A rejtélyes paraneoplasiás szindróma

"Önnek különleges vándorló visszérgyulladása van, melynek latin neve thrombophlebitis migrans" - mondta ki a verdiktet a bőrgyógyász, majd meglepő javaslattal állt elő: "Készíttessünk mellkasröntgent." Sajnos a doktor gyanúja beigazolódott: a betegnek tüdőrákja volt. De hála a gyors diagnózisnak, még időben érkezett a közbeavatkozás. Pedig az orvos nem volt zseniális diagnoszta - egyszerűen csak tudta a dolgát. Jól ismerte a paraneoplasiás szindróma bőrgyógyászati tüneteit.

Mi is ez a paraneoplasiás szindróma? Olyan, rosszindulatú daganatra utaló tünetegyüttes, amely - látszólag legalábbis - nincs is direkt összefüggésben az onkológiai alapbetegséggel. A növekvő tumor természetesen számtalan "normális" jellel, panasszal járhat, de ezek többnyire logikusak, és a terjeszkedő, környezetét pusztító betegség jellegéből adódnak. Hisz amikor a tumor nő, különböző nyomástünetekkel jár. Például a vese- és a prosztatarák elzárhatja a vizelet kiürülésének útját. Be is törhet más szervbe, illetve ott áttéteket képezhet, mint mondjuk az agydaganat (és más tumor idegrendszeri áttéte), amely értelemszerűen az érintett idegrégiótól függően okoz más és más panaszt. Ezenkívül a daganat okozta számtalan specifikus elváltozást általános tünetek is kísérik, különösen előrehaladott stádiumban: étvágytalanság, fogyás, gyengeségérzés, fokozott hajlam a fertőzések iránt.

Ezzel szemben a paraneoplasiás szindrómába sorolt elváltozásoknak nincs ilyen direkt, szembetűnő vagy legalábbis egyszerű élettani magyarázata. Számtalan megjelenési formáját, létrejöttének fiziológiai mechanizmusa alapján, három csoportba sorolják. Az elsőben maga a daganat termel olyan különböző aktív anyagokat, amelyek a változatos tünetekért felelősek. Ezek közé tartozik például a karcinoid szindróma, mely az úgynevezett karcinoid tumorokat kíséri. Ezek az azonos szövettani eredettel rendelkező daganatfélék különböző, elsősorban az emésztőrendszerben - bélben, gyomorban, hasnyálmirigyben -, de a hörgőkben is termelődő igen rosszindulatú daganatok. Úgynevezett vazoaktív anyagokat, elsősorban az erekre ható anyagokat termelnek: szerotonint, hisztamint, prosztaglandint stb. Ezek hatására jön létre a karcinoid szindróma, melyre hasgörcsök (sokszor súlyos), vizes hasmenés, az arc időszakos kipirulása, a fej és a nyak ödémája (duzzanata), máskor cianózis (azaz a bőr és a nyálkahártyák elkékülése) jellemző.

Hasonló a helyzet, amikor a különböző tumorok néha elképesztő mennyiségű hormont választanak ki. Legfeltűnőbbek természetesen a nemi hormonok túlműködése okozta elváltozások, mint az emlők növekedése (férfiaknál is), vagy a hirsutizmus, a túlzott szőrnövekedés. De legalább ilyen veszélyes a hasnyálmirigy insulinomája (szigetsejtes tumorja), amelyet a fokozott inzulinelválasztás miatti hypoglykaemia, kórosan alacsony vércukorszint kísér. Még bonyolultabb a helyzet, amikor a daganatban immunkomplexek termelődnek, melyek akár igen távoli szervekben okozhatnak nehezen gyógyítható immunbetegségeket.

A paraneoplasiás szindróma másik csoportja magára a daganat okozta szövetpusztulásra, pontosabban annak élettani következményeire vezethető viszsza. Ide tartozik többek között a csontáttéteket kísérő hypercalcaemia, amikor a pusztuló csontszövetből túl sok kalcium szabadul ki, illetve kerül a véráramba (ez a maga során ismét csak más fiziológiai mechanizmusra viszszavezethető, akár végzetes szívritmusproblémákhoz is vezethet). Hogy tovább bonyolítsuk a kérdést, ez a hypercalcaemia nemcsak a csont-, de az emlő-, a prosztata- és egy sor más rákfajta kísérője is lehet - és nem feltétlenül a csontmetasztázis, azaz áttétek miatt.

És ezzel át is tértünk a paraneoplasiás szindrómák harmadik csoportjára - amikor fogalmunk sincs a panaszok élettani mechanizmusairól! Sajnos nem kevés ilyen tünetet (és tumorfajtát) is ismerünk. Például a rosszindulatú tüdődaganatos betegek 15-20 százalékánál találunk változatos paraneoplasiás tüneteket, ízületi problémákat, úgynevezett dobverőujjakat (a körmöknek elsősorban súlyos szívbetegségekben észlelt elváltozását), a már említett vándorló visszérgyulladást és hypercalcaemiát. A veserák meg indokolatlan lázkiugrásokkal járhat, minden fertőzés nélkül is.

A legrejtélyesebbek a daganatokat kísérő idegrendszeri elváltozások, talán azért is, mert olyan sokrétűek. Ezek anélkül is kialakulhatnak, hogy a tumor beterjedne az agyba, vagy ott bármilyen fertőzést, esetleg érelzáródást okozna. A központi idegrendszeri tünetek lehetnek érzés- és mozgáskiesések, epilepsziás rohamok, demencia (elbutulás), de akár megmagyarázhatatlan hangulatzavarok is.

Természetesen a fentiekből egyáltalán nem az következik, hogy minden láznál, minden ideges panasznál farkast kiáltsunk, és rögtön daganatra gondoljunk. De igenis tudni kell erről a szindrómáról. Egyrészt azért, mert ezek az indirekt diagnosztikus jelek sokszor igen kis, még jól gyógyítható tumorokra hívják fel a figyelmet, abban a stádiumban, amikor a gyors beavatkozás még akár életmentő is lehet. Másrészt maga a paraneoplasiás szindróma is okozhat - még a tumor rombolása előtt - súlyos gondokat. Gondoljuk az insulinománál említett alacsony vércukorszintekre, vagy a hormon- és sóháztartás zavaraira (ez utóbbiak közé tartozik például a hyponatraemia is, a nátrium felhígulása a vérben).

Végül a paraneoplasiás szindróma eltűnése jól jelzi a terápia sikerességét, illetve fordítva, újbóli megjelenése recidívára, kiújulásra utalhat. Ahogy az onkológia egész területén szinte napról napra érzékelhető a fejlődés, úgy a paraneoplasiás szindrómáról is egyre többet tudunk. Előbb-utóbb minden rejtély megoldódik körülötte, és nem lesz többé harmadik - ismeretlen eredetű - csoportja sem.