Az elnéptelenedés veszélyei nem izgatják a világot, pedig a túlnépesedéstől még imádtak félni
Újabb szintet lépett a demográfiai riogatás. A kínai népesség feleződése, s a Putyint hátbatámadó orosz demográfiai kihívás után most a globális elnéptelenedés víziója került terítékre az amerikai tőzsdei sajtóban. Abból a perspektívából, hogy amíg egy gazdasági válság, világjárvány vagy természeti katasztrófa cselekvésre sarkall, addig a globális termékenységi ráta csökkenését passzívan fogadja a társadalom.
Vészesen csökken a globális termékenységi ráta
A globális termékenység – a nők élete során várhatóan szülendő csecsemők száma – tavaly átlagosan 2,25 volt, az ENSZ becslése szerint.
Ami a legalacsonyabb termékenységi ráta, amióta jegyzik ezt a mutatót.
Alig haladja meg a népességet stabilan tartó 2,1-es pótlási arányt.
Ráadásul, a világ népességének kétharmada ma olyan országokban él, ahol a termékenység kettő alatt van. Ha a globális termékenység a jelenlegi 1,6-os amerikai termékenységi rátára csökken, a világ népessége a mostani 8 milliárdról 2080-ra 10,2 milliárdra emelkedne, majd csökkenni kezdene. És nem várható, hogy 6 milliárdnál vagy 4 milliárdnál stabilizálódik. Alacsony termékenységi ráta mellett az emberiség lényegében felgyorsíthatja a saját kihalását. De már az elnéptelenedésnek önmagában is komoly gazdasági hátrányai vannak.
Régen a túlnépesedéssel riogattak a demográfusok
A múlt század hatvanas éveiben a demográfusok a túlnépesedéssel riogatták az emberiséget, mondván, az globális éhínséghez és nyomorhoz vezet. Manapság ilyesmit nem prognosztizál a szakma. Ám a régi elképzelés mégis hosszú árnyékot vet, amennyiben a progresszív baloldal hajlamos egyenlőségjelet tenni a környezetrombolás, az éghajlatváltozás és a népességnövekedés között.
Míg a patrióták hajlamosak a termékenységi ráta megszállottjává válni, abból a megfontolásból, hogy
az országhatáron belüli szülések száma ellensúlyozhatja a gazdaság migrációs munkaerőigényét.
Giorgia Meloni olasz kormányfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök demográfiai erőfeszítései a Wall Streetről is látszanak. Míg a tengerentúlon J. D. Vance amerikai alelnök a mozgalom szószólója.
Hiába támogatják a szüléseket
Két európai ország több forrást fordít a családokra, mint szinte bármely más nemzet: Magyarország és Norvégia.
Nem könnyű megfordítani a trendet.
Amíg az USA a GDP 1 százalékát költi családtámogatásra a gyermekek adókedvezményei és az alacsony jövedelmű amerikaiakat célzó programok révén, addig Magyarország és Norvégia a GDP több mint 3 százalékát fordítja a családok támogatására irányuló különböző programokra.
Többet, mint amennyit a hadseregükre költenek. Hazánk családpolitikára fordított kiadásai az elmúlt években meghaladták a GDP 5 százalékát.
Ám a bőkezű támogatások ellenére Magyarországon 1,5, Norvégiában 1,4 gyermek jut egy nőre, ami messze elmarad a 2,1-es reprodukciós rátától, ami a népesség stabilan tartásához szükséges.
