Nincs betegbiztonság

A gyógyítók alacsony létszáma a magyar egészségügy leggyengébb láncszeme. Hiába fordít az ország uniós forrásokból több százmilliárdot az infrastruktúra-fejlesztésbe, fáradtságot a kórházak átalakításába, ha nem lesz orvos és ápoló – hívja fel a figyelmet a Magyar Rezidens Szövetség. Dénes Tamás elnök az MRSZ és a Szinapszis Közvélemény-kutató közös betegbiztonsági felmérésének ismertetésekor kijelentette: a kutatás megerősítette, hogy a humánerőforrás hiánya az egészségügy legneuralgikusabb pontja. Már az ÁNTSZ is kénytelen elismerni, hogy papíron minden állami kórházat be kellene zárni, mert egyetlen egy sem felel meg a működtetéshez szükséges személyi és tárgyi minimumfeltételeknek.

Az orvosok a működőképesség látszatához adják a nevüket, amivel azt is kockáztatják, hogy egy műhibaügy keretében elmarasztalják őket, illetve az intézményüket. A bíróság ugyanis nem fogadja el magyarázatként, hogy azért varrtak kézzel össze egy műtéti területet, mert nem volt pénz műtéti varrógépre, emiatt azonban a seb szétnyílt, és a beteg meghalt – említett egy konkrét példát Dénes Tamás.

A betegbiztonság csak akkor garantálható, ha megfelelő orvos/beteg, illetve a nővér/beteg arány. A 300 orvos és 500 laikus bevonásával végzett reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy szakmai szempontból az orvosok nem látják kielégítőnek sem az orvosok sem a többi egészségügyi szakdolgozó létszámát, és ezt az adatok is alátámasztják. Tapasztalataikat a statisztikák is alátámasztják: ezer lakosra 8 nővér az elvárt minimum, de nálunk csak 5,5 jut, és ugyanennyi lakosra – a nyugdíjasokat nem számítva – 240 orvos jut Magyarországon, míg például 480 Ausztriában és 356 Csehországban. Különösen aggasztó a helyzet az alapellátásban, ahol a háziorvosok elöregedése miatt már most is mintegy 230 praxis betöltetlen. Ez azt jelenti, hogy 300 ezer embernek nincs saját háziorvosa, és a természetes fogyás nyomán tíz éven belül már a lakosság mintegy felének, 4,5 millió embernek nem lesz ily módon biztosított az alapellátása.

Bár a betegek a felmérés szerint még sok szempontból nem érzékelik a probléma súlyosságát, a megkérdezett orvosok mindegyike úgy nyilatkozott, nem tud elég időt fordítani a betegeire, és nem tudja az optimális szakmai színvonalat nyújtani. A magyarországi egészségügyi rendszer működését, teljesítményét mindkét csoport inkább negatívan ítéli meg, és egyetértenek abban, hogy az egészségügy gondjaira sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a kormánynak.

A betegek többség úgy véli, gyógyításuk során nem a legkorszerűbb eszközöket és eljárásokat alkalmazzák, mert nincs rá pénz. Az OECD adatai ezt is megerősítik: 2010 óta folyamatosan csökken, és ma már csak a GDP 4,4 százalékát teszik ki az egészségügyi közkiadások, miközben a visegrádi országok átlaga 6 százalék. A laikusok 93 százaléka szerint méltányos lenne, ha az ágazat több pénzt kapna akkor is, ha ezt máshonnan vonnák el, sőt, 38 százalék hajlandó lenne akár több adót is fizetni egy mindenki számára elérhető, jobb egészségügyi rendszer érdekében.

A társadalom, a szakma, a politika képviselőinek tárgyalóasztalhoz kell ülniük, és közösen megtalálni a megoldást, elsősorban az elvándorlás megállítására. Ha a kormány nem hajlandó tárgyalni, akkor jöhetnek csak szóba nyomásgyakorló akciók – mondta Dénes Tamás, jelezve: ha ez év végéig nem sikerül érdemi lépéseket elfogadtatni a kormánnyal, lemond elnöki pozíciójáról.

Két óra türelem az életedért akció

A Szinapszis és az MRSZ felmérte egy esetleges figyelemfelkeltő akció támogatottságát. Azt találták, hogy az orvosok és laikusok nagyjából 60 százaléka ért egyet azzal, hogy már egy érdekvédő akcióval is sokat el lehet érni az egészségügy helyzetének javítása érdekében. Főleg a fiatal és a fővárosi orvosok hisznek ennek hatékonyságában. A Rezidens Szövetség a probléma egyik lehetséges megoldásaként a „2 óra türelem az életedért” akciót javasolja, amelynek lényege, hogy egy adott napon reggel 8 és 10 óra között csak akut ellátást végeznének az orvosok, és megkérnék a lakosságot, hogy az adott időszakban támogassák az akciót azzal, hogy ők sem mennek el a szakrendelőbe, kórházba.