Óriásit nőtt az EU élelmiszerimportja
Jelentős átrendeződés tapasztalható az európai élelmiszerpiacokon, a változásokat pedig mindenki láthatja a boltok polcain: rekordokat dönt a marokkói, egyiptomi vagy éppen a török zöldség-gyümölcs behozatala, de a feldolgozott élelmiszerek is egyre nagyobb mértékben készülnek ukrán kukoricából vagy brazil csirkéből. Egyes politikusok nyugalomra intenek, szerintük a tudatos fogyasztó úgyis a biztonságos európai termékeket fogja majd választani. De tisztában van-e a fogyasztó, hogy mi is kerül valójában a tányérjára?
Kereskedelmi mérleg az EU-ban: elsőre pozitív a kép, de csak elsőre
Az EU élelmiszerkereskedelmi mérlege jelentős többletet mutat az idei évben, közel 27 milliárd euró pluszban zárva az első félévet. A legnagyobb uniós célpiacok Nagy-Britannia és az USA, ahol főként magas feldolgozottságú termékeket, például csokoládét, tejterméket, bort és kekszeket, fagyasztott péksüteményeket értékesítenek az EU-s exportőrök. A képet azonban árnyalja, hogy ezekhez a magas feldolgozottságú élelmiszerekhez az alapanyag egyre nagyobb mértékben érkezik az EU területén kívülről: az import döntő többsége ugyanis Ukrajnából és Brazíliából származik.
Megdöbbentő számok az EU-s importról
A behozatali oldalon tehát elsősorban az alapanyagok dominálnak, a kávé és a kakaó mellett a zöldség-gyümölcs, a fehérjenövények (a kukorica és a szója), a gabonák és az olajos magvak. A teljes agrárimport 30 százaléka két országból, Brazíliából és Ukrajnából érkezett az uniós piacokra, főként az állattartáshoz szükséges kukoricát és szóját terítve Európában. Az ukrán gabona legnagyobb felvásárlója Spanyolország, amely – óriási sertésállományát etetve – egymagában felszívja az ukrán gabonaimport 70 százalékát. Szintén beszédes, hogy az EU-s napraforgóolaj-import 90 százaléka Ukrajnából érkezik, ahogy a háború kirobbanását követően 130 százalékkal nőtt az EU-ba áramló ukrán baromfihús mennyisége is. Hogy világosan lássuk a kiszolgáltatottságunkat: az EU-ban felhasznált szója több mint 80 százaléka pedig Brazíliából és Argentínából származik.
De mit is jelent ez a fogyasztókra nézve?
Az import növekedése várhatóan tovább gyorsul majd a jövőben, hiszen mind Ukrajnával, mind a dél-amerikai államokat tömörítő Mercosur országcsoporttal szabadkereskedelmi megállapodást köt(ött) idén az Európai Unió. Ennek keretében jóval magasabb behozatali kvótákat állapítottak meg Ukrajna számára a háború előtthöz képest, az EU-Mercosur megállapodással pedig a dél-amerikai piacról érkező termékek négyötödében megszűnik vagy csökken a vámteher. Súlyos külső kockázatokkal néz tehát szembe az EU mezőgazdasága, sőt ha ehhez hozzávesszük még az Észak-Afrikából ide irányuló zöldség-gyümölcs dömpinget (amit nehéz nem észrevenni a boltok polcain), akkor tendencia szintjén is érzékelhető a piacaink elvesztése. Csak szemléltetésül: a török paprika importja 300 százalékkal bővült az elmúlt évtizedben, ahogy rekordokat dönt a marokkói paradicsom vagy az egyiptomi szamóca importja is.
Tudatos fogyasztó? Az uniós szabályozás sem segít a döntésben
Ha figyelembe vesszük, hogy ezekben az afrikai, dél-amerikai, EU-n kívüli országokban nem kell betartani az uniós élelmiszerbiztonsági sztenderdeket (növényvédőszer, GMO, állatjólét stb.), egyértelművé válik, hogy behozhatatlan versenyelőnyben vannak az európai termelőkkel szemben. Érdemi ellenőrzés hiányában (hiszen csak szúrópróbaszerű vizsgálatot végeznek a kikötőkben) ez a kérdés nem csak a gazdák, hanem legalább annyira a fogyasztók ügye is. A szabadkereskedelmi nyitás hívei azzal érvelnek, hogy az európai fogyasztók majd maguk eldöntik, hogy leveszik-e a polcról a harmadik országokból származó árukat vagy inkább a szigorú előírásoknak megfelelő uniós élelmiszereket választják. A tudatos döntés viszont nem is olyan könnyű, azt teljes mértékben ellehetetleníti egy uniós szabályozás, miszerint nem az alapanyagok származási helyét kell feltüntetni az élelmiszer címkéjén, hanem csupán a feldolgozás helyét [2913/92/ EGK rendelet 23. cikke]. Így lesz aztán az ukrán tojásból EU-s spagetti vagy a brazil csirkéből Made in EU-s csibefasírt.
A következő részben megvizsgáljuk az EU-ba áramló zöldség-gyümölcs és a húsfélék importját, illetve a származási országok termesztési körülményeit.
