Elkerülhető a csontritkulás testi és pénzügyi kára

A csontritkulás jelentőségét a csökkent és gyengébb szerkezetű csont törései és azok szövődményei adják. A Nemzetközi Csontritkulás Alapítvány (International Osteoporosis Foundation - IOF) adatai szerint Európában minden 30 másodpercben bekövetkezik egy csontritkulásos eredetű törés. Az ilyen törések jelentős mértékben korlátozhatják az emberek megszokott életvitelét, mozgási szabadságát, és komoly költségvonzatuk is lehet. Az Európai Unióban a csontritkulás miatt bekövetkezett csípőtáji törések halálozási aránya egy éven belül 15-30 százalék. A halálesetek többsége a törés utáni első hat hónap idejére esik. Egy tanulmány szerint a csípőtáji törésen átesett betegeket vizsgálva - 6 hónappal a törés után - 10 betegből 5 képtelen volt segítség nélkül öltözni, 9 ember pedig 800 métert gyalogolni vagy félemeletnyi távolságot lépcsőn felmenni. A szövődmények miatt minden 6 betegből egy meghalt. A törést átélt betegek számára az életminőség csökkenése, a kiszolgáltatottság és a fájdalom érzése elfogadhatatlan; családjuk részére a tehetetlenség érzése komoly erőpróbát jelent.

A csontritkulás kórházi ellátása Európában évente több, mint 23 milliárd eurós kiadást jelent. A betegség előfordulása az elkövetkezendő 50 évben valószínűleg megduplázódik és az ezzel kapcsolatos költségek is jelentősen megemelkednek, mivel a népességen belül egyre nő az idős lakosság aránya, amely maga után vonja a fokozott kockázatnak kitett csoportok lélekszámának gyarapodását.

Az IOF felmérései szerint további problémát jelent hogy az általa vizsgált tizenhat európai ország közül kilencben a diagnosztizált csontritkulásos betegeknek mindössze a 10 százalékát kezelik. Ez világosan mutatja a paradox helyzetet: tudjuk és ismerjük a betegség fontosságát, mégis kevés beteget kezelünk. Ezen túl a statisztikák adatai arra utalnak, hogy a hatékony terápiás lehetőségek megléte ellenére a páciensek jelentős része mégsem részesül megfelelő kezelésben.



A NORA-vizsgálat



Ennek a témának különleges aktualitást ad a napokban megjelent legújabb kutatási eredményeken alapuló tanulmány, a NORA- (National Osteoporosis Risk Assesment, azaz a nemzeti csontritkuláskockázat-értékelés) vizsgálat.

Az 50 éves vagy idősebb nők milliói vannak kitéve már rövid távon is a csonttörések fokozott kockázatának. Ezt a következtetést vonták le a Journal of the American Medical Associationban (JAMA), a világ egyik legelismertebb orvosi szaklapjában megjelent közlemény szerzői. A NORA elnevezésű tanulmány, amely az Egyesült Államokban a csontritkulás területén végzett eddigi legnagyobb méretű tudományos vizsgálat, 4236 háziorvosi praxisban 200 ezer 160 menopauza utáni (50 éves vagy ennél idősebb) nő csonttömegét és más csontritkulás kockázati paraméterének értékét vizsgálta egy éven át. "Tanulmányunk során azt találtuk, hogy az orvosuk várótermében ülő, a menopauzán túlesett, a csontsűrűségmérésen soha részt nem vett nőknek csaknem a fele annak a jelentős kockázatával él, hogy egy éven belül valamilyen csonttörést szenved - mondta dr. Ethel Siris, a JAMA-ban megjelent közlemény első szerzője, a NORA kutatási program orvosigazgatója és a New York-i Columbia-Presbyterian Medical Centerben működő, csontritkulás megelőzésével és kezelésével foglalkozó központ vezetője. "Figyelembe véve a csontritkulás testi és pénzügyi következményeit, e felismerés mind a nők, mind az egészségügy oldaláról megerősíti a csontritkulás hatékonyabb szűrésének és kezelésének szükségességét."

