Sorvezető Paks II építéséhez

Tizennégy tervezetben ismerteti az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az új atomerőműblokkok létesítésével kapcsolatos jogszabályi teendőket. A tervezetek a beruházás és kivitelezés menetét követik, így a legelső a rendszerelemek gyártására és beszerzésére vonatkozó regulajavaslatokat tartalmazza, a következők a különböző berendezések, rendszerek tervezésére, az elvárt biztonsági jelentésekre, gépészeti ajánlásokra vonatkozókat, az utolsó pedig a nukleáris üzemanyag és a reaktor aktív zónájának kezelésével foglalkozót.

Bár a tervezetcsomaggal (illetve az annak alapján majd véglegessé váló jogszabályokkal) a beruházónak, a kivitelezőknek és a hatóságoknak lesz dolguk, bárki választ találhat bennük a közvéleményt egyébként is foglalkoztató műszaki és biztonsági kérdésekre is. Ezek egyike arra vonatkozik, van-e biztonsági kockázata annak, hogy az atomerőmű átáll az eredetitől eltérő fűtőelemek használatára.

Ez több okból is fontos: uniós elvárás, hogy a váltásra meglegyen a mód, az üzemeltető saját piaci vagy stratégiai érdeke miatt is akarhat több szállítóra támaszkodni, de fel kell készülnie meglévő szállítója esetleges kiesésére is. Ismert, hogy üzemanyagváltásra van példa, de a gyakorlat még nincs sínen. A dél-ukrajnai atomerőműben 2013-ban használt (majd onnan eltávolított), nem orosz fűtőelemekkel például nem volt baj, de nem teljesen illettek a reaktorba.

Az OAH értelemszerűen nem gyártókkal, gyártmányokkal és pláne nem uniós versenyszabályokkal operál, hanem műszaki és biztonsági előírásokkal engedi a megfelelő és zárja ki az alkalmatlan termékek használatát. Erre vonatkozó számtalan kikötése közé tartozik, hogy „a fűtőelempálcákat a távtartó rácsok olyan erővel rögzítik, hogy a normál üzemeltetés során keletkező vibráció, az áramló hűtőközeg által keltett mechanikai terhelések nem képesek a pálca és a távtartó rács egymáshoz viszonyított pozícióját megváltoztatni. Ha ugyanis ez hosszabb ideig megtörténhet, akkor az a burkolat dörzsöléses kopásához és így a pálca gáztömörtelenné válásához vezet”. A kérdés tehát szabályozási oldalról nem az, hogy a TVEL szállít-e majd Paks II.-höz, vagy a Westinghouse, hanem az, hogy jót-e, vagy nem.

A fűtőelemeknél maradva: emlékezetes, hogy a paksi atomerőműben volt már műszaki probléma a pálcák átrakásakor, és érték (igaz, nem szakmai, hanem politikai) támadások a kiégett fűtőelemek tárolását, szállításának módját is A tervezet itt is – ahogyan minden pontjában – megint csak a szigorúan megadott paraméterekkel, nyilvántartások elvárásával és más, hatósági eszközökkel szűr a kivitelezés és a majdani üzemeltetés módjai között. Leírja egyebek között, hogy az üzemanyag-szállító konténernek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, e tulajdonságok meglétét és a szállítás részleteit milyen dokumentumokkal kell igazolni, és mi a szállítás ellenőrzésének módja.

A tervezet egyes pontjai már meglévő előírásokhoz is igazodnak, így az említett fűtőelem-szállításra alapértelmezésben vonatkoznak a veszélyes anyagokkal kapcsolatos jogszabályok is.

Iránytű a paksi engedélydömpingben

Alapvetően négy nagy lépcsőből áll az 5. és a 6. paksi blokkhoz kapcsolódó engedélyezési folyamat. Ezek során a telephely-értékelési, a létesítési, az üzembe helyezési és az üzemeltetési engedélyeket kell megszerezni. Mindegyik csomag rengeteg további lépcsőből áll. A telephely-vizsgálati és értékelési engedélye iránt kérelem például már 2014. április 11-én beérkezett az OAH-hoz. Típusuk alapján az engedélyek lehetnek nukleáris biztonsági, védettségi és biztosítéki jellegűek. Az atomhivatal ismerteti az engedélyezés menetét és azt, hogy pillanatnyilag hol tart a Paks II. projekt.