Bedroom culture – azaz hálószoba-kultúra – a neve annak a jelenségnek, hogy a gyermekek saját privát szférájukban, egy kevésbé felügyelt közegben használják okoskütyüjeiket. Ennek következtében sok kiskorú káros tartalmakkal találkozik vagy veszélyes ismeretségeket köt – olvasható az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) jelentésében.
A világszervezet megvizsgálta, hogy mivel töltik idejüket a gyerekek saját készülékeik használatakor. A gyerekek nagy része videoklipeket néz és online játékokkal játszik, valamint a közösségi médiában szörföl. A kutatás szerint kevés kiskorú ír blogot vagy szerkeszt oldalt, és körülbelül ugyanilyen kevesen beszélgetnek politikai vagy társadalmi problémákról vagy csatlakoznak különböző kampányokhoz, tiltakozásokhoz. A jelentés szerint aggasztó, hogy az internet fokozza az egyének vagy kisebb közösségek elleni ismétlődő pszichológiai terror kockázatát (erre a mobbing, vagyis a gyötrés kifejezést alkalmazzák). Míg korábban ez az iskolákra korlátozódott, addig az internet közvetítésével az áldozatokat manapság már hazáig kíséri.
Árnyaltabb képet fest a digitalizáció rohamos terjedéséről az UNICEF. A jelentés szerint egyszerre lehetőség a tanulásra és a művelődésre, és egyszerre az egyenlőtlenségek növelésére, ugyanis nagyjából 346 millió fiatal – a 29 százalékuk – nem rendelkezik internet-hozzáféréssel. Afrikában például öt fiatalból három nem fér hozzá, míg az európai gyerekeknél ez az arány 25 az egyhez.
Nincsenek rossz helyzetben a magyar internetezők: arányuk 2016 év elején 72 százalék volt, ami az idei év végére az uniós átlagra, 78-79 százalékra nőtt. Kormányzati cél, hogy a magyarok 85 százaléka váljon rendszeres internetfelhasználóvá 2019-re. A digitális szakadékkal kapcsolatban a jelentés példaként említi az Amerikai Egyesült Államokat, ahol hatalmas társadalmi különbségekhez vezetett. Két évvel ezelőtti adatok szerint ötmillió gyermek nem rendelkezik széles sávú internet-hozzáféréssel, így nekik nagy nehézséget okoz házi feladataik vagy vizsgáik teljesítése, amelyek anyagait az amerikai oktatási intézmények gyakran az internetre töltik fel.
A világ másik felén – Afganisztánban és Kamerunban például – épp az ellenkezője zajlik: olyan távol eső szegletekbe is eljut a digitális oktatás, ahol a lányok nem hagyhatják el otthonaikat.
