Óriásit nőtt az EU élelmiszerimportja

Jókora átrendeződés tapasztalható az európai élelmiszerpiacokon, a változásokat pedig mindenki láthatja a boltok polcain: rekordokat dönt a marokkói, egyiptomi vagy éppen a török zöldség-gyümölcs behozatala, de a feldolgozott élelmiszerek is egyre nagyobb mértékben készülnek ukrán kukoricából vagy brazil csirkéből. Egyes politikusok nyugalomra intenek, szerintük a tudatos fogyasztó úgyis a biztonságos európai termékeket fogja majd választani. De tisztában van-e a fogyasztó, hogy mi is kerül valójában a tányérjára?

Kereskedelmi mérleg az EU-ban: elsőre pozitív a kép, de csak elsőre

Az EU élelmiszer-kereskedelmi mérlege jelentős többletet mutat az idei évben, közel 27 milliárd euró pluszban zárva az első fél évet. A legnagyobb uniós célpiacok Nagy-Britannia és az USA, ahol főként magas feldolgozottságú termékeket, például csokoládét, tejterméket, bort és kekszeket, fagyasztott péksüteményeket értékesítenek az EU-s exportőrök. A képet azonban árnyalja, hogy ezekhez a magas feldolgozottságú élelmiszerekhez az alapanyag egyre nagyobb mértékben érkezik az EU területén kívülről: az import döntő többsége ugyanis Ukrajnából és Brazíliából származik.

Megdöbbentő számok az EU-s importról

A behozatali oldalon tehát elsősorban az alapanyagok dominálnak, a kávé és a kakaó mellett a zöldség-gyümölcs, a fehérjenövények (a kukorica és a szója), a gabonák és az olajos magvak. A teljes agrárimport 30 százaléka két országból, Brazíliából és Ukrajnából érkezett az uniós piacokra, főként az állattartáshoz szükséges kukoricát és szóját terítve Európában. Az ukrán gabona legnagyobb felvásárlója Spanyolország, amely – óriási sertésállományát etetve – egymagában felszívja az ukrán gabonaimport 70 százalékát. Szintén beszédes, hogy az EU-s napraforgóolaj-import 90 százaléka Ukrajnából érkezik, ahogy a háború kirobbanását követően 130 százalékkal nőtt az EU-ba áramló ukrán baromfihús mennyisége is. Hogy világosan lássuk a kiszolgáltatottságunkat: az EU-ban felhasznált szója több mint 80 százaléka pedig Brazíliából és Argentínából származik. 

De mit is jelent ez a fogyasztókra nézve?

Az import növekedése várhatóan tovább gyorsul majd a jövőben, hiszen mind Ukrajnával, mind a dél-amerikai államokat tömörítő Mercosur országcsoporttal szabadkereskedelmi megállapodást köt(ött) idén az Európai Unió. Ennek keretében jóval magasabb behozatali kvótákat állapítottak meg Ukrajna számára a háború előtthöz képest, az EU–Mercosur megállapodással pedig a dél-amerikai piacról érkező termékek négyötödében megszűnik vagy csökken a vámteher. Súlyos külső kockázatokkal néz tehát szembe az EU mezőgazdasága, sőt, ha ehhez hozzávesszük még az Észak-Afrikából ide irányuló zöldség-gyümölcs dömpinget (amit nehéz nem észrevenni a boltok polcain), akkor tendencia szintjén is érzékelhető a piacaink elvesztése. Csak szemléltetésül: a török paprika importja 300 százalékkal bővült az elmúlt évtizedben, ahogy rekordokat dönt a marokkói paradicsom vagy az egyiptomi szamóca importja is. 

Tudatos fogyasztó? Az uniós szabályozás sem segít a döntésben 

Ha figyelembe vesszük, hogy ezekben az afrikai, dél-amerikai, EU-n kívüli országokban nem kell betartani az uniós élelmiszer-biztonsági sztenderdeket (növényvédő szer, GMO, állatjólét stb.), egyértelművé válik, hogy behozhatatlan versenyelőnyben vannak az európai termelőkkel szemben. Érdemi ellenőrzés hiányában (hiszen csak szúrópróbaszerű vizsgálatot végeznek a kikötőkben) ez a kérdés nemcsak a gazdák, hanem legalább annyira a fogyasztók ügye is. A szabadkereskedelmi nyitás hívei azzal érvelnek, hogy az európai fogyasztók majd maguk eldöntik, hogy leveszik-e a polcról a harmadik országokból származó árukat, vagy inkább a szigorú előírásoknak megfelelő uniós élelmiszereket választják. A tudatos döntés viszont nem is olyan könnyű, azt teljes mértékben ellehetetleníti egy uniós szabályozás, miszerint nem az alapanyagok származási helyét kell feltüntetni az élelmiszer címkéjén, hanem csupán a feldolgozás helyét [2913/92/ EGK rendelet 23. cikke]. Így lesz aztán az ukrán tojásból EU-s spagetti vagy a brazil csirkéből Made in EU-s csibefasírt.

A következő részben megvizsgáljuk az EU-ba áramló zöldség-gyümölcs és húsfélék importját, illetve a származási országok termesztési körülményeit.