Gyógyítható a csírasejtes heredaganat
A különböző életkorban megjelenő daganatok szövettani formájukban, biológiai viselkedésükben is kissé eltérnek egymástól. Az életkori megoszlást mutatja az 1. ábra. Tekintettel, hogy jelen cikkünkben a 2000. évet ábrázoltuk, ez alapján, illetve hasonló adatok összevetésével a következőket tudjuk megállapítani: 3 vagy 4 magasabb halmozást lehet megkülönböztetni. Az első kicsúcsosodás a 2-3. életévben van. Ezek főleg az úgynevezett teratomák, melyek a műtétet követően további beavatkozást ebben az életszakaszban nem igényelnek. A következő, az ábrán is szembetűnő a 15-30 éves életkor. Ekkor leggyakrabban az úgynevezett nem seminomák fordulnak elő. Biológiailag közülük kerülnek ki a legagresszívabb daganatok. Olyan gyorsan növekvő sejtcsoportokat is lehet találni ebben az életszakaszban, amelyek naponta duplázzák meg önmagukat. A 30. éven felül előforduló seminomák biológiailag kevésbé agresszívak. Ez utóbbi két csoport gyógyításában sikerült elérni a legjobb eredményeket az elmúlt három évtizedben. Az időskori heredaganatok között a szerv vázát képező, inkább a hormonális ellátásért felelős sejtek elváltozásait lehet megtalálni. Ezek a szövettani típusú daganatok is átmenetet képeznek a jó- és rosszindulatúság között.
A fent részletezett daganat szövettani típusai nemcsak a herében fordulnak elő, hanem bárhol a test középvonalában (a hasi nagy erek mellett, a szegycsont mögötti területen, a központi idegrendszeren belül agyalapi, tobozmirigy stb?). Ezek a csírasejtes daganatok mindig
agresszívabban viselkednek, s
a terápiás eredmények is elmaradnak a csak heréből kiin-duló rosszindulatú daganatokkal szemben.
Annak ellenére, hogy kiterjedt kutatások folynak, a csírasejtes heredaganatok kialakulásának okait nem ismerjük. Szövettani vizsgálattal ezek a sejtek a méhen belüli sejtekhez hasonlítanak. Amíg normál körülmények között egy-egy szervrészlet fejlődik ki ezekből a sejtekből, a rosszindulatú daganat esetén ezek - a fejlődés kezdeti állapotához hasonlító sejtek - burjánoznak. Egyes daganatfajtákban porc- és csontszigeteket, szőrszálakat is fel lehet fedezni.
Epidemiológiai megfigyelések mutatták, hogy azokban az esetekben, amikor a herezacskóba nem száll le a here, hanem a hasüregben vagy a lágyékcsatornában helyezkedik el, 20-40-szer gyakrabban fordul elő daganat. Olyankor is magasabb rizikóval kell számolnunk, ha a here normális helyzetét műtéttel vagy gyógyszerrel segítették elő. Újabb vizsgálatok hívták fel a figyelmet, hogy abban az esetben, ha az apai ágon több daganat fordul elő, akkor nagyobb arányban fordulhat elő ezen családok fiaiban is csírasejtes heredaganat.
Környezeti tényezők közül néhány évtizeddel ezelőtt kiemelték, hogy a terhesség idején alkalmazott hormonhatású készítmények ugyancsak szerepet játszhatnak a daganat kialakulásában.
Több tucat tanulmány vizsgálta a foglalkozás, sporttevékenység, lakóhely szerinti előfordulást. Egyes közlemények összefüggést véltek felfedezni például az autószerelők, benzinnel, lakkal foglalkozók, egyes mezőgazdasági dolgozók és a heredaganat kialakulása között. Magyarországon csak lakóhely szerinti megoszlást vizsgáltunk, s a nagyobb városokban (10 000 lakos fölött) találtunk relatív gyakoribb előfordulást néhány éven belül. Sokszor felmerül az a kérdés, hogy megelőző trauma okozhat-e daganatot. A hererákok vonatkozásában azt lehet megállapítani, hogy a betegek körülbelül 10 százalékában számolnak be kisebb-nagyobb balesetről. Elképzelhető, hogy a fájdalom, az érzékenység hívja fel a figyelmet arra, hogy ennek a szervnek a vizsgálata megtörténjék, s így ismerik fel a daganatot. A nemzőképesség csökkenése (fertilitás) miatt vizsgált férfiak között is nagyobb arányban fordul elő ezen rosszindulatú elváltozás.
A heredaganat tünettana szegényes, de könnyen felismerhető. Mosakodás után, elernyedt állapotban javasolt mindkét herét végigtapogatni. Eközben csomó, keményedés hívhatja fel a figyelmet, hogy forduljon orvoshoz az egyén. Az időben felismert kis elváltozás műtét után további kezelést nem igényel. Bizonytalan esetben a here ultrahangos vizsgálata és annak ismétlése erősíti meg a daganat jelenlétét.
