Elképesztően lassan halad a fűtési és hűtési szektor (F&H) dekarbonizálása az Európai Unióban, pedig ez a terület képviseli a háztartások energiafelhasználásának a 80 százalékát, a teljes uniósénak pedig mintegy felét. Ráadásul ennek van az egyik legnagyobb karbonlábnyoma, a hő sokkal rosszabb hatékonysággal szállítható, mint a villamos energia vagy a gáznemű, a folyékony és a szilárd energiahordozók.
Fotó: Shutterstock
Az európai villamosenergia-hálózatok üzemeltetőinek szervezete (European Network of Transmission System, ENTSO-E) a villamosenergia- és a hűtési szektor kapcsolatának, szinergiáinak vizsgálatáról készített tanulmánya négy olyan területet jelölt meg, amelyeken erősítve környezetkímélőbbé és hatékonyabbá válhat a hő előállítása.
Ezek a következők, valójában nem meglepő módon:
- az energiafelhasználás hatékonyságának javítása a végfelhasználóknál, lényegében tehát az energiatakarékosság
- a második a megújuló forrásból származó energia arányának növelése az F&H szektorban
- a fűtés és a hűtés elektrifikálása
- a felhasználók részéről a dekarbonizált tüzelőkre való váltás
Országonként más-más út az ideális
Fontos, hogy a felsoroltakon túl az F&H-tevékenységnek integrálódnia kell az energiagazdálkodás egészére kiterjedő optimalizáló rendszerbe. Igaz, mivel országonként nagyon eltérő a szektor szerkezete, emiatt egymástól eltérő módon érhetnek el eredményt is. Egyes országok például nyitottak arra, hogy a hő- és hűtési szolgáltatások kifejezetten nagy arányban támaszkodjanak a villamos energiára, e szándékuk megvalósítása egyébként akkora keresletet támasztana az érintett elektromos berendezések iránt, ami 1100–1600 gigawattnyi hőtermelő kapacitást képvisel. Mások az áram 40-60 százalékos súlyának elérését tűzték ki célul, hogy teljesülhessen az az uniós szándék, amely szerint 2030-ra 40 millió hőszivattyúnak kell működnie a tagországokban.
A csúcsidőszakokban jelentkező energiaigényekhez való igazodás érdekében ezek az új eszközök rugalmasan tudnának együttműködni a villamosenergia-rendszerrel.
A tanulmány érvelése szerint a fűtés és a hűtés dekarbonizálása növelhető a hőszivattyúkkal – amelyekkel a végső energiafelhasználás egyébként háromszor-ötször kisebb, mint egy hagyományos gázkazánnal –, továbbá az épületek hőszigetelésével és azzal, hogy az épületek hőkapacitása segítheti a rendszerek rugalmasságát, végül még a hulladékhő széles körű hasznosításával is.
Csak zöldáramot érdemes bevetni
A szegmens villamosításához értelemszerűen kibocsátásmentes forrásból származó áramot kell használni. Az ENTSO-E szakértői itt a hidrogént és származékait emelik ki, amihez hozzá kell tenni, hogy nyilván megújuló forrású energiahordozóval előállított hidrogénről van szó. Jelenleg egyébként a F&H-terület energiaellátásának 79 százalékban fosszilis energiahordozóval történik.
Az uniós tagországok távhőtermelésének átlagosan 47 százaléka földgáz felhasználásával történik, mintegy 28 százaléka biomasszával, a harmadik legnagyobb részesedésű forrás az egyéb megújulók kategóriája. A fókuszba helyezett villamos energia szürkével feltüntetett sávjából még felnagyítva sem látszik semmi az ENTSO-E oszlopdiagamján, a szín csak Dánia neve fölött tűnik fel 1 százalékkal, alig kimutathatóan pedig Finnországnál, Franciaországnál és Svédországnál.
A magyarországi távhőtermelés egyébként mintegy 77 százalékban gázalapú, és – bár a szerepét joggal keveselljük –, a geotermiára jutó mintegy 4 százalékos arány a legnagyobb a vizsgált országok között.
Sokkal jobbak az uniós számok, ha nem a távfűtést, hanem a lakosság által a fűtésre és hűtésre használt összes energia arányát nézzük. Ezen a kördiagramon – nyilván részben a légkondicionálóknak köszönhetően – már 24,7 százalék jut a villamos energiára (2019-es Eurostat-adatokról van szó), de a gáz így is elvisz 32,1 százalékot, az olaj- és olajtermékek pedig további 11,6 százalékot.
