Úgy érzi, nemcsak télen íztelen a paradicsom, de már nyáron sem olyan, mint régen? Jól érzi. Ennek oka többek közt az, hogy az elmúlt években fontosabb szempont volt a nemesítések során, hogy könnyen szállítható legyen, mint az, hogy milyen finom. Magyarországon egyedülálló kezdeményezésekkel igyekeznek visszahozni a régi ízeket.
A Pannon Magbank létrehozásának célja legalább 800 olyan növényfaj magvainak összegyűjtése volt, amely a Kárpát-medencében őshonos, és a magjait hosszú távon, génbankban lehet tárolni. Ez a 800 növényfaj a vadon élő honos növényflóra mintegy felét jelenti. A programban végül 910 faj 1853 magtételének gyűjtését és tárolását oldották meg, köztük 204 védett faj 364, valamint 45 fokozottan védett faj 76 magtételéét. Ezzel pedig elnyerték a „legjobb a legjobbak között” minősítést az LIFE-Nature programjában.
Optimális helyszín hazánk
Miért volt fontos éppen Magyarországon létrehozni egy ilyen magbankot? Ezt hazánk különleges földrajzi helyzete indokolja. A Kárpát-medencében megtalálható alföld, dombvidék és középhegység is, ráadásul értékes vízrendszerrel kiegészülve. Mindez viszonylag kis területen egészen eltérő élőhelyeket biztosít, ezért ilyen változatos a hazai élővilág, benne a jégkorszakból fennmaradt növényfajoktól kezdve a számtalan bennszülött, csak ezeken a vidékeken élő növényfajig.
A magbank célja pontosan e rendkívüli és egyedülálló faji sokféleség megőrzése, méghozzá évtizedes-évszázados távlatban. A magmintákat kettőzött biztosítással tárolják.
A Növényi Diverzitás Központ tápiószelei központjában két tárolórendszert alakítottak ki: az úgynevezett bázistárolóknak a hosszú távú megőrzés a feladatuk, ezekben a mintákat mínusz 20 Celsius-fokra hűtve őrzik, így évszázadok múltán is csíraképesek maradnak. Az aktív tárolókban 0 Celsius-fokot biztosítanak, az ott tartott magvak 20-30 évig csíraképesek. Ez utóbbi gyűjtemény a kutatást szolgálja.
„A Magyarországon vadon élő mintegy 2200 edényes növény közül majdnem 1800 lehet alkalmas hosszú távú hűtéses tárolásra – mondta Török Katalin, az MTA tudományos főmunkatársa, a program egyik irányítója. – A fő szempont az volt, hogy ebből az 1800-ból minél több védett, veszélyeztetett, más növényekkel társulásalkotó vagy társulásban fontos szerepet betöltő növény kerüljön a magbankba.”
Török Katalin azt is kifejtette: folyamatosan pusztulnak ki fajok. Ez nem újdonság, hiszen mindig voltak olyanok, amelyek kipusztultak az idők során, ám az eddig természetesnek mondható szint hozzávetőleg a tízszeresére gyorsult fel az emberi tevékenységek miatt. Ezért fontos, hogy a program a pályázat végeztével is folytatódjon, és az is a tanulsága volt a kutatásnak, hogy érdemes lenne még nagyobb mennyiségben raktározni és gyűjteni, hogy biztonságosan tudjanak új telepítéseket végezni. Azt is megfigyelték ugyanis, hogy egy kedvezőtlenebb időjárású évben – amiből egyre több van – kevésbé volt sikeres a visszatelepítés.
Török Katalin szerint fontos lépés lenne a hagyományos megőrzési módszerek mellett a honos fajok magjainak ipari mennyiségű termesztése Magyarországon is. Németországban például már vannak olyan speciális agrárvállalkozások, ahol a honos fajok magjait szaporítják, és ezek megjelennek a piacon is.
Elsőként kezdtünk őrködni
Magyarországon is régóta foglalkoznak ezzel, az 1920-as években kezdődött ez a munka, 1973-ban pedig nálunk adták át a világon az első hűtő tárolót. Ma pedig hat helyen őrködnek a fajok megőrzése felett, ebből négy helyen gyümölcsfákat és cserjéket, egy helyen magokat, egy másikon pedig haszonállatok génjeit őrzik. Ennek egyébként egyre nagyobb lesz a jelentősége, hiszen például nagyon is reális, hogy az éghajlatváltozás olyan helyzet elé állít bennünket, hogy kénytelenek leszünk az így konzervált régi fajainkhoz és fajtáinkhoz nyúlni, amikor olyan új változatokat akarunk nemesíteni, amelyek jobban bírják a szélsőséges időjárást.
