A szegedi vágóhíd megszűnése nem új fejlemény, a Mohácsra tervezett, magyar viszonylatban nagynak számító vágóüzem hatékonyabban tudja végezni a vágás-darabolás folyamatát. A mohácsi üzem egy műszakban évente egymillió sertést fog levágni, ez később, újabb műszakok bevonásával, 1,8-1,9 millióra növelhető.
A mohácsi üzem beindulása más húsipari cégeknél is hasonló üzembezáráshoz vezethet, hiszen a tradicionális húsgyárak vágóhídjainak többsége európai mércével mérve elavultnak számít, sok energiát, és munkaerőt igényel, vagyis magas költséggel működik. Így a hazai vállalkozások eleve drágább alapanyagból kezdik meg a készítmények gyártását, ami nemzetközi szinten rontja a versenyképességüket. Ezt a hátrányt a gyártási folyamat során próbálják ledolgozni.
A vágás nagy tömegben hatékony, ezt más országokban, Nyugat-Európában is felismerték, arrafelé ugyanis a vágás erősen koncentrálódott. Néhány, ám nagyobb kapacitású, modern üzemben zajlik a vágás például Németországban is. Az így hatékonyan előállított alapanyagot megvásárolva, a jobb vágási feltételeket kihasználva, már a kisebb készítménygyártó üzemek is versenyképesek lehetnek.
A nyugati versenyképesebb modell több szakértő szerint előbb- utóbb Magyarországon is teret nyer, s ezáltal levegőhöz juthatnának a ma még napról napra létező húsipari cégek. A mohácsi bérvágás révén aránylag olcsón vehetnének olyan húsrészeket, amelyekre szükségük van a nyereséges termékeikhez.
Ennek azonban ára van: az ágazatot jól ismerő szakértők arra számítanak, hogy nem csupán a Pick vágóüzeme szűnik meg hamarosan, hanem országszerte több húsipari cég elavult vágóhídja is bezár. Ilyen lehet a pápai és a gyulai húsüzem is.
