Kölnbe vonul a magyar neoavantgarde

Az acb, Kisterem és Vintage Galéria nem első ízben tesz kísérletet arra hogy összefoglalja és felmutassa a hatvanas-hetvenes évek avantgarde és konceptuális tendenciáit. 2013 őszén már összehoztak egy tíz napos kiállítást, kibérelték a bezárt B55 Galéria helyiségét, és magángyűjteményekből, művészektől össszegyűjtötték a korszak főműveit. Ez volt a Bookmarks anyag, amit akkor a londoni Tate Modern Budapestre látogató, Kelet-Európára és Oroszországra fókuszáló bizottságának szánták reprezentációnak.

A bemutatott anyag egyrészt a hiányzó közgyűjteményi feldolgozást pótolta, referenciapontokat jelölt ki egy még megírásra váró képzőművészeti kánonban. Másrészt a Tate bizottsága vásárol is a múzeum gyűjteményébe, egy ilyen tárlat alkalmas koncentráltan felvillantani művészeti életünk irányzatait, kedvet csinál a műgyűjtőkből álló csapatnak vásárlásra.

Mindhárom galéria aktuálisan képviselt művészei ebből a szellemi közegből nőttek ki, – időnként konkrét mester –tanítvány viszonyok mentén-, a galériáknak a művészettörténeti elhivatottságon túl, kézzelfogható üzleti érdekük is, hogy ne várjanak a múzeumi szcénára, állami vagy intézményi akaratra, hanem tevőlegesen megteremtsék a folytonosságot, összekössék a hetvenes-nyolcvanas évek nemhivatalos művészetének alkotóit az általuk képviselt művészekkel. Azaz hidat teremtsenek a szocializmus tiltott művészete és a 2010-es évek konceptuális művészei között.

A közös projekt nem állt le, a következő lépésre most kerül sor az Art Cologne-on, ahol a 300 négyzetméteres bejárati csarnokot a vásár magyar származású igazgatója, Moholy-Nagy unokája, Daniel Hug a rendelkezésükre bocsájtotta. A budapesti Bookmarks-hoz képest a kölni anyag kibővült, főként az idősebb művészgeneráció alkotói közül emeltek be még párat, a reprezentatívabb kép érdekében, hangsúlyosabban fókuszálnak a nemzetközi vonatkozásokra és a neoavantgarde gyökerekre. Készül egy reprezentatív katalógus – ez a miniszteri különkeret apropója is –, lesz VIP-parti is.

Magyar galériák ritkán szoktak ennyire tudatosan élni a művészeti iparág eszközeivel. Úgy tűnik megértették, azonos az érdekük, összefogással, piacteremtéssel mindannyian jobban járnak, és erre tesznek kísérletet. Kilépve a globális piacra, azt kell kínálni a magyar művészetből, ami a világnak érdekes. És ez nem esetleges, hanem nagyon is jól körülhatárolható korszakot jelent. Aktuálisan két időszak izgalmas belőlünk: a háború előtti (30-as, 40-es évek) avantgarde, amikor a világ tendenciáival együtt futottunk, valamint azok az évtizedek, amikor ránk zárult a vasfüggöny, és a világ utólag próbálja megérteni, mi zajlott itt. Ezt mutatja meg a Bookmarks, most épp Kölnben. A galéristák nincsenek egyedül, azok a gyűjtők, akik ezt a korszakot, vagy a fiatal tanítványok művészetét gyűjtik – s persze jobbára az ügyfélkörükbe tartoznak –, kapcsolatrendszerükkel, sőt anyagi támogatással ott állnak mögöttük. Az általuk felépített kollekciók sorsa is benne van a tétben, a kortárs gyűjtemények építésénél mindig ott az alapkérdés, ki fog bekerülni 50 év múlva a művészettörténeti tankönyvekbe, kiről derül ki, hogy csak múló divat volt.