A gyógyítóágazat 2003. évi költségvetési terve
Az ellátás körülményeinek javítása érdekében elindult az intézményi komfort programja, és elkezdődött a nehéz gazdálkodási helyzetben lévő kórházak adósságkönnyítését célzó program végrehajtása is. A hozott döntések eredményeként az egészségügyi kiadások növekedése 2002-ben jelentősen meghaladja a gazdaság és az infláció bővülésének mértékét. A húsz százalékot meghaladó kiadásnövekedésen belül a gyógyítóellátásokat finanszírozó kiadáscsoport bővülése hosszú idő után ismét meghaladja a gyógyszertámogatások növekedését.
Az egészségbiztosítási alap természetbeni kiadásainak előirányzata már a korábban meghozott döntések áthúzódó hatása miatt is jelentősen növekszik. Ha az Országgyűlés jóváhagyja a kormány egészségüggyel kapcsolatos javaslatait, akkor a különböző strukturális és fejlesztési célokra is több milliárd forint jut. Így teljesül a kormányprogramnak az a pontja, amely az egészségügyi kiadások gazdasági növekedést meghaladó mértékű bővülésére tett ígéretet. Az eddig hozott döntések hatására a kiadások GDP-hez viszonyított aránya több mint 0,6 ponttal növekszik. Az ágazat konszolidációja már 2002-ben megkezdődött, s a 2003-ra már eddig meghozott döntések eredményeként folytatódik. 2003-ban változik a forrásbiztosítás szerkezete is, a tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke havi 4500 forintról 3450-re csökken.
A következő hetekben két feladatot kell megoldani. Meg kell hozni a 2003-as költségvetéssel összefüggő kormányzati döntéseket, és ezeket az Országgyűlés elé kell terjeszteni. Ezután a jövő évi ellátásokat megalapozó törvényalkotás utolsó állomásaként ki kell dolgozni a szükséges végrehajtási utasításokat. Közismert, hogy ezek jelentősége az egészségügyben nagy, hiszen ezek szabályozzák a béremelések finanszírozási módját, és csak ennek ismeretében lehet rendelkezni az egyes díjtételek aktualizálásáról.
A másik feladat a megkezdett elemző-, értékelő-, célkijelölő, programalkotó munka befejezése. Ennek keretében aktualizálható a nemzeti egészségmegőrzési program, s kialakítható az intézményrendszer működési színvonalának, költséghatékonyságának növelését szolgáló, a kormányzati cikluson is túlmutató komplex intézkedési terv. E terv megvalósítása vezethet el a lakosság születéskor várható élettartamának növekedésében néhány év óta mutatkozó kedvező folyamat felerősítéséhez, elmélyítéséhez.
Világosan látni kell, hogy az egészségügy speciális terület, amennyiben itt - tetszik, nem tetszik - létezik az indokoltnál jobb ellátás fogalma. Minden egészségügyi ellátásnál van jobb, modernebb és hatékonyabb, de az állam, illetőleg a társadalombiztosítás soha nem volt, és soha nem is lesz abban a helyzetben, hogy minden járulékfizetőnek a széles e féltekén ismert legjobb ellátást nyújtsa, hiszen a legújabb gyógyszerek és ellátások ahhoz túlságosan drágák, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek. A feladat tehát az, hogy a magyar egészségügy mindenkor azt a lehető legjobb megoldást biztosítsa a betegek részére, ami minden hasonló betegségben szenvedő számára elérhető és finanszírozható. Ezzel párhuzamos feladat, hogy a magyar egészségügy ezeket a szolgáltatásokat az országban mindenütt egyformán elérhetővé tegye. Ne legyenek illúzióink, ez utóbbi feladat végeredménye nem az, hogy a kisebb településeken is nagy kórházak épülnek, hanem az, hogy keleten és nyugaton, északon és délen egy kistelepülésről ugyanaz az ellátás ugyanakkora eséllyel lesz igénybe vehető.
Az átalakítási program előkészítésében a Pénzügyminisztérium mint az államháztartási szabályozási körbe tartozó kérdések - járulékrendszerbeli átalakítások, finanszírozási kérdések - megoldására, a költségvetési és egészségpolitika összhangjának megteremtésére hivatott szervezet vesz részt. Az adó- és járulékrendszer 2003-2004. évi tervezett változásai ismertek, van tehát idő a kormányprogramban felvázolt, a központi költségvetés normatív szerepvállalását célzó elképzelés megalapozására. Az egészségügyi szolgáltatók finanszírozási rendszerében a Pénzügyminisztérium az alábbi területeken akar változtatásokat végrehajtani: a felhalmozás allokációs rendszerének megújítása, a finanszírozási (támogatási) rendszer káros mellékhatásainak mérséklése, díjkalkulációk számviteli megalapozása, eredményszemléletű elszámolásokhoz kapcsolódó ösztönzők bevezetésének vizsgálata, az ellenőrzés hatékonyságának javítása.
