt egyébként már kezdik is felismerni, egyelőre a tokaji borok azok, amelyeknek van hírnevük, két kartonért eljönnek Brüsszelből. A minőséget mindig meg fogják fizetni, ezzel a bortermő területtel nincs is más esélyünk, mint erre alapozni. Egy magyar borstratégiának arról kellene szólnia, hogy a nemzetközileg legismertebb Tokaj mögé felsorakozzon a többi borvidék. Az angol és francia borkereskedők Tokaj miatt jönnek ide, emellé kell odaállítani a többi borvidéket. Ez akkor is így van, ha adott esetben mondjuk Villányban jobb megtérülési mutatókkal tudnak dolgozni.

– A világpiacon mostanában tapasztalható dömping közepette el lehet adni a magyar bort?
– Látni kell, hogy a világ borfogyasztása meredeken nő, ez igaz a nyugati országokra és a tengerentúlra is, de a legfőb húzóerőt a kínai fogyasztás növekedése adja, amely óriási keresletet teremt. A világ arrafelé tart, hogy a jövőben el lehet adni a bort, amit megtermelünk. Ezen nem változtat az sem, hogy az elmúlt néhány évben a kedvezőtlen időjárás miatt kevesebbet tudtunk előállítani, sokkal nagyobb problémát okoz hosszabb távon a klímaváltozás, amely viszont meghatározó lesz.

– Nem félő, hogy a minőség helyett a mennyiség lesz a döntő szempont?
– Ami az itthoni piacot illeti, azt hiszem a magyar ember érzelmi alapon dönt a vásárlásainál, persze ezzel nem azt mondom, hogy a pénztárca, a termék ára nem számít. Ha azonban választani lehet azonos árfekvésű borok között, szerintem a magyart fogja választani, amely szerintem egyébként csak relatív számít drágának. Tény azonban az, hogy az egész világpiacon jelentős az újvilági borászat, így ahogy a magyar borászat küzd az EU-n belül, az Európai Unió is küzd a világban az újvilági borászattal. Chilében például azt támogatják, hogy az ottani borral árasszák el Európát. Ez olyannyira így van, hogy nagyon gyakran a palackozást már itt végzik. Az újvilágban ráadásul vannak vidékek, ahol egy évben kétszer szüretelnek, de nem csupán ettől termelnek többet. Chilében például egy birtok könnyen lehet akár ötezer hektáros is. Összehasonlításul: én például hét és fél hektáron borászkodom, igaz, én hobbiból kezdtem. Az ideális méret idehaza szerintem 10-15 hektár körül lenne. Míg én egy évben 20-25 ezer palack bort állítok elő, egy újvilági borászat 20-25 milliárd palackot is termelhet. Eközben lényegében ugyanazokon a munkafázisokon megy keresztül mindkét borászat, világos tehát, hogy ott sokkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni.

– Mi lehet az, ami mégis kiemelheti a hazai borászatot? Évekig a borturizmust emlegették, mint potenciális megoldást, mostanéban azonban sokat lehet arról hallani, mennyire bajban van a vendéglátás. Segíthet a turizmus a bor keresletének megalapozásában?
– Segíthet, ha nem azzal sokkoljuk magunkat, hogy mennyire rossz minden. A melegvizet nem kell feltalálni, a bort a hangulata miatt lehet jól eladni. Amikor másfél évtizede borászkodni kezdtem, engem nem a bor vonzott ide, addig jószerével nem is fogyasztottam alkoholt. A hangulat, a pincék világa volt az, ami megtetszett. Amikor elkezdtem a fogadót működtetni itt Etyeken, azt hittem, hamarosan öt-hat másik nyílik majd a szomszédságban. Azóta is egyedül vagyok, nincs konkurenciám a közelben, de ez egyben szomorú is, mert Etyek igazából akkor tudna jól működni, ha lenne. A jövőben ez még változhat, amikor elkezdtük a Kezes-Lábost, akkor abban sem hittek az itteniek igazán, ahogy a Pincefesztiválban sem. Azóta mindkettő működik. Nagy utat tettünk meg, de még sokkal hosszabb van előttünk. Számomra a borászkodás és a fogadó sem befektetés, hanem életforma.

– Mi a helyzet az ország más vidékeivel? Országos szinten is van előrelépés?
– Etyeken kívül vannak sokkal nagyobb körök is, például a fesztiválok hozadéka a Borászok Borásza díj is. Az volt a célunk, hogy minőségi alapon létrehozzunk egy szakmai díjat, amelyet a szakmai szereplők, vagyis a borászok ítélnek oda közülük egynek. A díjnak nincs semmi kézzelfogható tétje, de éppen attól válik értékessé, hogy nincsenek külsős tagok a zsűriben, nem szólnak bele a díjazásba más szempontok, ezt az elismerést a szakma ítéli oda minden évben 2007 óta. Fontos változások indultak el a szabályozói oldalról is. Egészen biztos, hogy szükség volt a hegyközségi rendszer átalakítására, és azt gondolom, hogy jó a változás iránya is. Biztosan csiszolódni fog ez még a következő években, de a változás szükségszerű volt. A borászat az elmúlt években sokat fejlődött idehaza, nagyobb lépéseket tett, mint korábban. Én például annyival vagyok jobb helyzetben, mint amikor elkezdtem, hogy most már világosan látom, milyen feladatok állnak előttem. Valami hasonló van most a hazai borászat egésze előtt is.

1964-ben született Budapesten

1982–1992 között Stúdium Dixieland nevű zenekarával bel- és külföldön lépett fel

1983-ban megnyerték a Ki mit tud? versenyt

1983–1986 között a Budapesti Tanítóképző Főiskola, 1986-ban az Egri Tanárképző Főiskola hallgatója volt

1986–1989 között általános iskolai tanárként dolgozott

1991–2000 között a Danubius Rádió szerkesztő-műsorvezetője

1991 óta a Roxer Reklám ügyvezető igazgatója, 1995-ben a TV3 szerkesztő-producere

1997–2000 között a Danubius Rádió Rt. ügyvezető igazgatója

2000-ben megalapította a Rókusfalvy Pince Kft.-t, melynek ügyvezető igazgatója

2000–2002 között a Roxy Rádió tulajdonosa

2002-ben Etyeken vendégfogadót nyitott

2003–2008 között az Etyeki Borút alelnöke volt

2007 óta a Jazz Rádió szerkesztő-műsorvezetője

Nős, négy gyermek apja

1964-ben született Budapesten

1982–1992 között Stúdium Dixieland nevű zenekarával bel- és külföldön lépett fel

1983-ban megnyerték a Ki mit tud? versenyt

1983–1986 között a Budapesti Tanítóképző Főiskola, 1986-ban az Egri Tanárképző Főiskola hallgatója volt

1986–1989 között általános iskolai tanárként dolgozott

1991–2000 között a Danubius Rádió szerkesztő-műsorvezetője

1991 óta a Roxer Reklám ügyvezető igazgatója, 1995-ben a TV3 szerkesztő-producere

1997–2000 között a Danubius Rádió Rt. ügyvezető igazgatója

2000-ben megalapította a Rókusfalvy Pince Kft.-t, melynek ügyvezető igazgatója

2000–2002 között a Roxy Rádió tulajdonosa

2002-ben Etyeken vendégfogadót nyitott

2003–2008 között az Etyeki Borút alelnöke volt

2007 óta a Jazz Rádió szerkesztő-műsorvezetője

Nős, négy gyermek apja -->