Így nyert a Századvég 1,8 milliárdos MNB-megbízást

A cég a pályázati dokumentációt, a tenderbontás utáni bírálati lapot és azt a levelet hozta nyilvánosságra, amelyben a jegybank megválaszolta a cég előzetes vitarendezési kérelmét – tulajdonképpen elutasítva az abban foglaltakat. (A pályázati anyag az MNB szerint nyilvános, ugyanakkor azt csak regisztráció után, a kérelem elbírálása után küldi meg a jegybank). A konjunktúrakutató Kopint –Tárki a közvéleménykutató Tárki-val közösen indult egyébként a pályázaton, és 1,2 milliárd forintos ajánlattal maradt alul a Századvég másfélszer drágább ajánlata mögött, holott – amint ez a pályázati dokumentációból kiderül – az ár az értékeléskor 60 százalékos súllyal szerepelt.  Érdekesség, hogy az MNB a tender bontásakor közölte a pályázat keretösszegét: az épp 1,8 milliárd forint lett.

A Századvég a drágább ajánlat ellenére azzal nyert, hogy magasabb pontszámokat kapott az ajánlat szakmai értékelésénél. Ennek pedig viszonylag egyszerű értékelés-technikai oka is volt. A különböző súlyokkal szerepeltetett szakmai szempontok értékelésekor ugyanis érdekes elvet alkalmaztak: a bírálóknak arra kellett válaszolniuk, hogy az előre meghatározott (és a pályázatban le is írt) kérdéseknek megfelel-e az adott pályázat. Az az induló, amely a legtöbb kérdésben jól teljesített vitte a megszerezhető összes pontot, az viszont, amelyik a legrosszabbul, csak egyetlen pontot kapott. Miután két induló volt köztes megoldás nem lehetett: vagy azonos pontszámot (a maximumot) kapták a pályázók, vagy az adott kérdés győztese szerezte meg a maximumot, a második pedig a minimumot. Ehhez képest az ár esetében nem így jártak el: ott arányosítás volt – vagyis a legjobb árnál a második legjobb csak arányaiban szerzett kevesebb pontot.

A szakmai értékeléskor összesen nyolc szempontot vizsgáltak – ezen belül pedig számtalan alpontot. Három csak 2 százalékos súllyal szerepelt, ezekből kettőt azonosan teljesített a két pályázó – egyben a Századvég nyert. Négy kérdés súlya 6 százalékos volt – itt hármat vitt el a Századvég, míg egynél azonosan teljesített a két pályázó. Volt olyan szempont, ahol a Tárki pusztán azzal maradt alul, hogy az értékelők szerint nem jelezte kellő alapossággal, hogy hol lehet csúszás esetleg. Másutt egyetlen kérdést nem fejtett ki megfelelően. Mindenesetre a hét, kisebb súllyal szereplő, tulajkdonképpen a kérdőívek minőségét vizsgáló kérdés esetén a megszerezhető 300 pontból a Századvég a maximumot vitte e, míg a Kopint-Tárki vezette konzorcium 120-at. Az olcsóbb ajánlatra kapott értékeléssel (650 pont) utóbbi még így is nyerhetett volna, hiszen a Századvég az árra 447 pontot kapott csupán.

A Kopint-Tárkit az utolsó, összesen 10 százalékos (száz pontos) szakmai szempont értékelése vetette vissza: az MNB egy próbatanulmányt kért, és azt bírálta el. A Kopint-Tárki – mint honlapján írja –  tanulmánya nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján elemezte a világpiaci olajár-csökkenés hatásait, a belföldi árakra, a cserearányokra, a gazdasági növekedésre, a külkereskedelmi mérlegre, az inflációra és – mindezen hatásokat figyelembe véve – a jegybanki kamatpolitikákra. A Századvég – mint az a vesztes pályázónak az iratbetekintés során kiderült – három egészségügyi eszköz ismeretterjesztő bemutatását vállalta magára. A kérdésnek monetáris politikai relevanciája nincsen – ám a cég mégis megszerezte a maximális pontot, míg a Kopint-Tárki (az értékelő rendszer sajátosságai miatt) a minimálisat. Az értékelők ugyanis úgy találták, hogy a Századvég a négy értékelési szempont mindegyikét teljesítette, míg a Kopint-Tárki egyet sem (de az se számított volna, ha csak az egyiket nem).

