Átlagon felüli kényelem és elegancia a VW-től
A félidős frissítéssel megérkezett a kupék és kombik sajátos ötvözetének tekinthető shooting brake verzió is, amellyel újabb közönség felé nyitott a VW. Ahogy a neve már sejteti, nem egy dobozszerű kombiról, hanem egy életstílus-autóról van szó, ennek megfelelően itt is kupés a befejezés. A hosszúság, szélesség és tengelytávolság terén nincs különbség a két verzió között, ám a tető nem kezd annyira korán lejteni, mint az ötajtósnál, ami azt eredményezi, hogy ha minimálisan is, de nagyobb a fejtér a shooting brake-ben. Ami pedig a lábteret és a kényelmet illeti, mindkét verzióról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Pontosan ilyennek kell lennie az igazi utazóautónak, egyedül azzal kell számolni, hogy kicsit mélyre kell ülni. A második sorban helyet foglalók külön klímapenelen állíthatják a befújt levegő hőmérsékletét és intenzitását, azonban az Arteonok is rávilágítanak valamire: hiába óriási a lábtér és széles a karosszéria, hátul középen gyötrelmesen kicsi a hely, ráadásul a 4-szer 4-es verziók miatt kialakított kardánbox sok teret elrabol. A praktikumot illetően jön a meglepetés: mivel az ötajtós csomagtérfedele a hátsó ablakkal együtt nyílik, csak minimális a shooting brake előnye. A 2 plusz 563 literes raktér esetében tényleg csak jelképes, ráadásul a gyakorlatban kipróbáltuk, hogy amit a kupé-kombi raktere elnyel, az ugyanolyan jól elfér az ötajtósban is. A következtetés az, hogy nem a shooting brake nyújt keveset, hanem a mezei Arteon múlja felül az elvárásokat.
A 2,0 literes TSI 190 lóerős változata hidegen is alig hallatja a hangját, kis gázadásra is szinte ugrik, és 1500-as fordulattól lineárisan adja le teljesítményét. Bár az Arteon kínálatában a 190 lovas változat jelenti a benzines verziók alját, 7,7 másodperces gyorsulásával és közel 240 kilométer per órás végsebességével kifejezetten dinamikus. Az sem mellékes, hogy ez a teljesítmény nagyon szépen útra vihető 4Motion hajtás nélkül is. Ugyan a 8,3 literes tesztátlag egészen baráti, a 2,0 literes dízel 150 lóerős változatánál regisztrált 6,5 literes érték egyértelművé teszi, hogy nem kellene a gázolajosok ellen vallásháborút folytatni. A hidegindításnál kissé zajos TDI nyomatéka lassabban épül fel, és a benzines után kissé olyan érzésünk van, mintha reggel kihagytuk volna a kávénkat, de ez az álmosság aztán gyorsan elmúlik. Ha már magára talált a motor, szépen megindul és egyáltalán nem érződik komótosnak, sőt, van egy tartomány, körülbelül a 2000-es és a 3000-es fordulat között, ahol egészen acélosan húz. Mivel a 190 lóerős benzines és a 150 lovas, DSG-s dízel közötti árkülönbség szinte csak jelképes, 19 ezer forint, nyilvánvalóan nem ez dönt majd a két motor között. Bár a benzines is alig 2000-et forog 130 kilométer per órás sebességnél, hosszú távon, autópályán még mindig verhetetlen a dízel, érződik rajta, hogy az egész konstrukció ilyen körülmények között érzi magát a legjobban. Aki viszont többet használja rövidebb utakra, annak a benzines az ideális, az utóbbi pillanatok alatt képes befűteni az utasteret. Érdemes azonban utánaszámolni, hogy a dízel fogyasztáselőnye hogyan csapódik le a gyakorlatban. 2,0 literes különbséggel számolva 10 ezer kilométeres futással körülbelül 80 ezer forintot takaríthat meg a gázolajos változat.
Ami viszont közös a két modellben, az a kiszámítható viselkedés. Bár a kormány nem sok visszajelzést ad, összességében az Arteonok vezetése pihentető, és nem sok meglepetést tartogat. A futómű hangolása terén az Elegance, jelen esetben a benzines változat bizonyult jobbnak. Az R-Line csomagos kombi sem rugózik rosszul, de hiányzik belőle az a kis finomság, ami egy ilyen kaliberű autóhoz illik. Az Arteonnal ugyan a prémiummodellek felé kacsingat a VW, az árak terén nem szálltak el, legalábbis az összes verzióhoz egységesen adott 1 200 000 forintos importőri kedvezménnyel biztosan nem. Az ötajtós 12,3 és a shooting brake 12,7 milliós alapára is emészthető, főleg, hogy ezek egymillióval múlják felül a hasonszőrű Passatokét.
