Furcsa, de szabályos ügylet

A versenyt korlátozva és egy áramtermelőt hátrányos helyzetbe hozva avatkozott be egy kormányrendelet a hazai árampiac működésébe. Bár egy tekintélyes hazai jogi iroda versenyjogásza a Világgazdaságnak azt mondta, hogy ezzel valószínűleg nem sérül a versenyjog, érdemes végigvenni, hogy a betartása milyen piaci hatásokkal jár.

Az MVM Hungarowind pécsi naperőművének áramáról van szó – aggályos, hogy ez nem kerül ki a piacra, hogy ott bővítse a kínálatot és erősítse a versenyt. (Zöldáramról lévén szó, értékesítése állami támogatást élvezhetne.) A kormányrendelet szerint a naperőmű összes áramát azoknak a költségvetési szerveknek kell megkapniuk, amelyek arra sikerrel pályáztak. A jogszabály így nemcsak hogy nem engedte nőni a piaci kínálatot, de még a keresletet is csökkentette azzal, hogy a felhasználók egy csoportját stabil áramforráshoz juttatta.

Aggályos a költség is: magáért az áramért ezek a felhasználók nem fizetnek, csak a rendszerhasználati díjakat, egyes pénzeszközöket, a kiegyenlítő energia árát és az áram áfáját térítik meg. Vagyis állami támogatást kapnak. (Az áram termelője is állami vállalat.) A lapunknak név nélkül nyilatkozó versenyjogász szerint azonban költségvetési szervek esetében az uniós jogban nem lehet szó tiltott állami támogatásról, hiszen ők nem adják tovább az áramot.

Bizonyos feltételek mellett egyébként is megengedett az állami támogatás, és ilyenek ez esetben is fennállnak. A speciális áramügylet célja ugyanis az, hogy csökkenjen a költségvetési szervek energiaköltsége, és kisebb legyen a fosszilisenergia-felhasználása. Ezért csak az az intézmény pályázhatott sikerrel az éves áramigényének felére, amelyik igazolta, hogy a tárgyév utáni évben saját forrásból növeli energiahatékonyságát, és vállalta, hogy ezen intézkedéseit öt éven át fenntartja.

A versenyjogász szerint a konstrukcióban legfeljebb az lehet problémás, hogy a jogszabály ingyenes áramátadásra, azaz piaci erőfölényével való visszaélésre kötelez egy vállalatot. Ez a helyzet persze csak akkor állhatna fenn, ha a Hungarowind piaci erőfölényben lenne.

Az ingyenáramügylet extra költségterhet ró a társaságra, annak mégsem kell a versenypozíciói miatt aggódnia. Amíg ugyanis él a megállapodása a költségvetési intézményekkel, azok átveszik minden áramát. Húsz év lejárta után nyílt közbeszerzési pályázaton kell üzemeltetőt keresni a jórészt uniós pénzből épült naperőműhöz, illetve áramának értékesítésére.

Az Európai Bizottság versenyügyi szóvivője nem kívánt reagálni a jogszabállyal kapcsolatos kérdésünkre.

Szénerőműből is mehet?

A Hungarowindnek mindenképpen le kell szállítania a megállapodott árammennyiséget. Ennek érdekében – mivel a termelése függ az időjárástól – a piacról is kénytelen vásárolni. Csakhogy ma a legolcsóbb áram külföldről érkezik, nagy arányban szénerőművekből. Vagyis a kormányrendelet azzal, hogy a céget adott árammennyiség leszállítására kötelezi, szemet huny afelett, hogy ennek egy része erősen környezetkárosító forrásból is származhat. Ráadásul mivel nem írja elő, hogy a Hungarowind köteles mindig a lehető legtöbb áramot előállítani, a társaság megteheti, hogy többet importál és kevesebbet termel, ha úgy éri meg neki.