Génbankból újra a piacra
Haszonnövényekből már Magyarországon is van lehetőség arra, hogy valaki hivatalosan őrzött forrásból magokhoz jusson. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központ egy webshophoz hasonló formában minden tavasszal meghirdeti, mely fajtákból lehet vetőmaghoz jutni tőlük. Van miből válogatni: 1100 növényfaj több mint 52 ezer fajtájából őriznek magot. Ezek jellemzően régi fajták, de egyre divatosabbak. Eleinte ingyen lehetett háztartási mennyiségben rendelni tőlük, de mivel a kezdeti igényekhez képest tízszeresére nőtt a megrendelés, adminisztrációs díjat vezettek be. Ez azonban nem csökkentette a lelkesedést. Minden évben újabb rekordot dönt a mintarendelés. A paradicsom és a paprika a legnépszerűbb, de csicseriborsót is sokan kértek. Búzából van a legtöbb, több mint nyolcezer fajtát őriznek, és babból is sok van, ebből négyezernél is több hazai mintát tárolnak.
Szükség is van rá. A mezőgazdasági biodiverzitás legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyben van, mint a természetes élőhelyek sokfélesége: az ENSZ Élelmezési Világszervezetének becslése szerint az utóbbi évszázadban a haszonnövényfajták kétharmada eltűnt a földekről. A természetes változatok százait és ezreit kiszorították a nagyobb és szebb terményeket produkáló, ellenállóbb, jobb terméshozamú hibridek, először a hagyományos módon nemesítettek, újabban pedig a génmanipulálással megalkotott változatok.
Régi fajták a régi ízekért
A legújabb kutatások éppen a paradicsomról szólnak. Egy amerikai egyetem kutatói, 400 paradicsomot vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy rengeteg fajta elveszítette azon tulajdonságait, amelyek az ízét biztosítják. Az elmúlt évtizedekben ugyanis fontosabb volt, hogy egy paradicsom mutatósabb és keményebb legyen, hogy könnyebben szállíthassák, mint az, hogy milyen az íze. Szerencsére azért jóízűeket is találtak, éppen a hagyományos fajtákat, amelyeket sokszor többgenerációs magokból ültettek. Magyarországon egyébként az elmúlt években ezek közül sok vissza is került a piacokra, éppen a Tápiószelén őrzött magoknak köszönhetően.
Persze nemcsak amiatt egyre kevesebb az íze a zöldségeknek és gyümölcsöknek, mert inkább a küllemük és eladhatóságuk alapján szelektálják őket. Azért is, mert romlik a talajok minősége. Kutatások szerint Európában jelenleg 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy épül vagy helyreáll, azaz ami 17 év alatt keletkezik és újraéled, azt egy év alatt lepusztítjuk. Amerikában ez az érték tízszeres, Ausztráliában „csak” ötszörös. A helyzet Kínában a legrosszabb, ahol a talajpusztulás mértéke 57-szeres. De beszédes adat az is, hogy az emberiség 1950-ig a talaj 50 százalékát élte fel, az azóta eltelt ötven évben – töredék idő alatt – pedig már további harminc százalékot merítettünk ki.
Egyedülálló magyar kutatás a talajról
Éppen ezért, elsőként Európában, egyedülálló kutatóműhely jön létre Magyarországon. Márialigeti Károly, a program vezetője azt mondta: a kutatások célja, hogy felderítsék a mezőgazdasági célokból lényeges talaj-ökoszisztéma szolgáltatások biológiai alapját, és a talajminőség fenntartása szempontjából kedvező, és ideális talajbióta-közösségszerkezetet megtartó termesztési módokat határozzanak meg. Azért, mert ez lehetővé teszi a mainál sokkal hatékonyabb környezetkímélő, egyúttal fenntartható növénytermesztési eljárás kidolgozását. Annak érdekében, hogy a következő generációk is egészséges ennivalót tudjanak termelni. Térkép is készült erről, Magyarországon jelenleg 4,3 millió hektár termőföld van, ennek jelentős részén folyamatosan romlik a minőség.
Magyar mag nincs a Spitzbergákon
A legnagyobb magbank a világon a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker, amit a norvég állam épített meg 9 millió dollárból. A tárolót egy hegy gyomrában, 130 méter mélységben alakították ki. A létesítmény legnagyobb értéke az, hogy a magok számára legkedvezőbb klimatikus viszonyokat nem mesterségesen kell előállítani, mert az itt természetes adottság. A tároló leghidegebb részében mínusz 18 fokos hőmérséklet uralkodik, így 200 év alatt sem olvadnának fel a magvak. A tárolót úgy építették meg, hogy túléljen akár egy atomháborút vagy egy földrengést is. Folyamatosan érkeznek bele a minták: jelenleg 4000 faj 840 ezer magját tárolják. Magyar minták nincsenek és nem is lesznek. Magyarország ugyanis nemcsak értéknek, védendőnek is tartja a hazai és tájfajtáit, és nem akarja azt kiadni más génbankoknak, ahonnan bárki hozzáférhet ezekhez. A saját biztonsági tárolók megfelelő kapacitást nyújtanak a túlélésre.
