Alakulóban a közműholding

Akár 5,26 millió áram-, 3,37 millió gáz-, 650 lakossági távhő-vásárló és sok intézményi felhasználó is átkerülhet a február végéig megalapítandó állami közműszolgáltatóhoz, ugyanis a MEKH adatai szerint 2013 végén ennyien vették igénybe az egyetemes szolgáltatást. Még nyitott, hogy a társaság ténylegesen mikor kezdi meg a működését. Bár az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. működési modelljéről még kevés került a nyilvánosságra, de a döntéshozóknak már pontosabb elképzeléseik lehetnek a várható költségekről annak alapján, hogy éppen egymilliárd forintos alaptőkében és 14 milliárdnyi tartalékban határozták meg a társaság stafírungját. Első lépésben a Főgáznak kell országos egyetemes szolgáltatási jogosultságot szereznie, de nem ismert, hogy a fogyasztókat mai szolgáltatóik kompenzálásával venné át, vagy átcsábítaná. Az utóbbi mellett szól, hogy a bejelentés szerint az állami szolgáltató piaci alapú árakkal és minőségi szolgáltatásokkal kerekedne riválisai fölé. Kérdés, hogy a szolgáltatóváltás a jelenlegi, vagy egy új, speciális szabály és határidők szerint történik majd.

Az árral való ügyfél-átcsábításban lévő tartalékok nagysága erősen függ a majdani árképzéstől, az pedig az ENKSZ működési módjától. Az áram végfelhasználói díjában a termék árára a kereskedelmi árrésre nagyjából 40 százalék jut, ahogyan a rendszerhasználatra is, a maradék az adó. A lakossági gázár háromötödét a termék ára és árrése teszi ki, egy-egyötödét pedig a rendszerhasználati díj, illetve az áfa.

Már ismert, hogy nonprofit szolgáltatás várható, vagyis a nyereség csak a fenntartható működést fedezné. Az viszont nem, hogy a majdani szolgáltató milyen áron jut majd a továbbadandó termékhez. Ez azon is múlik, hogy átveszi-e a jelenlegi egyetemes szolgáltatók vásárlási szerződéseit, tehát elsősorban a Magyar Földgázkereskedőtől és a Tigáztól vásárol-e, vagy majd az ENKSZ mellett szintén az MFB alá tartozó MFB Földgázkereskedőre támaszkodik. Az árampiacon még nincs MFB-s nagykereskedő, és kézenfekvő az MVM-mel való együttműködés fenntartása az átlagosnál olcsóbb paksi áramra és az importra alapozva. A távhő helyzete más, ott a decentralizált termelés lehetőségei használhatók ki a mainál jobban, például egy új, főváros közeli hulladékégető építésével.

Befolyásolja az árakat, hogy az ENKSZ tulajdonosi, vagy partneri kapcsolatban lesz-e az áramot és gázt neki szállító társaságokkal, és az is, hogy hogyan fogja kezelni az évi sokmilliárd forintra rúgó lopáskárt és hálózati veszteséget. Kérdés, hogy országosan egyetlen áram-, gáz-, és távhőár lesz-e, vagy a szolgáltató, holdingszerű felépítésének köszönhetően érvényesítheti a tarifáiban az adott ellátási területre jellemző költségeket. Az sem mindegy, hogy az ENKSZ maga tárolja-e be nyáron a téli felhasználásra szükséges gázt, vagy más végzi-e el a faladatot a számára. Ügyfélszolgálatáról annyi tudható a korábbi közlések alapján, hogy a posta hálózatára alapozna.

Átalakulnak az erőviszonyok

A gázpiaci átalakulással a Tigáz 1,2 millió felhasználót vesztíthet el, az E.On feleennyit, a GdF és a Főgáz 0,8-0,8 milliót, de az utóbbi új formában, de megtartja az ügyfeleit. Az áramszolgáltatásban az E.On lehet a fő vesztes, mert a változásokban 2,4 millió fogyasztója érintett, a közös hátterű Elműnek, Émásznak és MÁSZ-nak együtt 2,1 milliója, a Démásznak pedig 0,7 milliója. Az országban megtermelt távhőnek csak a 10 százalékát veszi meg a lakosság, további 13,4 százalékot használnak a külön kezelt intézmények. Az értékesítés közel 60 százalékát öt szolgáltató látta el.