Ismételt epizód – az előrejelzés újragondolása
A fogyasztást látva hosszú idősorok alapján továbbra is az látszik, hogy a kiskereskedelmi forgalom fokozatosan, ám visszafogottan bővül. Rövid távon a jóléti kiadásokkal kiegészülő pozitív reálbérváltozás révén a boltok forgalma tovább emelkedhet. Támogathatja a költéseket az év elején tapasztalt, kedvező inflációs kép is. A munkaerőpiaci indikátorok fokozatos romlása és az energiaárak megugrása miatt előrevetíthető inflációemelkedés limitálja a fogyasztás növekedésének fundamentumait. Ezzel együtt összességében továbbra is úgy látszik, hogy a háztartások fogyasztásbővülése marad a GDP-növekedés legfontosabb támasza az idei évben is.
A beruházások valódi fordulata is várat magára még: egyrészt az áprilisi választások késztette kivárásra a szereplőket az első három hónapban, másrészt az év elején sem láttunk szignifikáns fellendülést a külpiacokon, melyet csak tetéztek az iráni háború miatt megugrott nyersanyagárak és az ellátási láncokban keletkező szakadások.
Az export tekintetében meghatározó ipari termelés teljesítménye nem nevezhető meggyőzőnek eddig: a januári kedvezőbb hónapot februárban keserű kijózanodás követte. Az előrejelzések terén még mindig bizonytalanságot okoz, hogy továbbra sem teljesen egyértelműek a valódi javulás jelei a német konjunktúrában: a rendelésállományokban már láthatók kedvező jelek, de ezek jobbára egyszeri, nagy volumenű megrendelésekhez és nem az alapfolyamatokhoz köthetők. A Bundesbank magas frekvenciás adatai szerint várhatóan stagnálhatott az eurózóna legnagyobb gazdasága a január-március időszakban negyedéves alapon.
Az iráni háború következményei érdemi lefelé mutató kockázatot jelentenek ezen a téren is, főként az energiaintenzív ágazatok számára.
Mindent egybevetve továbbra is a korábban bejelentett és már épülő nagyberuházások termőre fordulásában bízhatunk: a BMW, BYD, CATL és Mercedes kapacitásai az ipari termelés bővülését kell, hogy eredményezzék várhatóan leginkább 2026 második felében.
A debreceni BMW-gyár kibocsátása már ősz óta részét képezi a KSH statisztikáinak, de minden jel szerint a feldolgozóipar és azon belül is az autógyártás más elemei ezzel párhuzamosan zsugorodnak, így a nettó hatás lényegesen kisebb, mint amit az új kapacitások önmagukban indukálnák. Az iparhoz köthető régiós lemaradásunk okai az elmúlt években az akkumulátorgyártásban (is) keresendők: bár a legnagyobb felvevőpiacunk, Németország EV-eladásai jelentősen emelkedtek az elmúlt két évben, ehhez a korábbi évekkel ellentétben már nem a gödi Samsung vagy a komáromi SK adta a szükséges hozzávalók számottevő hányadát, hanem más külhoni beszállítók. Az ügy hátterében elsősorban technológiai kihívások állnak: az említett két egység nem a jelenleg kelendő típusú akkumulátorok előállítását végzi. Előre tekintve abban bízhatunk, hogy az ismét megugró üzemanyagárak elhozzák az elektrifikáció reneszánszát Európa-szerte.
Valamelyest minden fronton, de főként az iparhoz köthető exporttevékenységekben látható tendenciák miatt kell csökkentenünk az idei évi GDP-előrejelzést 1,4 százalékra a korábbi 2,0 százalékos értékről. És ahogy tavaly, valamint előtte, most is bízunk benne, hogy több módosításra lefelé már nem lesz szükség.
