BUX 38,644.57
-1.50%
BUMIX 3,853.23
+0.02%
CETOP20 1,945.79
-0.35%
OTP 8,530
-5.33%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-1.40%
+0.42%
ZWACK 17,450
+0.29%
0.00%
ANY 1,600
-0.62%
RABA 1,145
-1.72%
0.00%
-3.62%
-1.35%
+0.47%
0.00%
-5.14%
-1.90%
0.00%
-0.54%
OTT1 149.2
0.00%
-2.24%
MOL 2,560
+2.24%
+0.77%
ALTEO 2,270
+3.18%
0.00%
+1.87%
EHEP 1,545
-3.13%
0.00%
+0.79%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.35%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
-1.16%
-7.46%
0.00%
+0.96%
NUTEX 10.85
+2.36%
GOPD 12,000
0.00%
OXOTH 3,700
+9.79%
+4.53%
NAP 1,188
-1.49%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Cégvilág

Nagyon sérülékeny az európai ipar

A földrész ipara kétszer olyan drágán jut áramhoz, mint az USA-beli vagy az oroszországi, és háromszor-négyszer többet fizet a gázért, mint az előbbiek és India. Okkal került tehát előtérbe az európai ipar versenyképessége az Európai Tanács március 21-22-i ülésén a klíma- és energiapolitikai megbeszélésein.

Olyan hatalmasok az ipari energiaár-különbségek az Egyesült Államok és az Európai Unió között, hogy ennek köszönhetően az amerikai ipar közel 130 milliárd dollárt spórolhatott meg Európához képest 2012-ben a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslése szerint. A különbség ráadásul csak nőhet, ha Európa nem lép, mert az USA-ban folytatódik az energiaárak esése. Az ország meghatározó gáztőzsdéjén, a Henry Hubon a kilenc éves határidős jegyzések a mostaninál alacsonyabb áron születnek, olajipara pedig 2015-re napi 9,9 millió hordóra kívánja növelni a ma napi 7,5 millió hordós termelését. Európa ipara az IEA becslése szerint kétszer olyan drágán jut áramhoz, mint az USA-beli vagy az oroszországi, és háromszor-négyszer többet fizet a gázért, mint az előbbiek és India.

Európának ez a jelentős versenyhátránya csak az egyik, de nagy súlyú oka annak, hogy az Európai Tanács március 21-22-i ülésének egyik fő témája a közösség klíma- és az energiapolitikájának a megváltoztatása volt, írta a találkozó előtti helyzetelemzésében Lidia Luka, a Lengyel Nemzetközi Ügyek Intézetének vezető kutatója. Ugyanakkor továbbra is az eddigi hármas: az európai piacok összekapcsolása, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság az érintett terület alappillére. A 2020-ig, illetve 2030-ig megfogalmazott célokat nem elsősorban megváltoztatni, hanem inkább kiegészíteni kell.

Vannak ugyanis unión belüli okai is a sürgős intézkedéseknek. Az egyik legfontosabb az, hogy az említett hármasra, illetve a piaci versenyképességre való, az évszázad eleje óta tartó összpontosítás nem hozta meg a várt eredményt, az ipari energiaárak csökkenését. Sőt, még annak ellenére drágulás következett be, hogy a nagykereskedelmi árak szelídültek. Emiatt az Európai Bizottság nem elsősorban a termékárakat hibáztatja, hanem az adott országok egyes szabályozási elemeit, például a megújulók támogatását, a magas rendszer-használati költségeket, illetve a piac-összekapcsolás és a liberalizáció nem kellő szintjét. Van olyan ország, ahol az Európai bizottság burkolt ártámogatást gyanít, máshol nem tesznek eleget az EU 3. energiacsomagjában foglaltaknak, vagy nem tartják be a zöldenergiára vonatkozó ajánlásokat.

Magas energiaigényük miatt a leginkább sérülékeny iparágak a vegyipar, az alumínium-gyártás, a cellulóz- és papíripar, a kerámiagyártás, a vas- és az acélipar, végül az üvegipar. A leginkább versenyképes európai gazdaságok egyúttal a legnagyobb termelők is. Az első helyen kétségtelenül Németország áll, amelyet Franciaország, majd Olaszország követ.

A vegy-, az üveg-, a vas- és acéliparban Nagy-Britannia a leginkább versenyképes, a cellulóz- és papíriparban Svédország és Finnország, a kerámia padlólapok előállításában Spanyolország és Olaszország.

Cementet mindenütt előállítanak. A kelet-európai országok erőteljesen fejlesztik vegy- és acéliparukat, ezek közül Lidia Puka Szlovákiát emelte ki.

Kibővülő eszköztár

Az EU már látja, hogy az ipari versenyképesség is figyelembe kell vennie energiapolitikája tervezésekor. Ettől azonban Lidia Puka szerint a tagországok ipara rövid távon még nem lesznek versenyképes sem az USA-belivel, sem az oroszországival, sem a kínaival. Ehhez további eszközökre van szükség, például az energiahatékonyság javítására, az innovatív megoldások elterjesztésére, és a piacösszekacsolások erősítésére. Másként álom marad az a nem kötelező érvényű cél, hogy az EU GDP-jének a 20 százalékát az ipari termelés adja.


Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek