Az orvosi laboratóriumok titkai

A szakértők által ismert igazság rejtve marad az egészségügyi ellátásban részesülők vagy döntéshozók előtt. Az elvégzett vizsgálat költsége a laboratóriumi rovatban jelenik meg, de a gyümölcs a klinikumban érik be. Az el nem végzett vizsgálat megtakarításnak tűnik, de a kezelési költségek megugrásában is jelentkező következményei lehetnek.

A laboratóriumi diagnosztika költségei nem jelentősek az egészségügyön belül - a fejlettebb országokban 4-5, nálunk 2,5-3 százalék -, a rejtettsége és a gyengébb érdekérvényesítő képessége miatt mégis ki van téve visszametsző szándékoknak.

A kórházakat az érdekeltségük arra ösztönzi, hogy a felvétel előtt és a kiadás után vizsgáltassák ki a járóbeteg-rendelés keretében a betegeket. Ennek következtében gyors ütemben nő az igényelt vizsgálatok mennyisége. A fekvőbeteg-ellátásból és az alapellátásból eredő vizsgálattöbblet a zárt járóbeteg-kasszában jelentkezett és ott nagy feszültséget generált, mert a kívülről jövő igényeket a járóbeteg-kasszából a többi szakma rovására kellett kielégíteni.

Sajnos az egészségpolitika nem a kézenfekvő megoldást választotta, miszerint a jogos igényekhez forrást kell biztosítani, hanem a laboratóriumi szakmát sújtó retorziókkal válaszolt. A hiba a finanszírozás rendszerében volt, és hiába tudta mindenki, hogy a vizsgálatokat nem a laboratórium generálja, hanem a klinikusok kérik, sőt, a laboratóriumnak még visszautasítási vagy mérlegelési joga sincs, a vizsgálatszám növekedését a finanszírozás ellehetetlenítésével próbálták visszaszorítani.

A szakértők által ismert öszszefüggést, mely szerint a diagnózisra fordított kiadás duplán megtérül a terápiánál, nálunk az ellenkező irányban próbálták működtetni. Jelenleg a laboratóriumi szakma veszteséggenerálóként van pellengérre állítva. Az intézmények arra kényszerítik a szorult helyzetben lévő laboratóriumvezetőket, hogy a szakmai és minőségi követelményekkel szemben a költségcsökkentést tekintsék fő feladatuknak. Az alternatív vizsgálati lehetőségek esetében a döntés szinte egyetlen kritériuma a gazdaságosság. A "veszteséget termelő laboratórium" beszállítóit fokozottan sújtja a késedelmes fizetés. Megoldást csak a teljesítmény- és értékarányos finanszírozás megteremtése hozhat. Ehhez hozzájárul a pontrendszer már elkészült, de még érvénybe nem lépett verziója, valamint elengedhetetlenül szükséges a járóbeteg-ellátáson kívüli igények fedezetére pótlólagos forrásokat biztosítsanak.

Az átlátható, gazdaságilag megalapozott és okszerű finanszírozás megteremtése a működtetés alapfeltétele, függetlenül a tulajdonformától. A magántőke bevonása nagy minőségi előrelépést eredményezhet a laborató-riumi diagnosztikában is, de ehhez az anomáliákat ki kell küszöbölni. A "régi", de még mindig érvényben lévő pontrendszer szinte rákényszerítette az intézmények vezetőit a kiskapuk, hézagok keresésére és kihasználására. Ezt az okozatként létrejött jelenséget az ellenőrzések során visszaélésként leplezték le - lásd transzferrinügy. A funkcionálisan működtethető rendszer kialakításához felajánljuk egyesületünk segítségét és támogatását. Viszonzásul azt szeretnénk, hogy a készülő jogszabályok kialakításánál kérjék ki véleményünket.



A szerző a Magyar Diagnosztikumgyártók és Forgalmazók Egyesületének elnöke