Zajlik a nagy olajalku

Már az OPEC-tagok közel harmada kivonná magát a még el sem fogadott kitermelési korlátozás alól, miután a hét végén Irak olajügyi minisztere, Jabber Al-Luaibi közölte: országának felmentést kellene kapnia, hiszen az iszlamistákkal vívott harc sokba kerül. A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) november 30-án, Bécsben, a féléves miniszteri találkozón dönt majd arról, hogy 14 tagországa egyenként milyen, a mostaninál alacsonyabb kitermelési kvótát fogadjon el az árak stablizálása, illetve feljebb tornászása érdekében, eddig azonban Irakkal együtt már négyen jelezték, hogy kivételes bánásmódra tartanak igényt. Irán azért, mert a nemzetközi szankciók feloldása után idén tért vissza a világpiacra, a belső harcok sújtotta Nigéria, illetve Líbia pedig azért, mert most viszonylag nyugodtabb időszak van mindkét országban, legalábbis annyira, hogy helyre tudták állítani a termelési, illetve szállítási infrastruktúra egy részét.

Irak kívül maradása azért ütne nagyot, mert az OPEC második legnagyobb termelője: szeptemberben naponta több mint 4,7 millió hordó olajat hoztak felszínre, és még többet akarnak, legalábbis a Bloomberg szerint erre sürgetik az ottani mezőkön jelenlevő olajmultikat. Az OPEC viszont napi 4,2 millió hordó alatt szabná meg az iraki kvótát – emlékeztetett Al-Luabi. Egyetértünk az OPEC politikájával és a szervezet egységével – tette hozzá a Reuters szerint a miniszter bagdadi sajtóértekezletén –, de ez nem mehet a mi kárunkra.

Az OPEC tagjai még szeptember végén, egy algíri energiakonferencia alkalmával egyeztek meg – némi meglepetésre –, hogy november végére tető alá hozzák a kitermelés korlátozásáról szóló megállapodást. A cél az, hogy napi 33 millió hordó alá szorítsák a szervezet kitermelését; szeptemberben átlag napi 33,75 millió hordó volt – ebből 10,58 millió jutott Szaúd-Arábiára –, ez az eddigi rekord. A szervezet, illetve az azon kívüli olajtermelők, élükön Oroszországgal, ez év eleje óta tartják napirenden a kitermelés befagyasztását, illetve csökkentését, miután januárban 12 éves mélypontra. 28 dollár/hordó alá került a 2014 közepe óta lefelé szánkázó olajár. Tavasszal már majdnem sikerült megegyezni, végül ez meghiúsult Irán ellenállásán, de maga a próbálkozás is elég volt ahhoz, hogy nyárra a 40-50 dollár közti sávba kerüljön az ár.

Oroszország egyelőre nem kötelezte el magát az Algírban elfogadott terv mellett, de még nem is utasította el. Alekszendar Novak energiaipari miniszter nyilatkozataiban azt jelezte: elvben jó ötletnek tartják, hogy lépéseket tegyenek a piaci egyensúly megteremtésére, de túl korai volna konkrét számokról beszélni. Idén az orosz kitermelés eddig átlag napi 10,9 millió hordó volt, és a 2020-ig szóló hivatalos stratégia értelmében ezt napi 11,1 millió hordóra akarják emelni. A tárgyalások elől nem zárkóznak el: Novak a közeljövőben Khalid al-Falih szaúdi olajminiszter meghívására Rijádba utazik – mondta el Al-Falih a CNBC-nek –, ahol hat Öböl menti olajország illetékes vezetőivel is találkozik majd.

Az utóbbi öt hetet emelkedéssel záró olajárak lefelé fordultak az iraki hírekre: a WTI kora délutánig több mint 1,3 százalékkal csökkent, alig valamivel 50 dollár fölé. Az Európában irányadó Brent 0,85 százalékos esés mellett 51,29 dollár/hordónál tartott. Az esésben az is közrejátszik – emlékeztetett a Morgan Stanley jelentése –, hogy az emelkedő árak láttán az USA-ban ismét növekedni kezdett az aktív olajkitermelő helyek száma.