Az antik festmények piaca is éledezik

A piaci konszolidáció jeleit mutatta a Nagyházi Galéria decemberi árverése. Mayer Vera, az aukciósház munkatársa szerint a romlás és a stagnálás időszaka után lassú javulás indult el, ami már egy éve érződik, de mostanra vált világossá, hogy nem véletlenszerűek a pozitiv jelek, hanem tendenciává álltak össze. Mayer Vera óvatos bizakodással tekintenek a jövőre, és különösen örültek annak, hogy az antik képek napján is élénkülő keresletet tapasztaltak. Ennek alapvető oka inkább a külföldi vásárlók fokozottabb jelenléte, nem a magyar vevők fordultak az antik képek felé, ez az irány sosem volt különösebben kedvelt.

Megváltozott a lakáskultúra, az életmód, a művészetfogyasztáshoz való viszonyunk, Európában másutt sem mennek a régi mesterek képei. A Nagyházi Galéria decemberi árverésén most viszont jobban fogytak az antik tételek is (egyébként itthon szinte csak ők foglalkoznak ezzel a témakörrel), különösen a faszobrokra volt kereslet. Egy ismeretlen 18. századi szobrász sárkányölő Szent György szobrának 380 ezer forintos kikiáltási ára 1 millió 350 ezres leütési árrá nőtt. Egy 15. századi szoborpár – a két apostol, Szent Péter és Szent Pál egy felvidéki szobrász által megformálva – 3,2 millió forintért kelt el. Az apostolok eredetileg egy oltárszárnyon helyezkedtek el, két másik apostollal, akik már jó ideje a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatóak. Szent Péter és Pál most csatlakozik hozzájuk, lévén az állam vásárolta meg őket. A gyakoribbá váló állami vásárlások a pozitív tendenciák közé tartoznak, hiszen az elmúlt évtizedben ettől teljesen elszoktunk.

Most a Nagyházi Galériában a faszobrokon kívül az állam vette meg a címlapon is reprodukált festményt, a lombard mester Cipper Öreg házaspár ebédje című 18. századi életképét 7,5 millió forintért. Vásárolt a műtárgynapon is: egy körmöcbányai, ametiszt kristályra helyezett ezüst gyíkocskát ábrázoló asztaldíszt 300 ezer forintért.

Visszatértek az ikonok vásárlói, újra jó árakon cserélnek gazdát az árverésen kínált darabok. Most ugyan nem fordult elő olyan arányú emelkedés, mint októberben, amikor 180 ezerről 800 ezerre ment fel egy tétel, de egy-két licitlépcső után stabilan elkeltek. Itt is színre léptek új gyűjtők. Az idősebb korsztály befejezte, és néhány évi szünet után megjelent egy 30-40 éves generáció, amelyik most kezdi kollekciójának építését és nem mindenki a festményeket választotta. A 19.-20, századi festmények piacán a Nagyházi Galéria változatlanul nem teljesít kiemelkedően. Most jó színvonalú nagybányai anyaguk gyűlt össze, ami iránt mutatkozott érdeklődés, még ha nem is túl lelkes. Nagy Oszkár festményénél volt némi nyüzsgés, ezért 600 ezret adtak, és Iványi Grünwald Béla Cigánytanya című festmény e kelt el 3,2 millió forintért, nagy áremelkedéssel, hiszen 950 ezerről indult.

A műtárgyak között mindig is jobb eredményeket ért el a Nagyházi Galéria, mint a festményeknél, ez a tendencia változatlan. Új trend megjelenése, hogy a korai, historizáló stílusú Zsolnay-darabokat is jobban viszik (miközben a Zsolnay láz sem csitul), illetve a szintén historizáló Fischer porcelánokat is. A szőnyegek sem eladhatatlanok ma már, sőt. A legmagasabb ár most 1,7 millió forint volt értük.

A négy nap alatt több mint 1700 tárgy került kalapács alá, köztük sok érdekes kis darab, ezüst babérkoszorú, levéldoboz, amit a spanyol királyi pár ajándékozott Göncz Árpád köztársasági elnöknek 1994-ben, ezek reális árakon többnyire mind elmentek. Továbbá természetesen asztali ezüstneműk, bútorok (kisbútorok, asztalkák, komódok, ajtórácsok, kandalló kiegészítők mind újra eladhatók), üvegek. Összességében pozitív mérleggel zárta az évet a galéria, van oka az óvatos bizakodásra.