Dávid az NBA Góliátjai között

Miután több alkalommal is a világ legerősebb kosárlabda-bajnokságában, az NBA-ben játszott, mit jelent Önnek a strasbourgi szereplés?
-- Kihívást, még akkor is, ha az NBA-hez képest más ez a bajnokság -- más a játékosok ereje és más a játékot körülvevő közeg is. A csapat tavaly a negyedik lett a francia bajnokságban, jelenleg Európa második számú kosaraskupájában, az egykor Kupagyőztesek Európa-kupájának nevezett sorozat utódjában, a Saporta-kupában játszik. (Az első számú nemzetközi sorozat az Euroliga, második a Saporta-, a harmadik pedig a Koracs-kupa -- a szerk.) Magyar férfi kosárlabdaklub például nincs az első két sorozatban.
-- Mennyire kell megküzdeni a csapatba kerülésért?
-- Egyelőre húsz-huszonöt perceket játszom, igaz, a bemutatkozás -- úgy érzem -- így is elég jól sikerült; a 4-es és 5-ös poszton, amelyen én is kosarazom, két amerikai is játszik. Remélhetőleg mielőbb megszokom az új környezetet s a társakat, és akkor még több lehetőségem adódik.
-- Mennyi időre kötelezte el magát a Strasbourghoz, és milyen anyagi lehetőségeket rejt magában a kontraktus?
-- Egyéves szerződést kötöttem, a sportolók kereseteiről azonban -- akárcsak Magyarországon -- Franciaországban nem szokás nyíltan beszélni. Annyit azért elmondthatok: sokkal többet keresek, mint amennyit egy magyar csapattól kaphatnék, ugyanakkor jócskán kevesebbet egy NBA-s együtteshez képest. Különösen úgy, hogy az NBA-ben már negyedik szezonos voltam. Egyébként ma sem tettem le róla, jövőre ismét megpróbálok visszatérni az NBA-be.
-- Miért van az, hogy az USA-ban nemcsak a sportolók teljesítményéről, hanem a kereseteikről is lehet beszélni?
-- Más a sportkultúra. Amerikában minden profi sportolóról lehet tudni, mennyi pénzt keres csapatánál; legtöbbször ezzel kezdődnek a hírek. Igaz, vannak furcsaságok is: hiszen van, aki alig van a pályán, és mégis egy zsák pénzt keres. Többnyire azért mégis a teljesítmény a meghatározó. Aki pedig a csapat számára is értékes, abban a szponzorok is kitűnő lehetőségeket látnak. Amerikában a sportmenedzserek tökéletesen kielemzik és felépítik egy-egy kosaras jövőjét. Amint kiderül egy középiskolai diákról, hogy tehetséges, már az egyetemi csapatban való szereplésével párhuzamosan elindul a szponzorációra, a marketingre kiterjedő háttérmunka.
-- Volt rálátása a csapat működési feltételeire?
-- Az NBA-ben minden csapatnak kötelezően nyilvánosságra kell hozni, mennyi pénzt költ a játékosfizetésekre. A fizetési "sapka" (salary cap) alapján egy csapat legfeljebb 45 millió dollárt költhet erre. Az NBA-ben ma 460 kosaras szerepel, közülük egy újonc játékos minimum 300 ezer amerikai dollárt visz haza, az "átlagosan" teljesítők pedig legalább 2,5-3 millió dollárt keresnek évente. A legjobbak ennek többszörösét is megkereshetik. Igaz, nem egyszerű bekerülni az NBA mezőnyébe. Nagyon nagy a hajtás, de ezzel együtt jár a presztízs és az anyagi támogatás is. Ez a legmagasabb szint, amelyet egy profisportág sportolóinak biztosíthat. És tényleg, a jobb teljesítmény érdekében a csapatvezetők mindent megadnak játékosaiknak. Az NBA-s klubok kiaknázatlan lehetőségeket tartogatnak: luxusszállodákban laknak, különgépekkel utaznak, nem kell megvásárolniuk semmit, ami az utazással, a mindennapok kiadásaival jár. Hihetetlen mértékű összehangolt munka folyik a háttérben, előre elkészített programterv szerint működik minden: az első repülőgép landolásától a szállodába érkezésen át egészen a legutolsó edzések pontos időpontjáig. Már a szezon kezdetén másodpercre pontos műsorfüzet és ütemterv áll a csapat és a játékosok rendelkezésére. Beosztják a napod, fél évre előre, neked csak játszani kell, de azt aztán komolyan.
-- És mennyiben tér el a szponzoráció az európai gyakorlattól?
-- Ez is másképp működik. Mert hiába szimpatikus egy csapat valamelyik nagy cég számára, nem tudja kedvencét közvetlenül támogatni. A játékosokat az NBA-ben csak az ügynökeiken keresztül lehet szponzorálni, ugyanakkor a csapatokat egyáltalán nem tudják külön-külön megközelíteni a támogatók, mert az NBA szabályai szerint a szponzori pénztámogatások egy összegben az NBA kasszáját gazdagítják.
-- Hasonlítható-e a francia bajnoki rendszer az NBA-hez?
-- Franciaországban a kosárlabda nem sokkal tart előrébb, mint Magyarországon. Amíg a két sztárcsapat, a Pau és a Limoges működési rendszere valamelyest már hasonlít az amerikaihoz, a többi klub lemaradása számottevő. Talán az olasz és spanyol kosárcsapatok azok, akik e téren is kimagaslanak az európai mezőnyből.
-- Mennyire kelendőek az európai játékosok az NBA-ben?
-- Talán ha öt európait jegyeznek komolyan. A többség általában drafton (próbajátékon) vesz részt. De így került az NBA-be Noviczky, Sztojakovics, Kukocs, akiket ma a legjobbak között tartanak számon; ők egyből hároméves szerződést kaptak. Az NBA-ügynökök egyébként már a tizennyolc éves európai tehetségekre is odafigyelnek; fineszes játékosoknak tartják az európaiakat, akik rendkívül jó dobnak távolról, jóllehet védekezésben gyengébb teljesítményt nyújtanak.
-- Ön azért bejárta az USA-t az NBA-vel, mit gondol, mennyire lehet példaértékű egy esetleges jövőbeni finanszírozási forma magyarországi meghonosításához?
-- Mindenképpen az lehet, de nagyon sok mindennek meg kell változnia itthon. El kell jutni odáig, hogy valaki vegye a fáradtságot, hogy kiutazzon, és tanulmányozza az NBA rendszerének működését. Ennek átültetése bizonyára nem menne zökkenőmentesen, de az eredmények figyelembevételével mindenképpen előnnyel járna. A játékosok tavaly már az NBA összes bevételének több mint 55 százalékát kapták, míg néhány évtizeddel ezelőtt még a tulajdonosok részesültek a bevételek 70 százalékából. Az NBA legnagyobb bevételeit egyébként a tévétársaságok közvetítési jogdíjai jelentik, nem pedig a reklámok és a jegybevételek. A televíziós társaságok erejükhöz mérten mindent elkövetnek, hogy több éven keresztül sugározhassák Amerika egyik legnépszerűbb sportját. A 29 csapatos NBA 82 alapszakaszos mérkőzéséből minden egyes meccset közvetítenek, van úgy, hogy naponta hármat is, egymás után.