A NORA-tanulmány résztvevői között csak olyan nők voltak, akiknél még nem diagnosztizáltak csontritkulást és az elmúlt egy évben nem végeztek csontsűrűségmérést. A vizsgálat kezdete előtt a résztvevők kitöltöttek egy kérdőívet saját és családi csonttörési eseményeikről, életmódbeli jellemzőikről és gyógyszeres kezeléseikről. 82 százalékuk értékelte akkori egészségi állapotát jónak vagy kiválónak, és 11 százalékuk jelentett 45 éves kora előtt bekövetkezett csonttörést.

A tanulmány szerint a vizsgált, a menopauzán túljutott nők csaknem felének alacsony a csonttömege, amely növeli a csonttörések kockázatát. A résztvevők 7 százalékánál diagnosztizáltak csontritkulást. Közöttük a csonttörések egy év alatti előfordulási gyakorisága átlagosan négyszer nagyobb, mint a normális csonttömeggel rendelkezők esetében. A résztvevők közel 40 százalékának alacsonynak bizonyult a csontsűrűsége. Ők 12 hónap alatt átlagban kétszer annyi csonttörést szenvedtek el, mint a normális csontsűrűségű társaik.

A fokozott kockázatú nők körében tehát a csukló-, a csigo-lya-, a borda-, a kar-, illetve a csípőtáji törések kockázatának jelentős emelkedése nem hosszú évek, hanem már mindössze 12 hónap leforgása alatt bekövetkezik.

Az alacsony csontsűrűség legfontosabb prediktív tényezőjének az életkor számított. A csontritkulás jelentősen magasabb kockázatával pozitív összefüggést mutat a menopauza utáni évek növekvő száma, az önértékelésben megadott rossz egészségi állapot (krónikus máj-, vese-, bélrendszeri betegségek, hormonális betegségek, korábban vesekő előfordulása), a személyes vagy a családban előfordult csonttörés(ek), mozgásszegény életmód, kalciumhiányos táplálkozás, illetve a dohányzás. Komoly problémát jelent egyes gyógyszerek mellékhatása miatt kialakuló állapot is.

A mozgás, továbbá a kalcium- és a D-vitamin-pótlás segíthet a csontok egészségének megőrzésében, de nem biztos hogy önmagában elegendő, különösen, ha a csontvesztés már elkezdődött. Manapság azonban már ismerünk olyan hatékony gyógyszereket, amelyek képesek visszafordítani a csontvesztés folyamatát, erősebbé teszik a csontot, és ami a legfontosabb, csökkentik a csonttörések kockázatát, ezek közül is a veszélyes csípőtáji töréseket. Legmodernebb változatait, a bifoszfonátokat mindössze hetente egy alkalommal kell adnunk betegeinknek.



A hazai helyzet



Sajnálatos, hogy noha rendelkezésre állnak a csontsűrűség mérésének egyszerű, fájdalommentes eszközei, amelyekkel értékelhető a törési kockázat és megerősíthető a csontritkulás diagnózisa, a betegség gyakran a csonttörés bekövetkeztéig nem kerül felismerésre.

Hazánkban mintegy 800 ezer-1 millióra becsülhető az oszteoporozisos betegek száma, akiknek - becsléseink szerint - 15-20 százaléka kaphat gyógyszeres kezelést. Évente 15-16 ezer csípőtáji, 30-40 ezer csigolya-, 25-28 ezer alkartáji, 8-10 ezer felkartáji törés következik be a csontritkulásos csont törése miatt. Hazánkban a csípőtáji törések száma az utóbbi 10 évben megduplázódott és ebből adódóan évente mintegy 3000 ember hal meg.