A diagnózis, a terápiás hatékonyság és a kiújulás pontos követője az úgynevezett marker-vizsgálatok elvégzése. Ez olyan anyagok meghatározását jelenti a vérből, amelyek normál körülmények között alacsony koncentrációban találhatók. Amenynyiben mennyiségük növekszik, az felhívhatja a figyelmet a betegség jelenlétére. Csírasejtes heredaganatok esetében leggyakrabban használt markerek: alfa-fetoprotein, béta-subunit human choriogonadotropin hormon, neurospecifikus enoláz (NSE), laktát dehidrogenáz stb?
Az említett képalkotó vizsgálaton kívül a betegség pontos kiterjedésénél szükséges még röntgen, komputertomográfia, alkalmanként nukleáris magrezonancia (MRI) és pozitronemissziós tomográfia végzése.
A diagnosztikus eljárások mellett a heredaganatok kezelésében is forradalmi változások történtek az utóbbi 25 évben. A daganatos here eltávolítása minden esetben a herevezeték kiirtásával jár együtt, így az azonos oldali lágyékcsatornát is megnyitják. Amennyiben a betegség további terjedésének nyomait a szövettani vizsgálat felfedezi, akkor a hasi nyirokcsomók eltávolítása lehetséges. Többfajta műtéttechnika ismeretes, a hasi műtét javallata az utóbbi időben csökkent, illetve ha szükséges, napjainkban kevésbé kiterjesztett formáit végzik.
Az 1970-es évek közepéig szinte csak a sugárterápia bizonyult hatékonynak a kiterjedt csírasejtes daganatok kezelésében. Napjainkban egyik szövettani típus esetén alkalmazható azokban az esetekben, ha nem merül fel gyanú a rák véráram útján való terjedésére. A besugárzás célpontja ilyenkor úgyszintén a hasi nyirokcsomók területére esik. Az agyi áttétek gyógyításánál is elkerülhetetlen a sugárterápia alkalmazása.
1978-ban jelent meg az az amerikai közlemény, mely forradalmasította a heredaganatok gyógyszeres kezelését. Egy új, de sok mellékhatással jelentkező kemoterápiás kombinációt írt le L. Einhorn és P. Donochue. A kiterjedt daganatok 70 százalékában értek el kedvező eredményeket. Nemsokára Magyarországon is bevezetik ezt a gyógyszer-kombinációt, mely ma is terápia alapját képezi. Azóta újabb citosztatikus szerekkel lehet jó eredményt elérni. Azokban az esetekben, ahol az elsődleges terápia nem bizonyul elégségesnek, hatékony másodlagos és harmadlagos kezeléssel is eredményeket lehet elérni. A csírasejtes heredaganatok kezelésekor alkalmazhatnak nagy dózisú kemoterápiát csontvelő-átültetéssel, de ez még nem mindennapos.
A sikeres kemoterápiához hozzátartozik, hogy a kezelés során fellépő mellékhatásokat minél inkább ki tudjuk védeni. Erre már megfelelő hányinger-csillapítók, antibiotikumok, a csontvelő működését serkentő szerek állnak rendelkezésre.
A daganatos betegek az aktív terápia után további ellenőrzést igényelnek. Ezekre ugyanúgy, mint a kezelési elvekre, megfelelő előírások, eljárások állnak rendelkezésre. A kontrollvizsgálatok során még időben felfedezhető a betegség kiújulása, illetve a késői mellékhatások felléptekor azok ellátása is lehetséges.
A 2. ábrán mutatjuk be a magyarországi helyzetet a rendelkezésre álló adatok alapján. A piros (szaggatott) vonal jelenti az évente ebben a betegségben elhalt betegek számát, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján. Kék színnel, egyenes vonallal jelöltük az 1980-86 között felfedezett új csírasejtes heredaganatok mennyiségét, majd ezt egészítettük ki 1999-től a Nemzeti rákregiszter adataival. Az emelkedés más európai országokhoz hasonló mértékű, bár néhány helyen ez a nagyarányú emelkedés hamarabb következett be. A fent részletezett komplex diagnosztikának és terápiának köszönhető, hogy a halálozási arányszám is szembeötlően csökkent.
Tekintettel arra, hogy a kezelést követően ezek a férfiak több évtizedig élnek, ezért figyelemmel kell lennünk az úgynevezett másodlagos daganatok megjelenésére. Az adatok visszamenőlegesen való feldolgozása után megállapítható, hogy jelenleg olyan terápiában nem részesülnek a betegek, amelyek miatt esetlegesen újabb daganatos betegséggel kell számolnunk. Ennek a rizikója napjainkban lényegében megegyezik az összlakosságra vonatkoztatott adatokkal. Az irodalom és saját tapasztalataink alapján a kezelést követően született gyermekek is egészségesek, fejlődésük megegyezik az átlaggal.
Felvilágosítással, a fiatalok tájékoztatásával elérhető, hogy minél előbb felismerjék ezeket a biológiailag igen agresszív és gyógyítható daganatokat. Ezt a feladatot néhány civil szervezet felvállalta, s munkájuk egyre nagyobb méreteket ölt. Így a tabu témából - annak ellenére, hogy a betegség okát nem ismerjük, megelőzni sem tudjuk - odafigyeléssel, felvilágosítással, a szűrővizsgálatok elterjedésével, komplex ellátással - gyógyítható betegség lesz.
