Svédországban kiemelt állami feladat a gyerekkultúra támogatása, így nem csoda, hogy rengeteg gyönyörű és élvezetes gyerekkönyv jelenik meg (nemcsak a világhírű Astrid Lindgren kötetei), és sok jó színházi előadás is készül gyerekeknek. Svédországban 38 állami fenntartású színház működik, a független teátrumok vagy társulatok száma 100--130 (ez a szám éppen a független lét miatt változó), mindezek jelentős része játszik kicsiknek vagy tizenéveseknek is. A gyerekek iránti erős figyelem az 1900-as évek elejére vezethető vissza, amikor megjelent és hatalmas sikert aratott Ellen Key könyve, a Barnens arhundrade (A gyerekek évszázada). A könyv hatására sokan óriási figyelemmel fordultak a kicsik felé, s azóta az állam folyamatosan komoly összegeket áldoz a felnövekvő nemzedék művelődésére.
A 2000-es adatok még nem véglegesek, de a szintén Budapesten járt, Svédországban élő rendezőtől, Benedek Judittól megtudtuk: 1999-ben a svéd kormány 38 állami és 94 független színháznak vagy társulatnak juttatott támogatást. Ugyanebben az évben a színházlátogatók száma meghaladta a 3 milliót. 1999-ben az állami fenntartású és független társulatok összesen több mint 22 ezer alkalommal játszottak, az előadások fele gyerekeknek és fiataloknak készült. Az előbbiek 571 új produkciót állítottak színpadra gyerekeknek és ifjaknak, a függetlenek közel 340-et. 1999-ben -- mint 1998-ban is -- 2,5 milliárd svéd koronát fordított az állam a színházak működtetésére.
Az állami fenntartású teátrumoknál a bevételek 80 százaléka származik állami forrásból, a függetlenek esetében pedig 60 százaléka. Az állam nemcsak a színházakat támogatja, hanem több csatornán keresztül is segíti a felnövekvő nemzedék művelődését. A gyerekelőadásokra szóló jegyek körülbelül negyedannyiba kerülnek, mint a felnőttprodukciókra érvényes belépők. Emellett az iskolák is kapnak pénzt az államtól, hogy "megvehessenek" előadásokat. Nem csoda, hogy ennyi gyerekprodukció születik Svédországban, ahol állampolgári jog a színházhoz való jutás.
A Budapesten látott Dockteaterverkstan 23 év alatt 14 különféle darabot játszott, évente körülbelül 120-130 előadást tart. Mindent ők maguk csinának, a díszletet is maguk készítik (a "verkstan" szó műhelyt jelent). A kétfős társulat több mint 20 évnyi, sikeres és színvonalas működés alapján kap rendszeres állami támogatást, ez évente körülbelül 200 ezer svéd korona. Ehhez jön a helybéli segítség, így egy esztendőben körülbelül 400 ezer koronához jutnak. Az állami fenntartású színházak közül az olyan teátrum, amelynek körülbelül 60 fős állandó csapata van, 45-50 millió korona állami támogatást kap egy esztendőben.
A másik svéd társulat a -- Trix című, elementáris erejű, újszerű produkciójával hatalmas sikert aratott -- Cirkus Cirkör. A Trix az 1983-ban létrehozott legnagyobb stockholmi avantgárd játszóhellyel, az Orionteaternnel koprodukcióban született, a rendezője neves színházi rendező, Lars Rudolfsson, az Orionteatern alapítója. Mint a bravúros artista- és színészi tehetséggel megáldott, sokoldalú előadóktól Budapesten megtudtuk: bár természetesen szükségük van a bevételre, mégsem az a fontos számukra, hogy minél több előadást tartsanak. Ragaszkodnak hozzá, hogy naponta csak egyszer lépjenek fel, mert csak így maradhat elég idejük megfelelő edzésre és a közös műhelymunkára is. Kurzusokat tartanak gyerekeknek, emellett gyakran turnéznak, Budapestről például Prágába utaztak, hamarosan Tajvanban lépnek fel nemzetközi fesztiválon.
Linda Zachrison menedzsertől megtudtuk, hogy a kurzusok és az előadások, turnék bevétele mellett kapnak állami és stockholmi támogatást, ám az új produkciók 60 százalékát így is ők maguk fedezik. Tavaly 800 ezer korona állami segélyt kaptak, 650 ezret pedig Stockholm városától, de a központi támogatás a gyerekprogramjaik miatt az idén 1 millióra növekedett. Így is csupán évente egy új produkcióra futja a pénzükből, igaz, azt sokhetes, alapos előkészítés után, intenzív közös munkával, 8 héten át próbálják.