Nyolcszázmilliót ért a Kövesi-gyűjtemény

Csak öt napig volt látható 2013-ban a Kieselbach Galériában az a kiállítás, amely Kövesi István kóser hentesmester 60-as években épített gyűjteményét mutatta be.

Az addig a közvélemény előtt ismeretlen anyagról kiderült, hogy a kifinomult ízléssel válogatott kollekció Aba-Novák, Ámos, Berény, Bortnyik, Derkovits, Koszta, Mednyánszky, Perlmutter, Rippl-Rónai, Szőnyi és Vaszary főműveit foglalja magában – ezt vásárolja meg most az örökösöktől a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár programja keretében. A vásárlás jogi folyamata még nem fejeződött be, de a megállapodást már megkötötték. A Kövesi-gyűjtemény 115 festménye a miskolci Herman Ottó Múzeum nemrég felújított szárnyába kerül.

Az MNB ugyancsak belehúzott a műkincsvásárlásba, hiszen a múlt héten jelentették be, hogy a program keretében 4,5 milliárdért megvettek egy Tiziano-képet. Tegnap az is kiderült, hogy a Kövesi-gyűjtemény mellett egy másikat is megvásárolt a jegybank. Most hozták nyilvánosságra, hogy az Artpool Művészetkutató Központ 1965–1991 közötti gyűjteményét is megszerezték. Ezért 90 milliót fizettek.

A kortörténeti dokumentumgyűjtemény a Szépművészeti Múzeumba fog kerülni. Másfél éve fut a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja, eddig csaknem kilencmilliárd forintért vettek műkincset – összegezte a program eddigi lépéseit a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) Gerhardt Ferenc, a MNB alelnöke és Baán László, a Szépművészeti Múzeum és a vele összevont MNG főigazgatója, aki egyben az Értéktár program tanácsadó testületének is tagja.

Gerhardt Ferenc – megemlítve, hogy sokan támadták őket azzal, a műtárgyvásárlás nem tipikusan jegybanki feladat – felsorolt egy sor országot, ahol a nemzeti bankok szintén visznek ilyen programot.

„Nem szokatlan az európai központi bankok gyakorlatában, ami nálunk most történik, mindez nem a MNB hóbortja. Többek közt az angolok, az osztrákok, az olaszok, a finnek, a luxemburgiak, a törökök is ugyanezt csinálják, mert egy ilyen program a társadalmi felelősségvállalás része” – állította az alelnök. Majd hivatkozott Csontváry Magányos cédrus című festményére, amelyet a MNB 1994-ben vásárolt meg az életművet megmentő Gerlóczy Gedeon örököseitől, és 2005-ben a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta, példaként arra, hogy a MNB sem most először száll be a műtárgyvédelembe.

A százmillió eurós keretösszegű Értéktár programban megvásárolt műtárgyak mind hazai közgyűjteményekbe kerülnek letétként, létrehozói az utóbbi évszázad legnagyobb műkincsbeszerzését támogatják. Ebben senki sem kételkedik, a hazai múzeumok folyamatosan forráshiánnyal küzdenek, az elmúlt évtizedek műkereskedelmi árrobbanásával esélyük sem volt bizonyos tárgyak megvásárlására.

Baán László is ezt emelte ki, amikor arról beszélt, hogy a múzeumi szakma rendkívül hálás ezért az akvizíciós programért, hiszen néhány százezer forint megszerzése is gondot okoz számukra, az NKA éves szinten százmillió forintot oszthat szét műtárgyvásárlásra a teljes múzeumi hálózatnak. Kiemelte: a bank néhány esettől eltekintve közgyűjtemények kezdeményezésére vásárol. (Bár a most bejelentett Kövesi-gyűjtemény nem ebbe a kategóriába tartozik.) Egyben biztatta az intézményeket, jelezzék, ha valami a látóterükbe kerül, és külön felhívta a levéltárak figyelmét, hogy történeti emlékek megvétele is szóba kerülhet.

Az eredeti célkitűzés szerint legfontosabb a történelmi okok miatt külföldre került műtárgyállomány visszahozása, de hazai gyűjteményekből is vásárolnak, megakadályozandó a nemzeti örökség külföldre kerülését. „Mindent jó áron sikerült megszerezni” – jelentette ki Baán László, aki szerint a vételárat a piaci árakhoz igazítják, amitől csak „emocionális gyökerű hozzáadott értékkel bíró tárgyak esetében térnek el”.

Szóba került a 4,5 milliárd forintért megvásárolt Tiziano-festmény is, de új információ nem hangzott el, pusztán megismételték: a kép eladója kevesli a vételárat, ami tulajdonképpen irreveláns, főleg annak ismeretében, hogy a régi mesterek világpiaci ára még mindig esik. Munkácsy Golgotájára írásban tettek ajánlatot, az összeget Pákh Imre nem tartja elegendőnek, és időközben kiderült, a képnek létezik egy társtulajdonosa is. Baán László szerint csak idő kérdése, hogy ez a festmény is állami tulajdonba kerüljön, a vételár hat- és kilencmillió dollár közt lesz.

Az Értéktár programot a tanácsadó testület elnöke, Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke vezeti. A testület tagjai: Baán László, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója; Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója; Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója; Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója; Nagy Mihály, az Emmi kultúráért felelős államtitkárságának főtanácsadója, valamint Árvai-Józsa Kitty művészettörténész.

Az Értéktár programot a tanácsadó testület elnöke, Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke vezeti. A testület tagjai: Baán László, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója; Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója; Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója; Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója; Nagy Mihály, az Emmi kultúráért felelős államtitkárságának főtanácsadója, valamint Árvai-Józsa Kitty művészettörténész. „Hosszú távon mindig beigazolódtak” Az újságírók által feszegetett kérdésre, miszerint ha a múzeumi szakma hálás, a műtárgyak értékesek, és semmilyen más forrásból nem lehetne finanszírozni közgyűjteménybe kerülésüket, ám a közvélemény és a sajtó mégis támadja a programot, akkor lehet valami baj vagy a programmal, vagy a megvalósításával, esetleg az átláthatóságával, Gerhardt Ferenc és Baán László egyöntetűen annyit válaszolt: a maguk részéről nyugodtak, nem látnak problémát. Baán László szerint a nagy lépték miatt óhatatlanul vannak viták, de az állami műtárgyvásárlások hosszú távon mindig és mindenhol beigazolódtak. -->