Vizsgálni kell, hogy a felhalmozási, befektetési folyamatban a fenntartók szerepének további gyengítésére, vagy erősítésére van-e szükség, és a kívánatos lépést milyen eszközökkel, milyen hatásokat elérve célszerű megtenni. Az elmúlt évtizedben a fenntartók által menedzselt állami, önkormányzati beruházások az egészségügyben rendkívüli módon visszaestek. Ezzel párhuzamosan, s valószínűsíthetően ezzel összefüggésben felgyorsult egyes szakmai és kiszolgáló funkciók privatizációja. Ma nincs pontos képünk a folyamat minőségi, gazdasági következményeiről. Így a továbbfejlődés irányára csak akkor tehetünk megalapozott javaslatot, ha először elvégezzük a folyamatok értékelését és megvizsgáljuk az intézkedési lehetőségeket. Az egyes megoldások eltérő érdekeltségi, hatásköri, felelősségi viszonyokhoz vezetnek, megfelelő döntésekre ezek feltérképezését követően, a várható előnyök és hátrányok ismeretében lehet javaslatot tenni. Fontos feladat a szolgáltatási kereslet és kínálat mainál jobb összehangolása, ami a regionális összefüggéseket figyelembe vevő döntéseket feltételez.
Magyarországon a tételes utólagos elszámolási rendszer és a globális költségvetés kivételével az összes Nyugat-Európában szokásos finanszírozási mechanizmust alkalmazzák az egészségügy egy-egy részterületén. Mára elértük, hogy az aktív kórházi finanszírozás mért adatok alapján kialakított normatív költségarányokon és egységes teljesítménykövetelményeken alapul. Komoly eredmény az is, hogy a pénz követi a beteget. Az egészségügyi intézmények ezzel kapcsolatos gyakori kifogása ugyanakkor, hogy a módszer az indokoltnál jobban bünteti az átlagosnál kisebb kihasználtságot, vagy nagyobb költségű ellátást, és túlságosan honorálja a teljesítmény növelését.
Az erős teljesítményérdekeltség miatt a kórházak között kialakult verseny szükségszerű következménye egyes kórházak romló, mások javuló gazdasági pozíciója, különösen akkor, amikor az egészségbiztosítási alap költségvetése és a finanszírozási szabályok gyakran közvetítettek kiigazító jellegű, megszorító intézkedéseket (hasonlóan más egészségbiztosítási rendszerekhez). Problémaként jelentkezik az is, hogy a díjszabások, kalkulációs előírások és a mai költségvetési elszámolási szabályok összhangja nem teljes körű, emiatt a díjtételek nem mindig felelnek meg a költségigényességnek. Indokolt tehát a finanszírozási rendszer felülvizsgálata, a túlzott teljesítményérdekeltség tompítása, a teljesítménynövelési kényszer oldása és annak elérése, hogy a mainál kiszámíthatóbb feltételek között gazdálkodhassanak a kórházak.
Az uniós csatlakozás miatt változik a költségvetés számviteli rendje, és az egészségügyben is megjelennek az üzemgazdasági elszámolások. Ez a változás lehetővé teszi a tevékenység gazdasági eredményének kimutatását, ami alapot teremt új vezetői ösztönzési rendszerek kialakítására.
Az elmúlt hónapok tárgyalásai reményt adtak a gyógyszergyártókkal kötött megállapodások lakosság számára kedvező módosítására. A következő hónapokban több mint 50 készítmény térítési díjának mérséklése várható. A következő időszakban átláthatóbbá kell tenni a gyógyszer-támogatási rendszert, növelve ezáltal a választott terápiák eredményességét és a költséghatékonyságot. A megindult - egészségügyi, gazdasági szakértők együttműködésén alapuló - reform-előkészítő munkák egy sor területen esélyt adnak olyan új megoldások kialakítására, amelyek hozzájárulhatnak az egészségügyben mutatkozó feszültségek csökkentéséhez, segíthetnek az ellátási színvonal növelésében, a lakosság egészségi állapotának javításában.
