Egészségügyi törvénykezés

Az EU egészségügyi rendszereinek tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy piacgazdasági körülmények között a közfinanszírozás vezető szerepére alapozott egészségügy nemcsak az esélyegyenlőség szempontjából kedvezőbb, hanem makrogazdaságilag is hatékonyabb, mint a magánfinanszírozáson alapuló rendszerek.

Széles értelemben véve az egészségügyi rendszer fejlesztése a modernizációnak is alapvető feltétele. Ezért a közhatalomnak az egészségügyből nem kivonulnia kell, hanem a modernizációt szolgálnia a központi kormányzat, a helyi önkormányza-tok és a kötelező egészségbiztosítás működésében, mind a szabályozás, mind a finanszírozás és a szolgáltatás területén. Nem arra van tehát szükség, hogy a közhatalom (állam és az önkormányzatok) minden feladatot átadjon a magánszektornak, hanem megfelelő munkamegosztást, együttműködést alakítson ki a közösségi és magánszektor között. Természetesen ez nem lehet akadálya annak, hogy a magánvállalkozások egyes egészségügyi szolgáltatások területén akár meghatározó szerephez is jussanak.

A finanszírozási reform, az ellátási rendszer modernizációja, a fogyasztóvédelem, a betegjogok érvényesülése, a hátrányos helyzetű csoportok érdekeinek, szükségleteinek fokozott figyelembevétele jogszabályi változásokat is szükségessé tesz. A törvénymódosítási javaslatcsomag a több szektort is érintő népegészségügyi programhoz kapcsolódva tartalmazza az ÁNTSZ-törvény, a közoktatási, a munka- és környezetvédelmi, valamint a költségvetési törvény áttekintését.

Fokozott érdeklődésre számíthatnak a társadalombiztosítást érintő törvénymódosítások, hiszen a regionális pénztárak, vagy kasszák létrehozása igényli a törvény módosítását. Ugyancsak új törvényre van szükség a nyugdíj- és egészségbiztosítási ágazat társadalmi felügyeletének visszaállításához. A kiegészítő biztosítások mértékét és az adókedvezményeket szerencsés lenne hozzáigazítani a nyugdíjbiztosításban létező mértékekhez és kedvezményekhez. Az esetleg bevezetendő két új biztosítási formát (ápolás és baleset-biztosítás) is törvénnyel kell szabályozni.

Az ágazati intézményi reform keretében módosítani kell az áfatörvényt, ami egyébként a kórházak költségvetési intézményből gazdasági formává történő átalakítása miatt is szükséges, ahogyan törvényi szinten kell szabályozni az amortizáció kérdését is.

A kormány nagy figyelmet szentel az egészségügy humán, innovatív potenciáljának is: törvény elfogadásával kíván lehetőséget teremteni a szakdolgozói kamarák megalakulásához. Az orvosok jogállásáról szóló törvény, a munka törvényköny-

vének az orvosi ügyeletet szabályozó részének módosításával évek óta fennálló ellentmondásokat kíván megszüntetni.

A modernizáció természetesen kiterjed a képzésre is. A szakdolgozók és az ápolónők képzési rendszerébe újra be kell illeszteni a szakközépiskolai oktatás, illetve a szakosítás munka melletti megszerzésének lehetőségét. Az orvosképzésben nem odázható tovább a szak- és rezidensképzés szabályozásának átalakítása.

Az ágazat konszolidációjához elengedhetetlenül szükséges a nyugdíjasok és a szociálisan rászorulók költségvetési járulékfizetésének érdekében is az adó- és járuléktörvények módosítása. Gondoskodnunk kell a kisvállalkozások járulékfizetési kedvezményeinek bővítése miatt keletkezett forráshiány pótlásáról.

A szükséges módosításokat úgy kell megejteni, hogy mindeközben egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy az egyes intézményrendszerek, szolgáltatási struktúrák az állampolgárok számára átlátható és ellenőrizhető módon működjenek, olyan keretek között, amelyek a civil szervezeteknek és az egyéneknek is lehetőséget adnak az egészségpolitika alakítására.