Az átalakuló egészségügy a fiatal orvosok szemszögéből
Alapvető társadalmi érdek, hogy az egészségügy vagyonát ne lehessen kompenzáció nélkül kivinni az ágazat hatásköre és felügyelete alól. Az egészségügyi intézmények működési formáját tekintve a költségvetési intézményi formával szemben a közhasznú társasági formák számos előnnyel járnak, például érzékenyek az eszközhasználati költségek alakulására, érdekeltek a többletbevételeik fejlesztési célú felhasználásában. Önmagában azonban a tulajdonosi formaváltás és struktúraváltás nem oldja meg a problémákat, emellett forrásnövelés szükséges. Az egészségügy halaszthatatlanná vált átalakítását csakis a fiatal, új perspektívák számára nyitott orvosi réteg érdekeltségen alapuló bevonásával tartjuk elképzelhetőnek, ezért kiemelt jelentőségűnek tartjuk az államilag támogatott hitelkonstrukciók bevezetését.
A szellemi szabadfoglalkozású orvoslás bevezetésére vonatkozó rendelkezések jó alternatívának tűnnek, az a fiatal orvos, aki a jelenlegi egzisztenciális körülmények között vállalta, hogy 8-10 évig képzi magát, több mint bizonyos, hogy a tisztességesebb bérezésért és a nagyobb önállóságért cserébe vállalja majd a nagyobb személyes felelősséget is, amivel ez az új ellátási rendszer jár.
A szellemi szabadfoglalkozású orvoslás bevezetése mellett szükség van a hálapénz megszüntetésére - ami nagyon nehéz folyamat - és bizonyos mértékben a társadalmi értékrend átalakulására is. Tény, hogy a fiatal orvosok szakmai fejlődésének egyik fő gátja a paraszolvenciarendszer, mert ameddig - önhibáján kívül - a vezető orvosi réteg számára a hálapénz erősebb hajtóerő, mint az oktatói munka, addig a hatékony szakképzés háttérbe szorul. A cél tehát a képzők és a fiatal orvosok motivációjának megteremtése. Ez a rezidensek szempontjából a felelősséggel járó önálló munka és szakmai fejlődés lehetőségének biztosítása, valamint olyan jövőkép megteremtése, amelyben a befektetett energia, pénz és lemondás végül megtérül, és az elvégzett munka arányában a teljesítményt figyelembe vevő elismerést kapnak.
Az átalakuló egészségügyben cél egy olyan ellátási, finanszírozási, tulajdonlási és képzési rendszer megteremtése, amely minden fiatal orvos számára a minőségibb szaktudás megszerzésének esélyét és a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést jelenti. Megfelelő bérezéssel és egyéb juttatásokkal - hitelkonstrukciók - kellene elejét venni annak, hogy az orvosegyetemet elvégzők közül sokan ne az egészségügyben keressenek állást, illetve a sok millió forintos költséggel kiképzett szakorvosjelöltek és magyar szakorvosok a jövőben elhagyják az országot.
A Magyar Rezidens Szövetség úgy véli, hogy az új szakorvosképzés (rezidensképzés) alapelvei jók, a képzés terve szakmailag megalapozott, és a leendő szakorvosok, távlatokban a betegek érdekeit szolgálja. Az MRSZ által korábban felvetett - a rezidensrendszerrel kapcsolatos - problémák egy jelentős része nem új keletű, hanem már évtizedek óta létezik. Megoldásukhoz közelebb visz az egészségügyben egy évtized óta várt, a közelmúltban megkezdődött változás. Ez a megoldás politikai akarat kérdése is, és megszületése csak az egészségügy mindenre kiterjedő (finanszírozási, képzési, erkölcsi) reformja után várható.
A szakorvosképzés reformjának keretében két éve vezették be a központi gyakornoki rendszert. Ennek jegyében a friss diplomás orvosok államilag finanszírozott rezidensként kezdhették meg szakorvosi tanulmányaikat egy-egy arra kijelölt, akkredidált kórházban vagy klinikán. A rendszer életre hívását - többek között - a várható európai uniós csatlakozás sürgette. A rezidensképzés koncepciójának kimunkálói az Európai Közösség két fontos alapelvéből - a munkaerő és az áruk szabad áramlásából - indultak ki. Az új szakorvosképzési rendszer alapvető hiányossága, hogy jelen formájában az orvosok jelentős területi és szakmák közti eloszlási aránytalanságainak megszüntetésére nem képes. Erre csak a valós munkaerő-piaci igényeket figyelembe vevő, jóval magasabb összegű és szakmánként differenciált javadalmazási rendszer lenne képes, amely komolyabb perspektívát kínál majd a jelenlegi közalkalmazotti léttel szemben.
Az ágazat régóta várt és a - jelek szerint - végre elkezdődő strukturális átalakulásával a rezidensképzés is új megvilágításba kerül. Az átalakuló, részben piaci szabályok szerint is működő, versenyre építő és a felelősségeket átalakító új rendszerben a hozzáértés, szakmai képzettség még inkább felértékelődik. Ennek zálogát törvényileg is szabályozott elemek - a szakirányú szakképzés és az ezt követő folyamatos továbbképzés - adják. Ezek eredményeként immár az orvos tudása folyamatosan számon kérhető, és - reményeink szerint - a törvény adta lehetőségre épülő konszolidációs elképzelések megteremtik a szükséges forrásokat is.
Mi, a fiatal orvosok is felelősek vagyunk azért, hogy az egészségügy rendszere melyik irányba mozdul el az elkövetkezendő évek során. A rezidensek és a felsőbb éves orvostanhallgatók által a képzéssel és az egészségüggyel kapcsolatban megfogalmazott véleményeknek meg kell jelenniük a fórumokon, és ezeknek a véleményeknek, javaslatoknak, terveknek érvényt kell szerezni az erre a célra létrejött Magyar Rezidens Szövetség (www.rezidens.hu) segítségével is.
A szerzők a Magyar Rezidens Szövetség
vezető munkatársai
