A magyar űripar kulisszatitkai – mire készülnek a hazai mérnökök?
A magyar űripar még kialakulóban van, de az irány egyre világosabb: nemzetközi együttműködésekben és hazai fejlesztésekben keresik a helyüket a fiatal szakemberek. Nagy Felicián űrmérnök az új hazai űrmérnöki képzésről, a nemzetközi együttműködések fontosságáról és a tudományos pálya valós lehetőségeiről beszélt, és az is kiderült, ki lehet a következő magyar űrhajós.
Nagy Felicián az egyik első magyar űrmérnökként végzett a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mesterszakán. Az új képzés az ország tudományos-technológiai szférájának egyik legígéretesebb projektje ezen a téren: az a cél, hogy Magyarország ne csupán beszállító legyen az európai űrtevékenységekbe, hanem aktív résztvevője. „Jó, hogy a fiatalok már itthon is találhatnak olyan képzést, ahol űrmérnökként végezhetnek. Így nem kell külföldre menniük ahhoz, hogy a világűrrel kapcsolatos területen tanuljanak és dolgozzanak” – mondja.
Űrkutatás Európában
A magyar űripar integrálódása az európai tudományos vérkeringésbe az utóbbi években felgyorsult. Magyarország tíz éve, 2015 óta tagja az Európai Űrügynökségnek (ESA), és azóta egyre több magyar vállalat vesz részt nemzetközi fejlesztési projektekben. Nagy Felicián szerint ez lehet a kulcs: „A világűr eleve nemzetközi vállalkozás, az összefogásra épül az egész szektor. Az ESA-n keresztül folyik minden jelentősebb európai fejlesztés, amelybe a hazai szakemberek is igyekeznek bekapcsolódni.”
A fiatal űrmérnök maga is több európai programban vett részt, köztük a European BEST Engineering Competition milánói döntőjén, ahol csapatával második helyezést ért el mesterséges intelligenciára épülő megoldásukkal. Tapasztalatai szerint a hazai oktatás akkor válhat igazán versenyképessé, ha van lehetőség nemzetközi tapasztalatokkal kiegészíteni.
Az innováció és a piac találkozása
Nagy Felicián szerint a magyar innovációs kultúra mindig is erős volt, csak sokszor nem volt tere a kibontakozásnak. Saját példáját hozza: középiskolásként egy okoscsillagvizsgáló épület fejlesztésével indult el a tudományos pályán, amit hazai versenyeken keresztül juttathatott el nemzetközi bemutatókra. „Fontos, hogy ne csak ötletek legyenek, hanem lehetőségek is körülöttük, hogy az alkotó és a döntéshozók között valódi párbeszéd jöjjön létre.” A fiatal mérnök szerint a tudományos innováció gazdasági kérdés is: ha a vállalatok felismerik, hogy a kutatás-fejlesztés hosszú távon versenyelőnyt ad, akkor a fiatal kutatók számára is több hazai lehetőség nyílik.
Ma még nehéz az indulás, de az űripar gyors növekedése ígéretes jövőt mutat. „A világűr ma már nem csak állami szereplők terepe. Egyre több magáncég jelenik meg a piacon, és ez új üzleti modelleket, munkahelyeket, befektetéseket hoz magával” – magyarázza.
A tudománykommunikáció Nagy Felicián munkájának másik alappillére. Évek óta fejleszt virtuálisvalóság- (VR) alapú bemutatókat, amelyekkel középiskolás diákoknak és érdeklődő fiataloknak mutatja be a világűrt. „Még középiskolásként kezdtem VR-fejlesztéssel foglalkozni, amikor ez még Magyarországon szinte ismeretlen területnek számított. Ma már elterjedt, de a lényeg nem változott: ezeknek az eszközöknek csak kiegészíteniük szabad a valóságot, nem pedig helyettesíteni. Mindennek, ami nem ebbe az irányba mozdul el, káros hatásai lehetnek.”
A mesterséges intelligencia területéről is határozott véleménye van. „Ha valaki kimarad ebből, az nagyon nagy hátrány. Magyarországnak nemcsak tanulnia kell a nemzetközi trendeket, hanem aktív szereplővé kell válnia a fejlesztésekben.” Ehhez szerinte képzési háttér, ipari partnerség és kutatói aktivitás kell – ezek együtt tehetik az országot versenyképessé a jövő technológiai versenyében.
Az űripar gazdasági reneszánsza
A magyar űrprogram, amely az utóbbi években új lendületet vett, alapvetően jó lehetőség arra, hogy elinduljon egy olyan kompetencia-ökoszisztéma, amely hosszú távon nemcsak presztízst, hanem valódi technológiai és gazdasági értéket is termelhet az országnak – nyilatkozta a szakértő.
A világűr egyre inkább gazdasági tér. Az államok már nem egyedül fejlesztenek, hanem kiszervezik a munkát magáncégeknek, ami óriási lehetőség azoknak a vállalatoknak, amelyek képesek minőségi technológiát szállítani.
Nagy Felicián maga is innovációkon dolgozik: ember-gép kapcsolatok vizsgálatával és fejlesztésekkel, többek között űrruhafejlesztéssel is foglalkozik. „Nem szkafandert fejlesztünk, hanem beltéri viseletet, amely az űrállomáson vagy akár a jövőben holdbázisokon segíti az űrhajósokat. Olyan funkcionális ruhát, ami reagál a viselője igényeire.” A jövő egyik legizgalmasabb kérdése szerinte a kereskedelmi űrállomások megjelenése lesz.
„A Nemzetközi Űrállomás már nem sokáig marad föld körüli pályán. Utána eljön a kereskedelmi űrállomások kora, ahol az állami szervezetek is fizetnek majd azért, hogy ott kísérleteket végezhessenek. Az űrkereskedelem már most kialakulóban van: nemcsak eszközökkel, hanem idővel, tartózkodási jogokkal, kutatási lehetőségekkel is kereskednek majd.”
Magyar lábnyom a Holdon?
Nagy Felicián szerint a Hold-program új lendületet adhat a globális űrkutatásnak. A NASA Artemis küldetése 2026 elején már személyzettel kerüli meg a Holdat, ami előkészíti a következő, immár tényleges leszállást. „Ez már a tartósabb holdi jelenlét alapja lehet” – mondja. Saját tervei között is szerepel egy holdbázis-koncepció, amely lávaalagutakban helyezné el az állomást a sugárzás és hőingadozás ellen. A magyar űrhajósok esélyeiről úgy véli: „Az esély matematikailag mindig megvan.”
A közeljövőben Cserényi Gyula lehet az, aki ismét magyar zászlót visz a Nemzetközi Űrállomásra.
Ez szerinte újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarország aktív részese az űrkutatásnak.
