A stratégia alkotói szerint a magyar élelmiszer-gazdaság belső problémái évtizedekre nyúlnak vissza, miután az ágazat „sikerkorszaka” már a nyolcvanas évek közepén véget ért. Ettől az időszaktól kezdve Magyarország messze nem használja ki az agrárgazdaságában rejlő lehetőségeit, pedig agrárökológiai potenciálja alapján a dupláját termelhetné a mostaninak. Ezzel együtt – és csökkenő szerepe ellenére – az agrárgazdaság Magyarországon ma is a nemzetgazdaság stratégiai ágazata.
Szintén jellemzője a hazai helyzetnek, hogy az uniós tagság sok szempontból megváltoztatta ugyan az agrárgazdaság lehetőségeit, ám az ágazat szerkezetében nem történtek alapvető átrendeződések. A mezőgazdaság gabonacentrikussá vált, az állattenyésztés helyzete továbbra is siralmas, ami strukturális problémákat okoz – szögezik le az OTP szakértői. Szomorú statisztikai adat, hogy míg a világ mezőgazdasági termelése 1990 óta 80,5 százalékkal bővült, a magyarországi 16,6 százalékkal visszaesett.
Az agrárkibocsátás növelésének csak akkor van realitása, ha agrárexportunk tíz-tizenöt év múlva – a jelenlegi árakon számolt 7-8 milliárd eurós pozitív szaldó mellett – megközelíti a 15 milliárd eurós nagyságrendet. Ugyancsak célként fogalmazható meg, hogy az exportszerkezetben a feldolgozott termékek arányát a 70-80 százalékos – ezen belül a másodlagosan feldolgozott termékekét az 50-60 százalékos – tartományba kell emelni.
A magyar agrárpolitikát a globális változásokból adódó kihívásoknak, ugyanakkor a nemzetpolitikai céloknak megfelelően kell megfogalmazni – szögezik le a szerzők. A hirtelen hatások helyett a szerves fejlődést előtérbe helyező, hosszú távon stabil agrárpolitikára van szükség, amely nem fenyegeti a napjainkra kialakult földtulajdoni és földhasználati viszonyokat és az üzemszerkezetet.
Fontos az ágazati szereplők arányos közteherviselése, a transzparencia és a versenysemlegesség, valamint az innováció valamennyi formájának ösztönzése. A hangsúly ne a gazdálkodási formákon és a méreten, hanem meglévő földjeink szakszerű használatán, a termelés hatékonyságán és a magyar mezőgazdaság egészének versenyképességén legyen – áll a javaslatban.
- Az élelmiszer-ellátás mennyiségi és minőségi biztonsága
- Átalakuló kereslet
- Klímaváltozás, szélsőséges időjárási hatások erősödése, az éghajlati kockázatok növekedése
- Az édesvízi vízkészletek szűkülése
- Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása
- Termőföldvédelem, a környezet komplex védelme
- Környezeti fenntarthatóság, biodiverzitás, tájfenntartó gazdálkodás
- Az energiaellátás biztonsága, megújuló energiaforrások térnyerése
- Az integrált vertikális termékpályák egyre nagyobb jelentősége
- Az élelmiszer-kereskedelem gyorsuló koncentrációja
- Népességrobbanás, demográfiai és természeti erőforrásbeli egyenlőtlenségek
- Humánválság, tömeges migráció
- Globalizáció versus helyi gazdálkodás
- Az információs társadalom térnyerése, tudásalapú versenyképesség a gazdálkodásban
- Liberalizáció és agrárpolitikai reformok
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
