Csődvédelembe menekült az amerikai palaolaj-bányászat és palagázipar egyik úttörője, a Chesapeake Energy, miután vezetőségének erejét meghaladták a hatalmasra duzzadt adósságállomány kezelésével, a világpiaci olajárak megroppanásával és a világjárvány recessziós következményeinek csökkentésével járó feladatok. A vasárnapi bejelentést az utóbbi években bármikor meg lehetett volna tenni, a koronavírus-járvány csak az utolsó csepp volt a pohárban.
Az oklahomai Chesapeake március óta folyamatosan tárgyalt a hitelezőivel, majd elfogadható alternatíva híján csődöt jelentett.
A nemrég még a hatodik legnagyobb amerikai gáztermelőként számon tartott Chesapeake vezetését 13 milliárd dolláros adósságállománnyal vette át 2016-ban Doug Lawler, aki vékony kötélen egyensúlyozva életben tudta tartani a céget, igaz, ehhez drasztikus költségcsökkentések és a vállalati eszközök egy részének kiárusítása kellett.
A húszmilliárd dolláros megtakarítás és a pénzügyi kötelezettségvállalás sem bizonyult azonban elegendőnek, s mint arra Lawler a csődbírósághoz intézett beadványában is célzott, a Chesapeake-nek a kegyelemdöfést a márciusban kirobbant orosz–szaúdi öngyilkos árháború adta meg, a tartósan veszteséges termeléshez ugyanis már nem találtak áldozatkész finanszírozót.
Az árzuhanás következményeként a folyó negyedévben a Chesapeake olaj- és gázvagyona 700 millió dollárral értékelődött le, az első negyedév 8 milliárd dollár feletti veszteséget hozott.
A folyamatos vészhelyzet erős nyomást gyakorolt az árfolyamra is, amely március közepéig a hatodára zuhant, s a január elsején még 172 dollárért megvett részvényen a pénteki záráskor már csak 11,8 dollárért lehetett túladni. Ez a kurzus csupán 116 millió dollárra taksálta a cég tőzsdei értékét. Még tragikusabb a kép, ha a gazdasági-pénzügyi világválság kirobbanása előtti napokat vesszük alapul, hiszen akkor a Chesapeake prosperáló cégként a befektetők egyik kedvence volt, árfolyama 2008 júniusában 12 818 dolláron tetőzött.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja!
