Sejtelmes szaúdi szerep

Felpörgött az olajdiplomácia az utóbbi napokban, hiszen minden jel arra utal, hogy sorsdöntő ülésre készül a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) csütörtökön Bécsben. Az egyeztetésekbe bevontak olyan nagyon is érdekelt külső termelőket, mint Oroszország és Mexikó, hátha együtt sikerül stabilizálni a piacot és az árakat, abban az átformálódó geopolitikai helyzetben, amelyben a fő fogyasztónak számító Egyesült Államok mind kevésbé függ a tizenkét OPEC-tag kivitelétől. Az amerikai palaforradalom és a korábban vártnál szerényebb ütemű világgazdasági növekedés miatt hozzávetőlegesen napi kétmillió hordónyi túlkínálat alakult ki. Június óta több mint harminc százalékkal esett az olaj ára. Szerdán a Brent olajat 78, az amerikai WTI fajtát 74 dollár körül jegyezték, valamivel olcsóbban, mint kedden, amikor az orosz, a mexikói, a venezuelai és a szaúdi tárcavezetők
alkudozása eredménytelenül ért véget.

A Bloomberg által megkérdezett piaci szakértők fele úgy véli, hogy az OPEC csökkenti a kitermelést, amely jelenleg meghaladja a 2011-ben napi harmincmillió barrelben rögzített célt, de egyelőre sejteni sem lehet, mennyivel és milyen időtávon. Az elemzők másik fele viszont nem számít alkura, s többnyire Ali al-Naimi szaúdi olajminiszter nyilatkozatára hagyatkozik, hogy az árak megnyugszanak, s nincs ok a kitermelés visszafogására. A Deutsche Bank szerint 1984 óta az OPEC tizenegy alkalommal döntött a kitermelés mérséklése mellett, de két-három hónappal később ennek hatása már nem látszott az árakon.

Az exportálók szervezete két fő csoportra osztható. A magasabb kitermelési költségek és az állam bevételi igénye miatt Venezuela és Irán mindenképpen a felszínre hozatal csökkentését és az árak emelését szorgalmazza, míg Szaúd-Arábia és az öbölmenti termelők zöme nincs szorult
helyzetben. Oroszországot viszont súlyosan érinti az áresés, és készen állna a kitermelés korlátozására, ha az OPEC is úgy akarja.

A 2011 óta stabilnak tekintett 108 dolláros átlagos olajár esését több tényező váltotta ki. Az OPEC-en belül váratlanul, a belvillongások ellenére megugrott a líbiai és az iraki kitermelés mennyisége, összesen mintegy napi egymillió hordóval.

Közben az amerikai palaolaj kitermelése is szinte észvesztő iramban, éves szinten napi egymillió barrellel bővül. A világgazdaság növekedési üteme viszont a tavaszi előrejelzésekhez képest lassul, Kínában lezárul az erőltetett iparosítás korszaka, kevesebb energiára lesz szüksége. A Nemzetközi
Energiaügynökség (IEA) úgy számítja, hogy a 2019-ig tartó időszakban a kereslet csak 7,6 millió hordóval emelkedik, s nem napi kilencmillióval,
ahogy korábban becsülte.

Az OPEC érdekérvényesítő képességét pedig alaposan kikezdte az amerikai palaforradalom. Az Egyesült Államok folyékony tüzelőanyag szükségletének csak húsz százaléka származik importból, szemben a 2005-ös hatvan százalékkal. Az OPEC részesedése az amerikai olajimportból harmincéves mélypontra, 88-ról negyven, Szaúd-Arábiáé 33-ról 12 százalékra esett vissza.

Összeesküvés-elméletek
Minthogy Rijád csupán sejtelmes nyilatkozatokat tett céljait illetően, számos elmélet látott napvilágot. Lehetséges, hogy Szaúd-Arábia – némi amerikai rábeszélésre – az oroszokat bünteti. De elképzelhető, hogy Iránt akarja kordában tartani, ha a nagyhatalmakkal folytatott nukleáris tárgyalások sikerre vezetnek, s felújul Teherán exportja. S tartják magukat azok vélemények is, amelyek szerint Rijád azért hagyja zuhanni az árat, hogy a száz dollár körüli hordónkénti szint mellett az utóbbi években felfutott és változatlanul költséges amerikai palaolaj-kitermelést hozza
nehéz helyzetbe. Ehhez ugyan még ez az ár sem elég alacsony, de fejlesztések elodázására késztethet befektetőket.