A Kopint-Tárki ezek után fordult előzetes vitarendezési kérelemmel a jegybankhoz azt firtatva: a Századvég tanulmánya tényleg megfelelt-e a megjelölt szempontoknak, például annak, hogy a tanulmányt „az ajánlattételi időszakban megjelenő hírek, szakkcikkek és más források” alapján kell elkészíteni. A jegybank válasza szerint az nem volt előírás, hogy a forrásokat megjelöljék (de később ezeket bekérték – fel is sorolnak vagy tíz internetes anyagot, jellemzően egészségügyi hírt. Ugyanakkor szerintük kiderült a tanulmányból, hogy aktuális, mivel a dolgozatban szerepel az is, hogy „A Nemzeti egészségügyi rendszer informatikai (e-Egészségügy) Rendszer bevezetését támogató módszertan-, szolgáltatás,- képzés- és humánerőforrás-fejlesztés tárgyú TÁMOP projektek politikai gazdaságtani paradigmában értelmezhető jelenségek miatt 2015 végére valószínűleg nem fognak megvalósulni (a projektek 4 százalékos +készültségi szinten állnak 2015 januárjában)”.

Azt a kérdést, hogy a Századvég által bemutatott három egészségügyi projektnek milyen világgazdasági vonatkozása van a jegybank valójában azzal hárítja el, hogy „Anglia a világgazdaság szempontjából fontos ország”. A kérdés – tulajdonképpen a kiírás – ugyanis nem az volt, hogy a világgazdaság szempontjából fontos jelenségeket elemezzenek, hanem úgy szólt, hogy „a világgazdaság szempontjából fontos országokban” bevezetett sikeres megoldásokat kell bemutatni. Ennek a Századvég valóban megfelelt azzal, hogy angliai példákat elemzett, míg a Kopint-Tárki, amely csak egy igencsak aktuális monetáris politikai kérdést tekintett át, nem.

A jegybank a Kopint-Tárki oldalán megjelent leírásra válaszul egyébként annyit közölt, hogy a cég – bár lehetősége lett volna – a bírálati szempontrendszert nem támadta meg, miközben előzetes vitarendezési eljárásában sem kifogásolta a saját tanulmányára adott pontszámokat.

A bírálati szempontrendszer alapján az MNB két ajánlat esetén a szakmailag jobbnak értékelt ajánlatot tíz ponttal, a szakmailag kedvezőtlenebbet pedig egy ponttal értékelhette. E pontokat kellett ezt követően felszorozni az adott résszemponthoz tartozó súlyszámmal, ami a tanulmány bírálata esetén 10 volt. A tanulmányokra adott pontok között e módszertan alapján alakult ki a 90 pontos különbség.

Ellentétben a Kopint-Tárki által állítottakkal, a Századvég ajánlata – ideértve az ajánlat részét képező mintatanulmányt – teljes körűen megfelelt mind a tartalmi, mind a formai követelményeknek.

Szintén nem felel meg a valóságnak az az állítás,miszerint a „Kopint rendre a második helyen végzett”. Az összesen hét bírálati szempontnál - ellentétben a cikkben megfogalmazottakkal – 3 esetben a Kopint-Tárki nem a második helyen végzett.

A cikkben a Kopint-Tárki által önkényesen kiragadott idézetek nem adnak alapot, megfelelő teljes körű képet az ajánlatok megítéléséről. A kiragadott idézetek legfeljebb hangulatkeltésre használhatók, de szakmai szempontú és objektív – a vonatkozó jogszabályok által megkívánt – értékelésre és összehasonlításra alkalmatlanok. Mindezt alátámasztja az a Kopint Tárki által „elfelejtett” tény, miszerint az előzetes vitarendezési kérelmükben nem kifogásolták a saját ajánlatuk szakmai értékelését, amely a kialakult végeredménynek az alapját képezte." -->