A Magyar Oszteoporózis és Oszteoartrológiai Társaság a nemzeti oszteoporózis program keretében valósította meg a csontanyagcsere-betegségben szenvedők ellátását. Az országban 110 oszteoporóziscentrumot hoztak létre, ahol erre specializálódott szakorvosok látják el a magas kockázatú személyek vizsgálatát, gyógyítását. A helyi oszteoporóziscentrumokat regionális, azokat országos centrumok koordinálják. Minden centrumban több szakterületre specializálódott team működik, így a betegek komplex ellátása biztosított. A centrumokban dolgozó orvosok rendszeres továbbképzéseken vesznek részt, naprakész ismeretekkel rendelkeznek. A társaság a világon egyedülállóan működteti ezt a centrumhálózatot, amelynek eredményeként a veszélyeztetett személy gyorsan eljuthat a specialistához, aki szakképzettsége révén a legkorszerűbb terápiát tudja biztosítani számára. A WHO minden ország számára követendőnek nyilvánította a magyar modellt.



Mit tehetünk?



A csontritkulás megelőzését már születésünkkor el kell kezdeni! Kalciumdús vegyes táplálkozással és sok mozgással serkenthetjük a csontépítő sejteket erős csontozat képzésére, az életkor előrehaladtával annak megtartására. A kockázati tényezők kiiktatásával jelentősen csökkenthető a betegség kialakulása. Mindnyájunk környezetében vannak olyan családtagok, akik magukon hordozzák az előrehaladott csontritkulás jeleit (hátfájdalom, görbe hát) és koruknál valamint egyéb problémáiknál fogva (szédülés, rossz látás, bizonytalan járás stb.) fokozottan ki vannak téve a csonttörés veszélyeinek. A csontritkulás legsúlyosabb következményei, a csonttörések megelőzhetők, ha idejében felismerjük és kezeljük magát, a kiváltó okot. Ha a gyanú felmerül, érdemes mielőbb a háziorvossal konzultálni, hogy az elindíthassa a kivizsgálást, és a beteget valamelyik oszteoporóziscentrumba irányítsa, ahol megfelelő szakirányú ellátásban részesül.

A NORA-vizsgálat megállapításai az EU-tagállamaira és Magyarországra is jellemzőek. Egyedülállóan nagy betegszámmal hívja fel az emberek figyelmét az oszteoporozis jelentőségére. Rámutat arra, hogy az 50 év feletti nők mintegy fele számolhat azzal, hogy élete hátralevő részében valamilyen csontritkulásból adódó csonttörése lesz, ami bármikor bekövetkezhet. A "néma járványra" legtöbbször csak a csonttörések bekövetkeztekor derül fény, holott a modern csontsűrűségmérés segítségével, a magas kockázatú emberek kiszűrésével és kezelésükkel kényelmes, akár heti egyszeri gyógyszerszedéssel még nagyobb számban meg lehetne előzni a töréseket.



A szerző ortopéd szakorvos, Semmelweis Egyetem ÁOK-Ortopédiai Klinika Oszteoporózis Regionális Centrum

Dr. Somogyi Péter A csontritkulás világszerte mintegy 200 millió nőt és férfit érintő betegség, amely - becslések alapján - a 60-70 évesek egyharmadát, a 80 év felettiek kétharmadát sújtja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kimutatásai szerint a csontritkulás a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek mellett a legjelentősebb egészségügyi probléma. Egy közelmúltban ismertetett, több mint kétszázezer nő bevonásával végzett amerikai tanulmány eredményeként kiderült, a csonttörés - mint a csontvesztés legveszélyesebb következménye - a felismerést követően már jóval hamarabb bekövetkezhet, mint ahogy azt korábban az orvosok gondolták. A NORA-felmérés eredményei a csontritkulás minél koraibb felismerésének és a csonttörések elleni hatékony védelemnek a szükségszerűségét vetik fel mindenütt a világon, így Magyarországon is.

-->