Lengyelország kormányfőhelyettese szerint elviselhetetlen terhet róna a lengyel háztartásokra az új uniós klímacsomag. Mint írja, az állami kincstárügyi tárcát irányító Jacek Sasin sajtónyilatkozata szerint – amelyet a Dziennik Gazeta Prawna című lapnak adott – a Fit for 55 megvalósítása olyan energetikai átalakításokat követelne meg, amelyek együtt akár 2,4 ezermilliárd zlotyba (189,3 ezermilliárd forintba) is kerülnének 2030-ig. A számítás az egyik legnagyobb lengyelországi pénzügyi intézmény, a PKO BP állami részesedésű bank szakértői által készített elemzésből származik. Ez a pénz 900 milliárd zlotyval (71 ezermilliárd forinttal) több annál, mint amekkora ráfordítás a jelenlegi uniós klímacsomaghoz köthető.

Jacek Sasin Fotó: NurPhoto via AFP

Az intézkedések minden egyes lengyel állampolgárt csaknem 64 ezer zlotyval (5 millió forint) terhelnének meg, egy négytagú családot tehát 256 ezer zlotyval,

éppen ennyibe kerül Jacek Sasin érvei szerint egy vidéki városban megszerezhető lakás.

A kormányfőhelyettes óriási kihívásnak nevezte a lengyel energetika tervezett átalakítását, amely a tavaly elfogadott kormányterv szerint 2040-re a jelenlegi 70 százalékról 11 százalékra csökkenti a szénalapú áramtermelés arányát. „Közben az Európai Unió nem valamiféle kozmetikai beavatkozást vár el tőlünk, hanem óriási és rendkívül költséges forradalmat” – jelentette ki. Szerinte a brüsszeli álláspontot felül kell vizsgálni, és azt tanácsolja a brüsszeli partnereknek, hogy politikájukban kevesebb legyen az ideológia, több a pragmatikus hozzáállás, valamint a Lengyelország által régóta jelzett követelmények megértése. Mint kijelentette, „az uniós technokratáknak” meg kell érteniük, hogy az új klímacsomag erőltetése katasztrofális hiba, és hogy az európai társadalmakra nem háríthatók ilyen nagy terhek. Ráadásul az uniós eszközök csak részben fedeznék az átalakítás költségeit.

A klímaügyi célok szigorítása Jacek Sasin szerint azokat a szegényebb országokat sújtja majd, amelyekben kevésbé fejlődtek ki a zöldtechnológiák.

Ezeknek az országoknak a versenyképessége ezért csökkenni fog, miközben előnyös helyzetbe kerülnek a gazdagabb nyugat-európai államok. „Ennek semmi köze az európai értékekhez. Számítok az európai elit kijózanodására” – jelentette ki.

A tavaly júliusban bejelentetett európai zöldmegállapodás szerint az uniós tagországoknak 2030-ra az 1990-es értékhez képest 55 százalékkal kell csökkenteniük a karbonkibocsátásukat a már elhatározott 40 százalék helyett. A 2050-es cél már a teljes klímasemlegesség. Ennek eléréséhez felső határt szabnának a szén-dioxid-kibocsátási rendszerben megszerezhető kvóták mennyiségének, a rendszerbe pedig bevonnák a lakosságot és a mezőgazdaságot is. A közlekedés elektrifikációja hátszelet, károsanyag-kibocsátása szigorúbb korlátot kapna, 2035-től pedig nem lenne szabad belső égésű járművet forgalmazni. A légitársaságoknak is a zöldüzemanyagok felé kellene fordulniuk. A felhasznált zöldenergia arányát a mai 20-ról 38-40 százalékra kellene emelni, az unión kívülről érkező termékeket pedig karbonvám sújtaná. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint addig nem érdemes a meglévőnél ambiciózusabb célokat elfogadni, amíg a tagországok az eddigieket sem tartják be. Ugyanakkor – olvasható a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara összefoglalójában – Magyarország támogatja a klímacélok megvalósulását. A Századvég Gazdaságkutató Intézet igazságtalannak tartja a lakossági fogyasztókra vonatkozó egységes karbonárazási rendszert, mert nem veszi figyelembe a tagországok jövedelmi szintjét és szabályozási rendszerét.