Hogyan számolható fel az árkartell

A MÁV szervezeti formájára, tevékenységi jellegére és főleg lehetőségeire tekintettel, bizonyos esetekben az átlagosnál nehezebben "él meg" bizonyos kötelező törvényi előírásokat -- derül ki a közbeszerzési tapasztalatait összegző dokumentumból. Példa volt erre a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi törvény "elhíresült" 4. paragrafusa, amely kimondja, hogy egyszemélyes gazdasági társaság -- mint a MÁV Rt. -- további egyszemélyes gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese nem lehet. Közel két és fél évre volt szükség ahhoz, hogy törvényi szinten rögzítésre kerüljön: ezt az előírást a MÁV-nak nem célszerű alkalmazni.
A vasúttársaság szerint a közbeszerzéssel kapcsolatban történt "kedvező" törvénymódosítás után is vannak még mindig általuk módosításra javasolt törvényi előírások. A MÁV elsősorban mint közszolgáltató, gazdálkodószervezet érdekelt a jogszabály végrehajtásában. A társaság -- több más gazdálkodószervezettel együtt -- "élharcosa" volt annak, hogy a törvény definiálja, mit kell a "közvetlen kapcsolódáson" érteni. Ez az 1999. évi módosítás során megtörtént. E tekintetben a MÁV-nál különösebb probléma nincsen, sőt az "amely nélkül a közszolgáltató tevékenységet nem lehetne ellátni" törvényi kitételt alkalmazási gyakorlatukban a közszolgáltató tevékenység elvárható szintjén, tehát a jogalkotó szándéka irányában kiterjesztően értelmezik. Bizonyos problémáik azonban vannak még.
A közszolgáltató gazdálkodószervek törvényalkalmazását könnyíti a jogszabály azon passzusa is -- olvasható a vasúttársaság bizottsági tájékoztatójában --, amely előírja, hogy e szervezetek a közbeszerzési törvény szabályait a jogszabály hatályai alá nem tartozó beszerzéseikre általánosságban alkalmazhatják. Azzal a megszorítással persze -- így a vasutasok --, hogy amennyiben ez történik, a vonatkozó törvény minden előírását figyelembe kell venni.
Ez a kiterjesztő alkalmazás a MÁV gyakorlatában csak esetenként fordul elő. E tartózkodást egyrészt az eljárás időigényessége és adminisztratív "szigora" indokolja, másrészt az, hogy a korábbiakban hivatkozott belső utasítások a törvény hatálya alá nem tartozó beszerzéseknél, viszonylag alacsony értékhatár felett kötelező erővel írják elő az ajánlatkérési és versenyeztetési eljárást.
Az úgynevezett "kapcsolt vállalkozások" tekintetében a törvényi szabályozást a MÁV nem tartja elfogadhatónak. Az 1999. évi törvénymódosítás ezt a feszültséget némiképp oldotta ugyan, az a feltétel azonban, hogy az irányított vállalkozás nettó árbevételének 80 százaléka három egymást követő üzleti évben az irányító vállalkozással folytatott gazdasági tevékenységből kell származzon, inkább csak elméleti lehetőségét teremti meg a közbeszerzési törvény alkalmazása jogszerű mellőzésének a szolgáltatások megrendelése alapján. Ezért e tekintetben a MÁV újabb törvényi pontosítást tartana célszerűnek.
A vasúttársaság a jogszabályban foglaltak maradéktalan végrehajtása érdekében kifejtett erőfeszítéseit jelzi a MÁV ellen indult jogorvoslatok viszonylag alacsony száma is. Az 1998--2000. évi adatok szerint a 407 közbeszerzési eljárásból mindössze 24 (5 százalék) jogorvoslati eljárás indult, amelyből a MÁV Rt.-t 11 esetben marasztalták el. Az elmarasztalás formája általában pénzbírság volt.
A társaság szerint ez az arány összességében kedvező. Sajnálatosnak tartják azonban, hogy a 24 esetből 14 jogorvoslat, és ebből 7 jogerős, a MÁV Rt.-t elmarasztaló határozat a 2000. évre esik. Ráadásul a gépészeti szakigazgatóság hatáskörébe tartozó hat teljesen azonos természetű ügyben a tárgyalásos eljárás szabályainak megsértése miatt marasztalták el a társaságot, egyszer kétmillió, öt alkalommal egy-egy millió forint bírság megfizetésére. A hetedik bírságot hárommillió forint összegben alaki hiányosság miatt szabták ki.
Az ügyek a közelmúltban zárultak le. A MÁV szerint ezekben bizonyos szerepe volt a tárgyalásos eljárás túlzottan merev szabályainak is.
A vasúttársaság szerint országos viszonylatban is ritka az a MÁV ellen kérelemre 1997-ben indult és a mai napig is folyamatban lévő jogorvoslati eljárás, amellyel párhuzamosan az egyik vesztes ajánlattevő -- miután a közbeszerzési döntőbizottság a MÁV jogsértését megállapította, és egymillió forint összegű bírságra kötelezte -- a Fővárosi Bírósághoz fordult. Ott pedig 900 millió forintos kártérítés megítélésére pert indított. Eközben a MÁV-ot a Fővárosi Bíróság az egymillió forint összegű bírság megfizetése alól, a Legfelsőbb Bíróság pedig a jogszabálysértés megállapítása alól is mentesítette. Az ajánlattevő felperes perújítási kérelemmel élt, és annak elbírálásáig a Fővárosi Bíróság a kártérítési ügy tárgyalását felfüggesztette. Az ügy érdekessége: amennyiben a perújítás folytán netán mégis megállapítást nyerne, hogy a MÁV a közbeszerzési törvény valamely előírását megsértette, felmerül a kérdés, hogy az ebből eredő "jogellenesség" hogyan viszonyul a Ptk. által megkövetelt jogellenességhez? A másik kérdés -- teszik fel a vasutasok --, hogy van-e, lehet-e kára egyáltalán az ajánlattevőnek?